Az elmúlt hétvégén 2 versenyen vettünk részt, Székesfehérváron: szombaton IHT, vasárnap Farm Trial várt ránk. Két külön beszámolót írok, különben túl hosszú lenne a bejegyzés :D
Mindkét nap délre érkeztünk (kaptunk csodálatos ebédet!), picit beszélgettünk, szocializálódtunk - találkoztam például ismét Gerlinde-vel, aki a korábbiakhoz hasonlóan tök cuki volt velünk.
Szombaton volt egy kis csúszás, így fél 1 helyett fél 2 körül kezdődött a pályabejárás.
Ketten lettünk volna 2-es osztályban, de a későbbi kezdés miatt a versenytársunk visszamondta az indulást, időre haza kellett mennie. Igazából nem bántam, hogy egyedül maradtam, így jóval kisebb a nyomás, teljesen gondtalanul mehetek fel a pályára, inkább versenyszituációs gyakorlásnak felfogva az egészet. Persze ettől még ugyanúgy izgulok, főleg a minket néző közönség miatt. Ez azért mégsem 40 másodperc, mint az agility, ahol 140-en futnak egymás után és a 2. után már úgysem néz senki, vagy ha igen, akkor is látnak még 139 másikat és nem vagy túl feltűnő :D
Belényi Bea volt a bírónőnk, szerintem nagyon korrekt pályát rakott össze.
Karámból kihajtással indítottunk, annyival megnehezítve, hogy nekem oldalt, kijelölt helyen kellett állnom, nem a karámajtóban. Kihajtás után szűkítőn kellett áthajtanunk, majd következett az egyoldali szlalom. A szlalomot követően híd, majd legeltetés. Itt ki kellett venni a megjelölt birkát, majd levenni a szalagot a nyakából. A legeltetést követően védelem volt a következő kihívás, egy vályúba Bea takarmányt öntött, ezt kellett 360 fokban megkerülni, továbbhaladás előtt. Ezt követően egyenes együtthajtás, majd a tó sarkán megállítás következett. A megállítás után a kutyát otthagyva el kellett mennem a máltai kereszthez, onnét behozatni a nyáj mellett hagyott kutyával a birkákat, és átevezni őket egy derékszögű töréssel a máltain. Annyi könnyítés volt benne, hogy én a derékszögben állhattam a máltain kívül, és amikor az első 4-5 birka kijött, kimozoghattam onnét. Ezt még egy megállítás követte, majd visszafordulva a karám felé, nagyobb távolságban stabilizálás, végül behajtás.
A bejárást követően azonnal kezdhettem is, ennek mondjuk örültem, a várakozás minden versenyszituációban idegőrlő :D
Mit is mondjak? Büszke voltam Newton-ra. Esküszöm már itt is tudja, hogy most verseny van - és odateszi magát. A nyájjal is szerencsém volt, teljesen korrekten viselkedtek, csodálatosan együttműködtek. Néhol segítettem a kutyának, mert így éreztem korrektnek, nagyon meleg volt és a birkák időnként le akartak akadni legelni, vagy rám tapadtak. Az akadályoknál ezért némi tapsolással, vagy a bottal előttük a földet ütögetve rásegítettem az áthaladásra.
Nekem nagyon fontos, hogy a pálya eleje jól sikerüljön, mert ez adja meg az önbizalmat az egészhez. Így nagyon-nagyon boldog voltam, hogy a kihajtás és a szűkítő szépen sikerültek. A szlalom nem lett folyamatos, de megoldottuk, nem hagytunk el jószágot benne.
A hídon vesztettünk 4 birkát, sajnos átmentek a túloldalon, de nem mertem rájuk küldeni a kutyát, mert nem visszafordította, hanem jobban megnyomta volna őket - és akkor lehet hogy még több kifordul a hídról is. A többit átpréseltük, kellett azért a nyomás rájuk. Ami nem volt szép, áthaladás után Newton úgy kerített, hogy visszahajtotta őket az eredeti oldalra, sőt, volt egy birka ami ismét átfutott a hídon. Az én hibám volt, hagytam hogy kerítsen, ahelyett, hogy jobbra küldöm egy picit... majd legközelebb észben tartom.
A legeltetésnél Newton többször is elmozdult fekvésből, kicsit megnehezítette a dolgomat, ami a birkakivételt/leszalagozást illeti, itt azért csúnyán rászóltam. Végül minden sikerült, a kedvenc Suffolk vezérem nyugodtan vette tudomásul a vegzálásomat.
A védelmet nem igazán tudtuk bemutatni, mert a birkák nem mozdultak rá a kajásvályúra. Mentünk egy kört, Newton-t csak a visszatérő ágon tudtam beküldeni a belső oldalra. Tulajdonképpen megmutattuk, hogy tudunk ilyet, de kicsit okafogyott lett a feladat.
A megállítások mindenhol gyönyörűen mentek, Newton mostanában megint csak jobbról tud előre jönni, így arról hívom... ott is tudtam őt hagyni, sőt a behozása is nagyon szép lett.
A máltai várakozáson felül szuperul sikerült. Persze nem teljesen flow-ban, picit erőlködtünk, hogy betoljuk őket, de küzdenünk nem nagyon kellett, az irány beállításával sem. Boldog voltam.
A megállítással semmi gondunk nem volt, sőt, a stabilizásálást is így csináltuk, nem körbeforgatással. A behajtás nagyon szép lett, picit meg kellett még nyomnia egy birkafeneket a kutyának, de ezt is nagyon szépen csinálta.
Nagyon-nagyon boldog voltam. Örültem a kutyának - bár ilyenkor óriási ünneplést nem tudunk csapni, mert be kell várjuk a bírót a pályán, hogy meghallgassuk a bírálatot. Hogy őszinte legyek, nyolcvanpár pontra számítottam, így elképesztően boldog voltam, amikor meghallottam, hogy Bea 95 pontosra értékelte a munkánkat!!! Azt gondolom, hogy Tőle minden pont megtiszteltetés és óriási örömre, büszkeségre ad okot ez az eredmény!
Mivel utána rögtön jött az IHT-1-es osztály és Bea ismét pályabejárást tartott, aztán bírált, az érmet Anditól vettük át :)
Köszönjük szépen a szuper pályát és a bírálatot Belényi Beának, illetve minden mást, a felkészítést, jó hangulatot a SuBa csapatának!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése