2021. május 3., hétfő

Terelőtábor

A hétvégét ismét Székesfehérváron töltöttük, kicsi univerzumunk boldogság-központjában :D

Eredetileg úgy volt, hogy csak Newton-nal indulok, aztán Gábor és Asszírka csatlakoznak szombat délután, vasárnap délelőttig, de végül Gábor programja másként alakult, így felcsomagoltam a kiskutyát is pénteken és útnak váltunk. Annyira boldogan és ellazulva tudok ilyenkor már vezetni is, hiszen az odaút is a program része :)

Egyéb tényezők miatt azért aggódtam, mert Gabi szólt, hogy hoznak egy tüzelő szukát is. Hát, ez kell nekem a két ivaros kan mellé... mindegy, a gazda profi kutyás volt, de amíg nem ismered a körülményeket, addig azért aggódsz rendesen. Végül természetesen gond nélkül megoldottuk a szituációt, kicsi odafigyelés kellett, de semmi megerőltető.

Mondjuk amikor érkeztünk és egyből felsoroltak 5 dolgot, hogy mit NE csináljanak a kutyáim meg én, akkor még nem voltam annyira boldog, kicsit hülyegyereknek éreztem magam, pedig 35 vagyok, két agyonszocializált kutyával :D. De mindig az eleje a legnehezebb. A kutyák ilyenkor még pörögnek, kíváncsiak egymásra, minden szag érdekes, mindent le kell ellenőrizni. Az emberek még idegenek egymásnak, van akinek a hely is, mindenki idegesebb, nem tudja, mire számítson. Na most ebbe a pörgésbe rakni egy rakat tiltást elég fárasztó. Gondoltam is, ha ez így marad, én hazamegyek. A tábor lényege nekem ugyanis a nyugalom és béke... de aztán minden berendeződött természetesen és onnét már sínen voltak a dolgok. Én is tudtam, hogy a mali harap és a kisborder tüzel, így rájuk kell figyelnem. A másik nem-ajánlatos-közel-menni mali pedig nem maradt. Ez pedig már nagyon egyszerű. Végül mindenki kedves volt és jókat beszélgettünk.

Aminek nagyon örültem, hogy ilyenkor több trénerrel is gyakorolunk, mert a SuBa tagjai is beszállnak, hogy segítsenek Gabinak. Az első körünket így Belényi Beával, a másodikat és harmadikat Szandival toltuk le. Szerintem az első kettő lett a legjobb, aztán Newton elfáradt. Vicces volt, de ebben a táborban mindannyian kidőltünk - a kutyák már szombat délutánra. Ennél azért tovább szokták bírni, most ilyenkorra már nem sok értelem csillogott a kis szemükben :D Newton természetesen dolgozott végig mint a güzüegér, de agyilag teljesen leszázalékolódott.

Először próbáltuk ki a szlalomot úgy, hogy én az egyik oldalon maradok (de mozoghatok). Nagyon tetszett!!! És Bea iránymutatása alapján meg is tudtuk csinálni! Illetve toljuk tovább az elhajtást, amivel most nem állunk túl jól, de Szandi itt is nagyon sokat segített. Nyilvánvalóan sokkal jobban kommunikál a kutyával, mert pontosabban látja a dolgokat, szóval szerintem Newton is hálás volt neki :) Le is írom gyorsan a tanácsait, hogy ne felejtsem el:
  • a birka legyen elforgatva, tehát a nyáj fenékkel felénk legyen, amikor indulunk
  • messzebbről induljunk el feléjük, együtt és lassan, sétálva, tehát mozgásból induljon a feladat
  • a kutya legyen előttem, hagyjak neki helyet
  • hosszúpóráz legyen rajta, különben átmegy gyűjtésbe
  • ne engedjem felgyorsulni
  • ha oldalt felmenne, vagy tiltsak rá, vagy csak a pórázzal akadályozzam meg
  • csendben, nyugodtan dícsérjem, de sokat, ha szép a dolog
  • ha visszaforogna rám, tiltsam, ne engedjem vissza magam mellé és küldjem tovább
Kaptunk egy pár farm feladatot is, amiknek mindig nagyon örülök, ezek olyan.. életszerűek. Ki kellett vinnünk a barikat a többiekhez, kétszer csak az udvaron keresztül, egyszer pedig a nagy legelőre, a nyáj után. Az udvaron áthajtásnál két kapu is van, ezt elsőre eléggé elcsesztem, ugyanis a birkák makacsul és nagyon akartak menni, így konkrétan átrongyoltak a kifektetett kutyán és átpréselték magukat a befelé nyíló kapun, állandóan magukkal rántva a kaput és beszorulva. Legközelebb - tanulva ebből - már sokkal okosabban csináltam és gyönyörűen, gond nélkül sikerült is az egész művelet. Külön büszke voltam magamra, amikor később láttam, ahogyan Szandi viszi a következő csapatot Mítával - és ugyanezt a megoldási stratégiát alkalmazta ő is. A nagy legelőre hajtásnál is sokkal jobban éreztem magam, mint tavaly, amikor ugyanezen feladatkor a birkák hajtásból egyszerűen megléptek és elrohantak a többiekhez. Így most gyűjtésben vittük őket, és ha meglódultak, előreküldtem a kutyát, aki csodálatosan kerített!!




Asszírka aranyom nem dolgozott a táborban, de azért ő sem unatkozott, rengeteget játszott és udvarolt a maga cuki stílusában, állandóan jött-ment velünk, szegényem ő is hulla lett már szombat délutánra. Ő rettenetesen elfárad az ingerektől is, sokkal kevésbé bírja a nyüzsit az idegrendszere, mint Newton-é. A délutáni pár órás pihenőkre ezért mindig be is dobozoltam, amit gond nélkül tudomásul vett. Kidőlt :D



Amikor a birkák délben mind kint voltak legelni és bemehettünk a pályára, Asszír és Newton is boldogan rohangáltak, még a tóba is belementek lehűteni magukat. Oltári cukik voltak, tiszta öröm nézni őket ilyenkor, ahogyan suhannak önfeledten, olyan gyönyörűek...


Newton még a hodályba is bemehetett, ezt a kutyát nem lehet elképzelni ennél boldogabbnak...




Az időjárás nagyon vicces volt, estére eléggé le tudott hűlni, szombaton napközben ellenben 25 fok volt, szikrázó napsütéssel, amit a vasárnap szélviharral és időnkénti szakadó esővel, kellemes hűvössel fokozott. Én amúgy élveztem, csodaszépek voltak a sötét viharfelhők, imádom az eső illatát, meg nézni is.







Az ellátás csodálatos volt, mint mindig, vasárnap megkóstolhattuk Bobó híres marha-hamburgerét is, és azt kell mondanom, fantasztikus volt!!

Gábor programja végül visszaalakult, így szombat délutántól vasárnap kora délutánig csatlakozott hozzánk, az eredeti terv szerint. Vasárnap a kiskutyát visszapostáztam vele haza, mert addigra félhulla volt - és néhány óra múlva, a délutáni, utolsó tréning után mi is indultunk Newton-nal, de addig már egyszerűbb volt egy kutyával létezni. Szerintem Gábor is jól érezte magát, nagyon szereti Gabit Ő is.

Az az igazság, hogy én is hullára fáradtam, nem is tudom pontosan megmondani, miért. Most valahogy mentálisan is és fizikailag is kész voltam :) De ez az egész annyira nekem való... imádom a délutáni pihenést, a szabadságot, mindent. Sohasem unatkozom.

Nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk.

Hozok még néhány képet, megőrizni a hangulatot.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése