Talán fél évvel ezelőtt voltunk már ugyanezen a túrán, mégis szomorúan vettük tudomásul, hogy itt is mennyi minden változott. Bár Pest környékén mindig, mindenhol sokan vannak, Nóri úgy indította a kirándulást, hogy a szokásos köszöntőszövegében kiemelte, mostanában nagyon megszaporodtak a kutyás-nemkutyás ellentétek, a lovas-kutyás összetűzések - és a vaddisznó-kutya balesetek. Utóbbinál már a vaddisznók támadják meg a kutyákat és nem fordítva.
A túra során volt is ahol Nóri kérte, hogy a kutyák semmiképpen ne menjenek be a bozótba, mert tipikus vaddisznó élőhelyeken, sűrű cserjésen keresztül haladtak az utak. Hát, ez az egész nem túl megnyugtató érzés. Rengeteg volt a dagonya/túrás, mindenhol - frissebbek, valószínűleg aznap éjjeliek is. Lovassal is találkoztunk egy helyen, az Egri Vár másolatánál, szerencsére nem volt semmi probléma, a kutyák mind bejöttek első hívásra és a ló is teljesen nyugodt volt.
Hogy is mondjam - ez így már nem túl kikapcsoló. Mégis jobb, mint egyedül kirándulni. A csapatszellem a kutyáinkat is leköti, ezeken a túrákon valahogy nem érdekli őket a vadvilág, nem is indulnak el szagon (kopp-kopp), csak a többiek/kutyaszagok érdeklik őket.
Természetesen ma is voltak feladatok, szuperek és érdekesek, volt olyan is hogy készíts képet a kutyádról, úgy, hogy minél közelebb legyen az orra a géphez. Tessék.
Baromi érdekes volt, hogy ma Newton esett szét teljesen, Asszírka pedig cuki volt, kommunikatív és lelkes. A többi kutya és az ingerkavalkád Newton-t totál felpörgette, bár ami rosszabb volt, hogy ismét talált magának szerelmet, egy labrador személyében - és innét kezdve a hormonjai veszik át az irányítást. Hozza a legidegesítőbb, fejkapkodós, hisztis, pörgős formáját, agya sehol. A feladatokat azért megcsinálgattuk (sok új volt ma, amiket ők nem tudnak), szóval dolgozni dolgozik, de látszik, hogy az agya, na, az nem ezen a bolygón jár. Csak a túra utolsó negyed órában engedte el a sztorit önként (addig tiltogattam, néha meg csak hagytam, annyira nem volt irritáló, a másik kutya teljesen jól elvolt, nem zavarta Newton kísérete).
Kellemes rohadt meleg lett a túra végére, én ettől fáradtam el. A kutyák inkább mentálisan amortizálódtak le, fizikailag nem - még 3x lejárták volna az utat :D
Hazafelé aztán Tatán beugrottunk Gábor egyik téglagyűjtő barátjához. Amíg ők beszélgettek, én elvittem a kutyákat egy 15 perces körre, majd csatlakoztam hozzájuk.
Elhatároztuk, hogy ha már Tatán vagyunk, a tóparton fogunk ebédelni, a SUP-os időkből ismert kedvenc helyünkön. Kicsit messzebb álltunk meg kocsival, hogy tudjunk sétálni egyet. Tóparti pórázos kultúrsétát akartam, hát persze hogy inkább egy külső, békésebb ösvényt választottunk, hadd menjenek szabadon az állatkák... mindannyian nagyon élveztük, csak 500 m volt az egész, de nagyon szép. A szokásos csodálatos sültkolbász-édesburgonyachips-bodzaszörp kombinációt választottuk, nagyon jól esett, egész addig alig ettem, hogy itt élhessem ki magam :D Kértem még egy vaníliafagyit is, persze teljesen felesleges volt már, nem is bírtam megenni. A kutyák persze halálra unták magukat az asztal alatt, csak pár percre dobta fel őket a kötelezően odaadandó kolbászvég. Newton különben is boldogtalan volt és elégedetlen, mert rengeteg kutyát hoztak-vittek a parton, akikhez ő mind nem mehetett oda!!!
Visszafelé aztán már tényleg a parton akartam menni, ahol elég sokan voltak, szóval hám-póráz kombinációval nyomultunk (én akartam, hogy végre, csak egyszer, ne kelljen figyelnem és én is élvezhessem a sétát, meg a tavat...). Nos, rájöttem, hogy Newton nem tud pórázon sétálni. Elfelejtett. Néha azt hittem agyonverem. Kóválygott balra-jobbra, mindent meg akart szagolni, mondom pont úgy nézünk ki mint az átlag panelfifi. Semmi baj. Gyakorolni kéne. Gyakorolja a rosseb. Kb 300 m után elengedtem. Amikor mondjuk pitbull jött szembe, gyorsan behívtam és pár méterre újra póráz (annyira fel volt pörögve, tuti odarohant volna...), aztán újra elengedés. Hamar visszaértünk a kocsihoz, még egy itatás, aztán haza.
Itthon pihi, aztán a kicsit gyorsan átfésültem (Anita pár napja szépítette meg őket, így könnyű dolgom volt), mert holnap ő jön velem vendégedzős agility tréningre. Persze ezek után még nekiálltak őrültek módjára kergetőzni a kertben, mert fizikailag nem fáradtak el, mint említettem...
 |
| Kissé hiányos csoportkép |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése