Kirándulás - Gerence-völgy, Tönkölös

Mátéékkal voltunk utoljára kirándulni, egy hónappal ezelőtt, így rettenetesen hiányzott már az erdőjárás. Az elmúlt hetek a munkában és a magánéletben is a kihívásokról szóltak, annyira elfáradtam idegileg, hogy tudtam, csak valami végtelenül nyugodt és kikapcsoló program fogja helyrerázni a világomat. Ha ez még mozgással, pici fizikai kihívással is párosul (magamhoz képest mostanában szinte semmit nem mozogtam), az pedig maga a tökély. Szóval egyértelmű volt: kirándulás.

Tegnap este ki is néztem az útvonalat, megtervezni természetjáróban nem volt energiám. Gondoltam, elég jól jelölt utak lesznek, nem kell a navigáció támogatása sem. Így is lett. Csak utólag rajzoltam meg az utat, 9,4 km lett:

Kicsit fáradtan indultunk neki a napnak, de már odafelé láttunk szivárványt, az idő tökéletes volt, az út és az erdő csodaszép. Gyönyörű, őszi napsütés, sárguló levelek... imádtam.

Egy komolyabb emelkedő várt ránk, amikor Bakonybélből felmásztunk a Tönkölös-hegyre. Enélkül viszont csak erdei séta lett volna ez a kirándulás, szóval még ezért is boldog voltam. Lőttünk párezer szelfit a Likas-kőnél, néha megálltunk pihenni, inni. Az egész fantasztikus volt. Elhatároztam, hogy - bár voltak alternatívák - holnap is kirándulni megyünk és kész.

Asszírka az utolsó kilométeren megörvendeztetett minket egy iszonyatosan büdös dögbe fetrengéssel, így hazaérve semmi bezuhanás a pihenésbe - kutyatakarítás! Most viszont szépséges mind a kettő... teljesen kultúrált, növény- és dögmentesített kis állatkák hevernek körülöttünk a padlón.