Röviden foglalom csak össze az eseményeket, hogy megörökítsek magamnak pár gondolatot.
A hétfői tréningen csodálatosan éreztem magam. Rövid, de célzott gyakorlással, ismert feladatokkal töltöttük ezt a pályamunkát, gyakoroltam kerítésről leszedést, U alakba behajtást és kiszedést, néhány kifutást nagyobb ívvel, modellezéssel. Az egyetlen, ami most nem jött össze, az az "elfutásos" erősítése a behozatalnak, itt Newton nem maradt a nyáj mögött, hiába próbáltam többször a dolgot. Köztes pihenésként együtthajtottunk, illetve a végén levezetésként is keringtünk kicsit a fák között. A birkák elég flegmák voltak, a munkakedvük elég alacsonyan járt XD
Kedden Mátéval és az egyik smooth collie-jával látogattunk el Attilához, Hövejre. Ezen a nagyobb, új pályán én még sosem jártam, de tetszett, volt tér. Akadályok itt nincsenek felépítve, Attila borderes. Máté kezdett, ők az irányokat és a megállítást/fektetést gyakorolják. Ayris szépen fejlődik és szép íveken dolgozik, érdemes lesz tovább gyakorolniuk, már a feladatokat, hogy munkavizsgázhassanak.
Mi Newton-nal két kört mentünk - nem volt egyszerű dolgunk. Attilánál borderes birkák vannak, ugyan nem a teljesen elborultak és pl. Gerlinde-jénél jobbak picit, de szerintem nekünk amúgy ők a határ. Amint elkezdtem feléjük menni, már rohantak el. Aztán hiába hagytam hátra a kutyát, hogy akkor felveszem őket én, akkor is elrohantak. Úgyhogy végül küldeni kellett a kutyát, aki behozta őket szépen, de mindig túltolta rajtam és akkor a másik irányba léptek le. Nos, nem volt pihentető. Pontosan tudtam amúgy, hogy ez vár ránk, szóval egyáltalán nem voltam elkeseredve. Sőt, a célomat arra csökkentettem, hogy tudjunk kicsit együtthajtani és néhány körözést csinálni. Volt amikor azt csináltam, hogy a kutyát kifektettem, aztán lépésben hívtam magunk után. Az első körben végig hátrálnom kellett, hogy lassan tartsam a kutyát.
A második körre kicsit tudatosabban mentem fel. Kihasználtam azt a pár tereptárgyat (villanyoszlop, növényvédő kerítést 2 fa körül) és ezeken kívül küldtem a kutyát. Mivel itt csináltam jópár teljes köröztetést, legalább azt sikerült elérnem, hogy a birkák rám tapadjanak a semmi helyett. Ez például rögtön egy fontos tanulság volt nekem, amit megjegyzek érzékeny birkákhoz. Csináltam pár kerítésről leválasztást is. Newton a végére annyira elfáradt a sok rohanásban, hogy a megállítás kínszenvedés lett (mindig ebből látom, ha elfárad.. egyszerűen nem akar megállni), illetve a jobb iránya teljesen elszállt. Balra olyan gyönyörű köröket fut, hogy elképesztő, jobbra pedig mindig leakad és visszafordul. Régen amúgy a jobb iránya volt az erős, ezért nyomtuk a balt. Erre elfelejtette a jobbot. ÁÁÁ. Végül amúgy sikerült együtthajtanunk kicsit, szóval én rendkívül boldog és elégedett voltam!
Persze ha versenyen futunk bele ilyen birkába és szituációba, akkor az egész futamunk 0 lesz, mert ott nincs idő arra, hogy a birka "megszokja" a kutyát meg engem és besoroljon a rendszerbe, mindent egyszer lehet megpróbálni, ha nem sikerül elsőre, akkor annyi volt.
Ettől függetlenül nagyon jó gyakorlás volt, nagyon örültem az idegen terepnek, egyre nagyobb szükségünk lesz erre is. Ismét tanultam, tapasztaltam valamit, amiért érdemes volt elmenni.
Érzem, hogy rengeteg-rengeteg dolgot kellene még tisztítani, gyakorolni és most már azt is pontosan tudom, hogy ez a sport az örök szerelmem Newton-nal. Annyira tudom sajnálni, hogy nem tudtam tapasztaltabban nekiállni ennek a munkának vele, de sajnos ez van - én is életemben először csinálom, tanulom a terelést. Mindig ezt mondom - az első, valamiben születetten tehetséges kutyánk sohasem érheti el a képességei maximumát - miattunk. Mert ilyenkor nekünk kell felfejlődnünk őhozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése