Kirándulás - Cuha-völgy, szarvasbőgéssel

A tegnapi csodálatos táj és időjárás elvarázsolt, így mára is kirándulást terveztem. Vagyis nem terveztem, nem is igazán volt rá időm, szóval az egyszerűség kedvéért a Cuha-völgyet választottam - megint. A szokásos Cuha-völgy-Hódos-ér kör lett belőle, pedig egy ponton módosítani akartunk, hogy a sárgán, illetve sárga háromszögön a Zörög-tető felé térünk vissza, érintve a Kőpince-forrást. Amikorra ezt a pihenőhelyen kigondoltam, addigra el is húztunk a letérő mellett, amit persze kicsit későn, a Porva-Csesznek vasútállomásnál észleltem.

A Cuhában egy csepp víz nem volt... hiába könnyebb így az átkelés, szomorú ezt látni.

Persze a fényeket, színeket egy kép sem adja vissza, de gyönyörű volt az erdő

Nagyon lelkesen és jó tempóban haladtunk, aztán valami eléggé megzavart... mégpedig a szarvasbőgés.

A szokásos megállónkat még el sem értük a Cuha-völgyben, amikor furcsa hangokra lettünk figyelmesek. Én az életben nem hallottam szarvasbőgést, szóval Gábor detektálta némi hallgatózást követően, hogy ez bizony az. Khm. Fényes nappal, közvetlenül a vasútvonal és a Bakony legforgalmasabb turistaútja mellett!!!! Nem akartam elhinni. Zirctől délre erdőlátogatási korlátozás is van emiatt, de 9 és 16 óra között ott is szabad kirándulni.

Az egész folytatódott akkor is, amíg a megállónknál reggeliztünk. Itt már kezdtem bepánikolni, szóval kérdeztem Gábort, hogy ez mennyire veszélyes és ne menjünk-e inkább másfelé. Ő mondta, hogy nem kell, de én azért módosítottam volna a Zörög-tető felé, amit végül ugye elszalasztottunk.

Asszírka őcukisága a szokásos pihenő alatti bottal rohangálás előtti másodpercekben

Enyhén idegesen folytattuk/tam utunkat, áthaladtunk a síneken és felkapaszkodtunk a sárga jelzésen. Már majdnem fent voltunk a gerincen (nem komoly mászás amúgy), amikor megint hallottuk a szarvast, tőlünk jobbra, lejjebb, a bozótosból. Kérdeztem Gábort, hogy mennyire van messze az állat... ő azt mondta, hogy pár 100 m.... nagyon boldog volt, hogy szarvasbőgést hallunk, én meg úgy gondoltam, hogy ez egyáltalán nem vicces és totál ideges voltam. Hála istennek a kutyák egyáltalán nem kapcsoltak be a hangra (valószínűleg sohasem hallottak ilyet és nem tudták mihez kötni) és a szél is az ellenkező irányból fújt, szóval szagot sem fogtak. Erőteljesen sietősre vettem a figurát és közöltem, hogy akkor most kurvagyorsan hagyjuk el a környéket.

Szedtük a lábunkat rendesen..

Amúgy ez a gerincen futó szakasz az út legszebb része szerintem

Több szarvassal és hangjával nem találkoztunk az úton, de nekem ez is elég volt. Amúgy a kutyák teljesen normálisak voltak tegnap is, ma is, aminek nagyon-nagyon örülök és óriási boldogsággal tölt el.

Tök rászoktam (tegnap óta..) a szelfizésre

Az út amúgy csodaszép volt, igazi ősz költözik lassan az erdőbe. 2 óra 50 perc alatt tettük meg a kört, ami az órám szerint 11,66 km volt. Vinyére visszaérve elhatároztuk, hogy egy réges-régi elmaradást bepótolva beülünk a Kőpince Fogadóba ebédelni, sajnos azonban kiderült, hogy csak fél 12-től van konyha. Mivel egy még 50 perc lett volna, Vinyén viszont kezdett gyűlni a tömeg, azonkívül nem volt vásár, vagy ilyesmi, amivel addig lekötöttük volna magunkat, egy-egy bodzaszörpöt ittunk csak. Ez is nagyon jól esett, egyfajta jutalom volt a túra végén, egy kis megpihenés az őszi napfényben, mielőtt elégedetten távozunk.

A jól megérdemelt bodzaszörp

Valahol kutyák ugatnak és ezt nem egyeztették előre a Nyúllal!!