Tegnap volt az utolsó irodai munkanapom idén, már csak az ünnepek között leszek készenlétes/HO-n. Nyugalompihenésrelax. Gondolhatnánk. De nem. Nem is én lennék.
Ma 14:30-ra kaptunk időpontot Dr. Fenyvesi Ildikóhoz, Budakeszin, Newton szemvizsgálatára. Szóval tegnap este fél 8-ra hazaértem, ma pedig 3/4 7-kor indultunk is Pestre. Gábornak dolgoznia kellett még ma, mi a lakásban csöveződtünk le átmenetileg.
Mivel a kutyák reggel csak pár perc pisiidőt kaptak, az első dolgom volt levinni őket a nagy parkba sétálni. Mondjuk követelőztek is, hogy nekik elintéznivalójuk van. Elindultam egyszer. Aztán rájöttem, hogy nincs nálam maszk. Elindultam mégegyszer. Budapesten a hám-flexi kombinációt szoktam bevetni ilyen sétákon, aztán a parkban elengedem őket.
Ez alkalommal, mivel egyedül voltam, majdnem megőrültem velük az alatt a 10 perc alatt, amíg leértünk. Másodpercek alatt gabalyítanak bele úgy a zsinórokba, hogy mást sem csinálok, mint bogozom szét a köteleket, persze a legszebb mindez olyankor, amikor már kakiszacsit is lobogtatsz közben valamelyik kezedben. Annyira ideges leszek ettől az egésztől, hogy szerencsétlenek már totál befrusztrálódnak, mire leérünk.
Kivételesen nem engedtem el őket rögtön, mert régen voltunk nagyvárosban, teljesen felpörögtek az ingerkavalkádban. Nagyon látszik rajtuk, hogy mennyire elszoktak tőle, ami a szag- és a kutyák-mindenütt-orgiát illeti.
Így bementünk a futtatóba először, jött még 2 agár, vééégre kaptak kutyát, legyenek boldogok. Kilépve Asszírkát már hagytam menni, Newton-t még befékeztem kicsit a flexin. Aztán őt is elengedtem.
Találkoztunk sok kutyával, pedig délelőtt volt. Newton egészen normális volt, vagyis nem rohant keresztül a fél parkon, ha meglátott egy új fajtársat a horizonton. Messzebb elment azért, de nem azzal a bunkó fullgázzal-lelépéssel.
Ahogy elnéztem őket, pont azon gondolkoztam, ők most valahogy nem valók ide. A többi kutya intelligensen elsétálgat/szimatol/labdázik, tudomisén. Az enyémek pörögnek, ügetésnél lassabban képtelenek menni, minden érdekli őket és az összes kutyát meg akarják nézni. Nem tudom, ha itt élnénk, csökkenne-e bennük ez a vágy. Newton-ra nem fogadnék. Sajnos odamegy ilyenkor pórázon lévő kutyákhoz is, de az itt élő emberek és kutyák annyira hozzászoktak már mindenhez, senki nem akadt fenn a dolgon. Nyilván én is lehívom az ilyen szituból mielőbb, de az odamenést nem tudom 100%-ban megakadályozni. Olyan furcsa érzés mindig, hogy itt van a két totál jól szocializált, mindenkivel kijövő, foglalkoztatott, sportoló, tanított kutyám - és nekem mégis flexire kell tennem néha Newton-t, de legalábbis úgy kell viselkednem, mint a leglúzerebb gazdáknak, mert az egyik kutyája ilyen extrém módon rá van kattanva a többire... hangulatomtól függően vagy ideges és dühös, vagy szomorú vagyok ettől, néha pedig leszarom, én sem és a kutyám sem lehetünk tökéletesek. Ma kicsit örülök is, mert viszonylag normálisan sikerült a kör. Sőt, boldog voltam, mert mindenki kedves volt, kivétel nélkül. Hála égnek ebben a parkban még nem találkoztunk bunkó emberekkel/kutyákkal.
Délután a rendelőbe időben érkeztünk, leadtam a papírokat, megbeszéltük a doktornővel, hogy milyen papírra, milyen céllal van szükségünk, aztán hozhattam is a kutyát. Bement simán az asszisztensnővel, én most nem kísérhettem el, tekintettel a vírushelyzetre. A pupillatágítás ideje alatt is bent maradt a rendelőben, gondoltam ne rángassuk ki-be. Mi a váróban le tudtunk ülni, aminek igen-igen örültünk, jó hideg van már ahhoz, hogy fél-3/4 órát csövezzen az ember kint, lényegében egy helyben állva.
Newton-t a vizsgálat végeztével kiadták, őt Gáborra bíztam, aztán mehettem be, meghallgatni az eredményt. Ami - sajnálatos módon - csak féleredmény lett. A doktornő elmondása szerint nagyon nehéz volt megvizsgálni a kutya szemét, mert erős fényérzékenységet mutatott, a lámpára egyszerűen "behúzta" a szemeit, nem tudta alaposan megnézni a szemfeneket, annak ellenére, hogy 3 különböző műszerrel is próbálta. Legalább 15x elnézést kért, de én egy pillanatig sem gondoltam, hogy erre szükség lenne, nem az ő hibája, van ez így. Hivatalos papírt így egyenlőre nem kaptunk - főleg, mert nem egészségügyi, hanem tenyésztési céllal szűrettem a kutyát - hanem elmegyünk másodvéleményre Dr. Eördögh Rékához, januárban. A bal szemen van egy coloboma-gyanús terület, reménykedem benne, hogy végleges eredményt kapunk róla. Mondjuk ha lesz coloboma-ja, akkor honnan kerítek CEA gen mentes szukát, amelyik rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amik nekem fontosak, azt nem tudom. Külön-külön is kemény dió, együtt pedig a lehetetlennel határos. Az élet nem könnyíti meg a dolgokat, az biztos.
Na mindegy, Nyúlnak most szépséges tág pupillái vannak, Vakvarjúnak hívom ma este :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése