Newton-nal ma voltunk idén utoljára "dolgozni" :D Nagyon boldog vagyok, hogy kaptunk lehetőséget, így az ünnepek között is.
Csodálatos tréning volt számomra, méltó lezárása az évnek :)
Miután egy hete volt utoljára kutya a birkán, Gabi nagyon-nagyon cuki módon 30 birkát válogatott le nekünk - és kitette a csapatból a két pánikolós feketét is. Így nem arra ment a tréning, hogy kínlódjunk, hanem tudtunk gyakorolni. Én is sokkal boldogabb voltam, hogy stabilabb a nyáj mögöttem, azonkívül nagyon-nagyon hasznos, ha a kutya nagyobb nyájjal is találkozik, megtanul dolgozni velük. Szóval köszönöm Gabi mégegyszer :)
Próbálkoztunk szlalommal oda-vissza, ez eleinte jobban ment, aztán szétesett kicsit. Nagyon jó és hasznos feladatnak gondolom, főleg nekünk, most, hogy Newton kissé elfelejtette a bal oldalt. A balra kanyarodás nehezített így nekem, pedig kellene, hogy tartsa azt az oldalt is, például egy ilyen vonalú mozgáshoz, mint a szlalom...
Az előrehívást álló helyzetben gyakoroltuk és nem erőltettük sokáig, a kutya még nagyon energikus állapotban volt.
Kicsit próbáltunk erősíteni a bal irányon, így mindig balra küldtem a nyáj mögé. Ezek után néha jobb irány helyett is balra váltott át kifutáskor. Hurrá :D Nem baj, kapiskálja, majd összeáll.
Nekimentünk a híd feladatnak, voltak egészen szép áthajtások! 30-ból 2 veszteség az jó arány, nem? :D :D
Ismét csináltunk naaagy kerülős kifutást a tó körül, ma már a bal irány is sokkal jobban ment. Jobbra pedig elsőre sikerült!
Ezek után próbálkoztunk a "szedd le a nyájat Gabiról"-feladattal. Nehéz volt Newton-nak, mert a birkák makacsul ragaszkodnak Gabihoz, Nyúl pedig tartott kicsit Gabitól, így általában elment a birkák mögé, hisztizett kicsit aztán visszajött, nem maradt hátul. Közelebbről próbáltuk, illetve erősen küldözgettem vissza, főleg jobb oldalról, így sikerült végül.
A hodályról leválasztás messziről, önállóan megint a kedvenc feladatom volt :) Imádom. Newton-t csak elküldtem, én izgultam, Gabi pedig bíztatott, hogy nyugi, megoldja, hagyjuk neki, hadd gondolkozzon. És így lett. 4-szer indítottuk és Newton egyre szebb leszedéseket produkált! Elsőre, talán másodikra még robbantotta a nyájat, de utána már ívben kanyarintotta le őket a falról, egyben! Nem lehettem volna ennél boldogabb. Gabi is megdícsérte a kutyát, ami külön büszkeség nekem :) Nincs nagyobb öröm annál, mint látni, hogy tényleg gondolkozik, tényleg megcsinálja egyedül és ami a legfontosabb - dolgozik az ösztön benne, szabadon, amint ő irányít. Olyan szép látni, ahogy a kutyád önmagára roppant büszkén hozza oda neked a nyájat, amit egyedül gyűjtött össze :)
Utolsó, ámde egyáltalán nem jelentéktelen feladatnak a máltait kaptuk :) Ezt múltkor kezdtük el, akkor elég siralmas eredménnyel. Ma már én is jobban éreztem magam a feladatban, persze rengeteget bénáztunk, nem mindig sikerült pont úgy kivitelezni, mint ami a cél volt, de gyakoroltunk és voltak nagyon szép pillanatok!!! Egyszer-kétszer sikerült átvinni a nyájat egyenesen, úgy, hogy én kint maradtam, bár mozoghattam kívül bármerre. A derékszögben kihozás még sehol sincs... viszont jókat nevettem amikor tök büszke voltam magamra, hogy végre bepréseltük a birkákat az egyik végen, aztán Gabi szólt, hogy amúgy az eleje épp kijött mögöttem :D :D Newton agyilag totál zokni volt, de tolta ahogy bírta, mondjuk végig ugatott, tele volt már a töke a folyamatos "ide-állj-picit balra-állj-picit jobbra" hülyeségeimmel. Cuki volt, megcsinálta :) Itt már éreztük, hogy elég lesz, meg hát le is járt az időnk :)
Örömködtünk, picit elhoztuk a nyájat a máltaitól, aztán levonultunk. Közben érkeztek mudik, ami Newton-t feldobta, de nem sokáig, mert rájött, hogy folyamatosan a fülébe ordítanak - és lány sem volt köztük, aki viszonozná az érzéseit :D
Nagyon-nagyon boldog voltam a mai tréninggel, igazán élvezetes volt! Nem csak a kutya, de én is rendesen elfáradok agyban és kicsit fizikailag is, a végére. Végülis együtt dolgozunk! Most már sokszor nekem is figyelnem kell a jószágot, tervezni, mit hogyan kéne megoldani, "tartani" az egyik oldalt a szűkítőnél... nem tudok elképzelni jobb közös munkát :)
Ilyenkor olyan örömmel autózunk hazafelé, elmondani nem tudom :) Nagyon örülök minden apró sikerünknek, még jobban Newton fejlődésének, arra pedig nagyon büszke vagyok, amikor látom, hogy képes megoldani valamit, amiben én nem tudnék neki segíteni - saját ösztönéből és tudásából... azzal, hogy gondolkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése