Visszatekintés a korona évére

Minden évben eljön ez a pillanat, amikor visszatekintek egy kicsit, próbálom felidézni, áttekinteni az elmúlt 12 hónapot..

Azt mondhatom, a tavalyi évemhez képest az idei habkönnyű volt, a vírus és minden velejárója ellenére :) Sőt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lettünk betegek, nem veszítettem el sem családtagot, sem a munkámat. A homeoffice következtében sokkal többet lehettem itthon, több szabadságot kaptunk, az életem hasonlított valami... normálisra.

A kutyák elképesztően élvezték mindezt, visszakapták a reggeli sétájukat, napközben itt aludtak bent amíg dolgoztam, vagy felváltva voltak kint-bent, a kertfelügyeletet váltogatták az összegömbölyödős alvással. Volt kedvem és energiám gyakorolni velük, akár csak perceket, de szinte minden nap. Edzésre nem munka után hazaesve, 2 perc alatt átöltözve kellett elrohannom. Csak felhúztam az edzőcipőt és indultunk. Szóval a kutyák szerint ez az év kifejezetten jól sikerült, ebben biztos vagyok :D És én is imádtam, hogy velük lehettem, sokat.

Arra gondoltam, idén számokban is megörökítem a dolgokat, ennek megfelelően,

2020-ban:

• kirándulások alkalmával megtett táv: 355 km

Átgyalogolhattunk volna Magyarországon, keresztbe, de legalábbis Győrből eljutottunk volna Tokajba :D

• Programok Hatlábon kirándulás: 15 db

Idén fedeztük fel ezt a lehetőséget és aztán már sokszor indultunk hétvégén reggel Pestre, Vámosi-Nagy Nóriékkal kirándulni, a tavasz és az ősz szinte minden szombatját velük töltöttük, nagyon jól éreztük magunkat mindannyian :) Szuper társaság, sok-sok kutya, feladatok, kirándulás - mindegy egyben van!

• agilityverseny: 4 db
• eredmények: A0 kategória: 3 x 2. helyezés, A1 kategória: 1 x 2. helyezés

Nem gondoltam volna, hogy nem is olyan rossz az agility-mérlegünk! :D Egy évre 5-6 versenyt tervezek általában, a rengeteg lemondás ellenére is ott voltunk 4-en! És szép eredményeket hoztunk el!

• SUP-olás Tatán: 4 db

Hm. Ebből pl rájövök, hogy hiába ácsingóztam annyira egy saját SUP deszka után, évi 4 evezésért nem valószínű, hogy megérné :) Persze mentőmellény az mindenképpen kellett! Sőt, kell majd még egy, Asszírkának is.

• terelőtréning: 16 db
• terelőtábor: 2 db

Őszintén mondom, a terelőtáborok az évem legszebb pillanatait jelentették. Nincs számomra ennél tökéletesebb program, Newton-nal! Nagyon várom a továbbiakat.. Ami kimaradt idén, hogy nem jutottam el Szarvas Petrához, ezt nagyon sajnálom. Nagyon örülök, ha Ő is ránéz a munkánkra időnként. Jövőre!

Furcsa így leírva látni mindezt... és nagyon hasznos is... a számok nem hazudnak :D sőt, sokszor reálisabbá teszik az "érzéseinket".

Azt írtam tavaly, hogy idén fejlődni szeretnék. Remélem, sikerült. Voltunk mentőkutyás WS-on, voltunk terelőtáborban, elvégeztünk egy treibball alapozó tanfolyamot. Kaptunk lehetőséget konzultációra a FROG-nál, amikor lehetett, élőben, máskor online. Rengeteg-rengeteg hasznos információt kaptam, hallottam, amiket próbálok elraktározni. Hallottam gondolatokat, mondatokat, amik nagyon fontosak voltak nekem, szolgálati kutyásoktól, obediencesektől, terelőtrénerektől, agilitysektől és dogdancingesektől. Mindenkitől mást - és tetszett ez a sokszínűség is.

Jelentkeztem néhány online tanfolyamra, igyekszem tanulni a nálamnál jobbaktól, igyekszem összerakni a tudást. Csak magamnak - és a kutyáimnak. Próbálom megtalálni az egyensúlyt, mert sokszor nehéz. Vannak ugyanis nálam ezerszer jobbak, akiket sohasem fogok tudni megközelíteni sem. Tudom, hogy így van - de az én életem más. Ugyanakkor igyekszem levetkőzni ezeket a görcsöket, hogy megmaradjon a kutyázásban az öröm, élvezet is.

Nehéz ez most nekem - talán ez a kihívásom. Ha jól akarom csinálni, akkor nem lehet "ellazázni". Jó ideje nem állok már neki, csak úgy formálni egyet, hogy fáradjon agyban a kutya, mert látom, hogy túlpörgi, szétstresszeli a feladat. Ha valami "komolyat" akarok, lásd fókuszt fejleszteni, akkor ahhoz tudás kell. Utóbbit próbálom összeszedni, néha úgy érzem, morzsákból. Mégis hiányos marad (mert a tanulási lehetőségek is hiányosak néha) és sohasem lesz olyan jó, mint a trénereké, mert én - egymagam vagyok. Nem feltétlenül fogom észrevenni, hogy melyik mikromozdulaton/pillanaton múlik a siker. Miután pedig nincs meg a tudásom, hogy észrevegyem, néha leblokkolok és elmegy a bátorságom a komoly munkától. Aztán arra gondolok, könnyítek a világomon és tét nélkül, saját tudásom szerint gyakorolok valamit. Ezzel aktuálisan boldog vagyok, de a hiányok maradnak :) Azt hiszem, jövőre is folytatom az információ(morzsa)vadászatot. Szeretném körbejárni majd az alapozás témakörét, egy kölyök tudatos, munkacélú felnevelését. Elkezdtem már idén, igaz, csak online formában, de jövőre ez lesz a célom.

Megismerhettem néhány nagyon értékes embert, akik őszintesége és támogatása nagyon sokat jelent nekem. Kár, hogy az egyikük külföldre költözött :) De talán nem olyan messze...

A kutyáim felnőttek közben :) Hihetetlen. Kölyökképű Asszírka 3 éves. Newton komoly 4 éves brit arisztokrata :) Most először érintett meg, hogy az időnk nem végtelen. Hosszú ideig itt lesznek még, nem kérdés, de az aktív korszakuknak lassan elérjük a felét. Elképesztő.

Sokat foglalkoztat a jövő, időnként le is kell állítanom magam, hogy ne vigyem túlzásba. Nem akarom elengedni az álmomat, hogy Newton-nak utódja legyen, de olyan, akire szükségem van, akiért érdemes végigküzdeni ezt a - csak akadályokból álló - utat... Kemény kérdés. Két lehetőség közül választhatok. Az egyik: találni hozzá egy szukát. De olyan szukát, amelyiknek képességei vannak. Nagyon jó képességei, pl terelésben. Nem egy kiállítási plüssállat. Nem terelőösztönpróbás. Keresgélek. Nem tudom, létezik-e. De vannak már irányok, aminek nagyon örülök. A másik, hogy saját kutyát nevelek mellé. Ezt nem szeretném, mert akkor két év múlva kölyköt kellene hoznom. Ahogyan én élek a kutyáimmal, úgy nem nagyon fér bele egy harmadik. Ráadásul, egy kölyökkutya azért rizikó. A szülőkkel lehet jó esélyt teremteni egy jó kutyára, de a skót juhászkutya már rég nem az, aminek lennie kellene. Azért reménykedek. Ha ez a tervem nem valósul meg, váltani fogok. Mégpedig sheltie-re, jófélére :D Mindez még távoli történet - bár nem annyira, mint gondolni szeretném. Különben is lehet, hogy majd az idő hoz döntést helyettem. De most még az aktív munka kell, hogy zajljon, a jelenben. Tanulás, tréning, fejlődés :)

Elvégeztettem Newton genetikai tesztjét, illetve voltunk szemészeten is, utóbbit ismételtetnünk kell, jobb műszerrel, mert Nyúl szeme nehezen vizsgálható. Túlestünk egy (valószínűleg) kennelköhögésen, Kisasszír mindezeket megúszta, viszont így év végi ajándéknak ma kitörte egy fogát.. no komment.

Vár még ránk idén egy agilityedzés, egy terelőtréning, egy kozmetika, meg talán egy-két kirándulás. Már csak néhány nap az év végéig.

Összesen 121 bejegyzést írtam az idén, örülök neki, hogy ez a szám évről évre emelkedik :D Néha úgy érzem, felesleges írnom ezt a blogot, csak az időt viszi. Néha rám tör a grafománia. Néha azt gondolom, felesleges minden élményt megörökíteni, mégis, olyan jó visszaolvasni - számos dolgot innét tudok már csak felidézni :) A blog ad egyfajta reflexiót is, hogy merre megyünk, jó irányba haladunk, egyáltalán haladunk-e. Különben is, igazi jelentősége 10 év múlva lesz, amikor Nyunyu és Asszírka itt alszik majd mellettem fehér pofival és én, míg álmodnak, felolvasom nekik, mennyi mindent éltünk át - együtt.

BOLDOG ÚJ ÉVET kívánunk!