Heti visszatekintő

Az ég világon semmi különös nem történt a héten, valamiért mégis vágyom rá, hogy összefoglaljam az eseményeket. Főleg talán azért, mert vasárnapra átlag totál elfelejtem, mi történt a hét elején..

Szóval. Az elmúlt 3 strapás munkahelyi hét hatására hétfőre-keddre szabit vettem ki. Hétfőn reggel gondoltam, akkor menjünk egy hosszabb sétát.. fel is rongyoltunk a Lila-hegyi kilátóhoz - meghúztuk a tempót, 1,5 óra alatt visszaértünk a kocsihoz. Ezután közös Fressnapf bevásárlás és nekem mekis reggeli volt az ajándék.

Dél körül kimentünk itt egy közeli kis füves placcra, hogy el tudjuk kezdeni hoopers-ben a távolságnövelést. Gyakorlás után nyilván sétának kell jönni, szóval toltunk egy szokásos faluvégi 40 perces kört. A séta után gyorsan beugrottam boltba, kiskutyák kaptak 1-1 szép darab csontot, amivel elvoltak délután.

Kedden reggel 8-ra mentünk kozmetikába, szóval itt helyben csak egy fél órás sétát tettünk, aztán irány Anitához, aki nagyon cukor módon elvállalta mégegyszer a skótokat, mielőtt elköltözik az ország másik végébe... :(

A kozmetikát követően rögtön indultunk Zsanihoz, akitől rendeltem egy szőnyeget. És ha már elhajózunk Kapuvárra, nyilván kihasználtam az alkalmat és hagytam kiskutyáimat kicsit szocializálódni/bandázni a panzióban, magamnak pedig adtam egy szabad délutánt. Szóval állatkákat kedden, kora délután leadtam Zsaninál, szerdán pedig munka után szedtem össze őket.

Ezúttal nem fáradtak el annyira, mint szoktak, az esti sétát is szokásos elemükben tolták le.

Csütörtökön itthonról dolgoztam, így indíthattunk kellemes, hosszú, majdnem 2 órás reggeli sétával. Tudom, már ezerszer mondtam, hogy imádom a reggeli sétákat... de imádom a reggeli sétákat! Ezek jelentik a napom boldog indítását. Ezután dolgoztam és elhatároztam, hogy nem megyek aznap már sehova. Nyúlnak persze kora délután, amikor beengedtem őket, kuttyogott a hasa. És folytatta egész délután. Na mindegy, én annyira felhúztam magam, hogy nem hiszem ezt el, hogy amint Gábor hazaért, megkértem, vigye ki őket ő. Ez megtörtént, Newton hasa pedig helyreállt.

Pénteken reggel még Gábor vitte ki őket, aztán el kellett mennie dolgozni. Délután, munka után én vettem át a bandát, majd' egy hónapos kiesés után agility edzés várt ránk. Természetesen rosszul emlékeztem és 1 órával korábban érkeztünk Ágihoz, de szerencsénk volt, mert be tudtunk csatlakozni az előző páros mellé. Szuper edzést toltunk le, mindkét kuty nagyon lelkesen és boldogan rohant. Ügyesek voltak, nagyon elégedett voltam velük, azonkívül persze annyira cukik is ilyenkor, hogy igazi boldogságban jöttünk el.

Szombaton ismét váltás volt, én kora reggel, kutya nélkül elhagytam a bázist, hogy lemenjek Székesfehérvárra, terelőverseny továbbképző WS-ra. Nagyon-nagyon vártam ezt a tréninget, mert időszerű volt kicsit jobban elmélyedni a versenyek világában, akár az elméleti, akár a gyakorlati-taktikai vonatkozásukat tekintve. Összesen 10 órás volt a rendezvény, hát, én olyan fáradt lettem a végére a koncentrálástól, alig láttam ki a fejemből. Az egész WS elképesztő mennyiségű információt adott át, rengeteget jegyzeteltem. A gyakorlati részen én a leválogatást kértem, mert az volt a múltkori farm trial kritikus pontja számomra. Szandiék nagyon kedvesen el is magyarázták, segítettek, kétszer is volt lehetőségem leválogatni. Úgy elfáradtam annak a kb 6-7 birkának a kiszedésében, hogy elképesztő!! Nagyon durva!! OK, ezek a birkák 40 kg körüliek, én vagyok kb 55. De amúgy csak 1-2 tiltakozott vagy menekült kitartóbban, szóval nem is voltak igazán nehéz esetek... anyám. A másik feladat a máltai volt, ahol a helyezkedést tudtam gyakorolni. Mindkét feladatban profi versenykutyák segítettek, ez is külön élmény volt. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a részvételre és a sok segítséget!!

A kutyákat közben itthon Gábor foglalkoztatta, aki dél körül hazaért. A szombattól mást nem is vártunk el, hullafáradtan elmentünk szépen aludni.

Ma a reggelt a többiekkel, tókörrel indítottuk, nagyon-nagyon rég voltunk itt utoljára. Igazán jól esett látni őket, beszélgetni, együtt sétálni.

Őszi napfürdőzés

A 2 órás séta után felcsomagoltuk az állatkákat és elindultunk Komáromba, a kutyakiállításra. A szokásos vetbed-vásárlás és ebédelés volt a programunk, bár én mindig szeretném megnézni a skótjuhász bírálatot (nem tudom, minek amúgy..), de mindig lekéssük. Na vajon miért.. nyilván, mert ez elé a program elé - miután a kutyáinknak nem nyújt túl nagy élvezetet - mindig szervezünk egy kiadós sétát. Így viszont nem érünk oda 10-re, a bírálatok kezdetére. Miután előre amúgy a jóisten se tudja, hogy az adott ringben az adott fajta hányadikként fog szerepelni, tervezni sem igazán lehet. Hiába voltunk ott 3/4 11 körül, annak a 6 db skótnak, akit mára neveztek, már híre-pora sem volt. Mindegy, túl sok hozzáadott értéke amúgy sem lenne az életemhez, mert marhára nem bírom ezt a világot, de ha lenne is értelme az egésznek, valójában akkor sincs, miután a bírók úgy motyognak hogy úgysem hallasz semmit, a ringhez odaférni nem nagyon lehet, leíró bírálatot nem adnak. Szuper, hogy az egész kutyatenyésztés ezen alapul XD XD XD.

Talán 13 körül értünk haza, azóta ki is vagyunk terülve. Pár dolgot délután még elintéztünk, de a kutyáknak már csak pihenés a program mára (jó, most épp esti sétán vannak).

Szóval fura, hogy eseménytelen hétnek tűnik, de mégis durva volt. Attól tartok, egészen sokszor ez a helyzet nálunk.