Azt kell mondjam, már napok óta izgulok, természetesen teljesen feleslegesen, merthogy haszna semmi, viszont rám és a kutyára sem hat túl előnyösen. Mindegy, ezt a szituációt még nem láttam, nem ismerem. Ismeretlen helyszín, ismeretlen birkák és bíró, szituációk, versenytársak...
Ki kell próbálni. Majd utána okos leszek. Azt tudom, hogy 4-en leszünk IHT-2-es osztályban, ebből két kutya a mindennapokban is birkák mellett dolgozik. Hurrá.
Próbálom Gabi és Szandi tanácsait a fejemben tartani, mely szerint csak nyugodtan, nem kapkodunk, nem esünk pánikba. Nem a többiekkel versenyzünk, hanem önmagunkkal. Hagyjuk a kutyát dolgozni, de határozottan kérjük, amit kérünk. A mai beszélgetés Gabival kicsit lenyugtatott, persze azért a pánik majd visszatér pénteken, amikor már utazunk. Mindenesetre kértem Gabitól egy botot, mert nekem nincs, nem vagyunk mi még akkora versenyzők.. viszont a bot kell, nem a kutya, hanem a birkák miatt, ha esetleg segítenem kell a kutyát néhány feladatnál.
Egy pumis lány is volt ma tréningezni, beszélgettünk és szóba került, hogy ebben a sportban is a rendszeresség a lényeg. Említettem Gabinak, hogy összeszámoltam, tavaly 16-szor voltunk nála, erre Ő nagyon cukin mondta, hogy szívesen összeszámolja nekem a naptárja alapján az idei alkalmakat. 18 egyéni és 14 táboros tréning az eddigi mérleg, szóval 32 alkalom, ami már sokkal jobban hangzik, jelesül a duplája a tavalyinak. Remélem, hogy ez nem minden, idén megyünk még sokszor! Mondjuk nem lesz könnyű, mert Gabi hétvégéi kb az év végéig be vannak táblázva.. de azért majd csak megoldjuk. ❤
 |
| ❤ Fotó: Mák Csollán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése