Ezen a héten hétfőn és ma is voltunk Gabinál, némiképp önző okokból is.. nagyon szeretek ott lenni :D Gabi kedves türelme, a kutyám boldogsága, a szabadság és nyugalom, sőt, még a birkaszag is annyira jó hatással van rám - egyszerűen boldog vagyok ilyenkor. A héten már a Karácsony hangulatát is kerestem - és találtam, itt.
A hétfői megint egy nagyon boldog tréning volt, ma én voltam kicsit fáradtabb és nagyon dekoncentrált. Ennek ellenére most már mindig úgy tréningezek, hogy kiemelem a szép pillanatokat. Folyamatosan igyekszem figyelmeztetni magamat, hogy "érezd jól magad, dícsérd a kutyát, jó hangulatban gyakorolj, jó feladattal fejezd be!" Mert valljuk be, közben nem mindig instagramos ám :D Amikor a birka csavart szarva az alhasadban/fenekedben/combodban landol, meg épphogy el nem esel és kapaszkodsz a gyapjúba mikor a kutya rádhajtja a nyájat, meg harmadszorra sem sikerül valami, meg szerencsétlenkedsz, hogy hova is kellene most állnod, nos, akkor azért tud az ember (magában) káromkodni, meg elküldeni önmagát/a drága kutyáját melegebb éghajlatra... :D
Hétfőn rengeteg feladatot gyakoroltunk, ma kicsit kevesebbet, viszont mindkét tréningnek voltak nagyon izgalmas pillanatai! Azt hiszem nem lehetek elég hálás Gabinak, nem csak a végtelen türelméért, hanem a nyitottságáért és a "próbáljuk ki, nézzük meg mi történik, ha"-hozzáállásáért! Ki tudunk próbálni olyan dolgokat, amire mindig is kíváncsi voltam. Mindjárt mesélek is párat.
Például hétfőn, a tréning végén, amikor már csak beszélgettünk a pályán, a birkák pedig két csapatban álltak, a hodály két oldalán, Newton szívem saját szakállára elkezdte egybepakolni, illetve leválasztani őket a sarokból. Tudta a kis görény, hogy tilosban jár, mert senki nem kérte, hogy csináljon bármit, viszont, miután sunnyogva dolgozott (azt hitte nem vesszük észre?), olyan csendben és nyugodtan, de mégis hatékonyan vitte véghez a dolgot, elképedtem. Gabival direkt hagytuk, csinálja végig (ezért mondom, Gabi egy kincs!), teljesen leolvadtam. Mert pontosan így kéne dolgoznia!!! Lassan, csendben, de erővel!!! Olyan furcsa... ha én kértem volna, biztosan sokkal vehemensebben indul neki az egésznek. Kis tetű. Mondtam is Gabinak, legközelebb be se jövök. Belényi Bea említette nekem egyszer, mennyire fontos, hogy a kutya a terelés kezdetén hadd dolgozzon ösztönből is. Mérje fel ő, mikor mennyi erő kell, mikor mi a célravezető. Ugyanis ha folyton csak utasítgatjuk a kutyát, ezekre soha nem jöhet rá magától. Aztán amikor önállóan kéne megoldania valamit, nem fogja tudni jól megoldani.
A fentiek mentén ma ebbe is belenéztünk. Egyrészt, Gabi már engedi, sőt kéri, hogy messziről küldjem el a Nyulat a nyájért. A bal oldal persze esélytelen (ez a rosszabbik oldala), de a jobb egész jó, a "kijjebb" ordítás természetesen még nem maradhat el.. Ma azt is kipróbáltuk, hogy egyedül, önállóan, messziről küldve (!!) szedje le a nyájat a hodályról, és hozza vissza őket. Elképesztő érzés volt számomra. Olyan boldog voltam!! Az én kutyám! Megoldhat egy ilyet! Milyen bizalom kell ehhez, a tréner részéről! És Newton megoldotta! Nem tökéletesen, nyilván, volt egy-két szétugrasztás és amikor elkezdte hozni őket, párszor levált róluk és vissza kellett küldenem mögéjük, de megcsinálta! Elhozta őket!
A másik, ami csoda volt, hogy el kellett őt küldenem a nyáj elé, mégpedig elképesztően nagy ívben, megkerülve a kis tavat Gabiéknál. A bal iránnyal kezdtünk. Itt kellett noszogatás, mert elment egy darabig, aztán megállt. szóval mennem kellett utána és küldtem sokszor, de végül elment értük! A jobb irány, ami amúgy is az erős oldala, már kiválóan ment, talán 1 továbbküldés kellett! Annyira tetszett :) Majdnem mint egy bordercollie, úgy rohant, szép nagy kerülővel :D
Ma próbálgattuk a máltait is, hát, nem egyszerű :) Gondolom ilyenkor micsoda türelem kell hozzám.. addig csináltuk amíg sikerült egyszer szépen. Kipróbáltuk úgy is hogy én bemegyek, meg úgy is hogy nem. Sehogy nem könnyű, jelentem :) Newton eddigre agyilag totál zokni volt, már meg sem tudtam állítani igazán szépen. Állandóan csorgott a birka után. De mondom, ma én is hihetetlenül dekoncentrált voltam, legközelebb próbálok összeszedettebb lenni :)
Asszírka is bement (Gabival) kb 10 percre, kihajtott kétszer, hajtott, megállt párszor. Az elején nagyon szépen tolta a dolgot, viszont hamar lecsökkent a kis ereje aranyomnak. A kihajtás, illetve pár gyapjútépés-tiltás elég is volt, hogy minden megállításkor lerohanjon hozzám. Amikor cukin visszaküldtem, visszarohant, de fél perc múlva újra lejött. Igen, ő nem bírja el ennél tovább. Lehet még fejleszteni rajta, szeretnék is, de most nem volt lelkierőm hozzá. Newton-nal együtt én is nagyon elfáradok a kűrünk végére és őszintén szólva nincs kedvem ledaráltatni magam a birkákkal, kipihent Asszírka-támadások sorozatában. Viszont Gabi nagyon aranyos és bemegy vele, így Asszírka is lerohanhatja kicsit a gőzt.
Ma azt hiszem utólag csapódott le bennem, hogy mennyi izgalmas dolgot is csináltunk! Imádtam. Nagyon-nagyon köszönöm a lehetőséget!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése