Terelés

Olyan hulla vagyok, alig bírom nyitva tartani a szemem, de ezt a bejegyzést még ma (digitális)papírra vetem.

Szóval ma végre ismét terelni voltunk, Gabinál! El nem tudom mondani, mennyire vártam, a mostani lelkiállapotomban meg főleg :) Számomra ez egy zen állapot, ami a legnagyobb boldogságot tudja adni, a kutyámmal.

Fél 11-re mentünk, mindig rászámolok az útra, hogy ne kelljen idegeskedni, a 81-es amúgy sem a Kimi Raikönneneknek való. Sok a kamion, kevés az előzési lehetőség és az útminőség - ami már ugyan rengeteget javult az elmúlt 2 évben - még mindig hagy kívánnivalót maga után. Így viszont nyugodt vagyok, 70 és 90 között csendben elevezek Székesfehérvárig. Kicsit több, mint 1 óra az út.

Gabi aranyos és kedves volt, mint mindig, beszélgettünk egy keveset, aztán leválogatott nekünk egy csapatot, nagy örömömre most nem 10, hanem 18 birkát kaptunk!

Newton teljesen normálisan várakozott a leválogatás alatt, néha lelépett szaglászni meg facebook-ozni is. A munkát - természetesen -  felpörögve kezdte, de nem volt kezelhetetlen a dolog, amivel nagyon boldog voltam. A birkák sem voltak extrémek, mentek, de egyáltalán nem vészesen.

Nagyon örültem, hogy Gabi a feladatok mellett döntött, így némi kimozgatós együtthajtást követően szlalommal kezdtünk. Nagyobb nyájra jobban kellett figyelnem, a balra kanyarodások nem akartak sikerülni, történetesen azért, mert Newton nem jön fel a bal oldalon mostanában. Régen sem volt teljesen szimmetrikus a balansza, de most eltolódott jobbra. Ezen dolgozni fogok.

Megcsináltuk párszor a szlalomot, aztán áttértünk a kifutásra, ez gyenge pont, Newton imád becsapódni a nyájba aztán összeszedegetni őket. Mért is ne, így buli az élet.. fokozatosan kezdtük ezért, közelről, aztán messzebbről, végül a kutya háta mögül indítva. Egyszer próbaként egészen "otthagytuk" őt a nyájjal együtt és a háta mögül, messzebbről kértünk egy jobbos ívet. Megcsinálta!!!! Nem rohant bele a bandába, szépséges ívet vett. Természetesen a "kijjebb" ordítása nem maradhat el részemről. Talán egyszer majd elhagyhatom. A mai kifutásai az eddigiekhez képest gyönyörűek voltak!

Az előrehívások ma nem voltak frenetikusak, a jobb (könnyebb) oldali egyszer sikerült, a bal oldalit pedig még amúgy is tanuljuk.

Gyakoroltuk egyszer a hidat, gyakoroltuk a karámnál a nyáj kettéválasztását, majd a kint maradt csapat leválasztását a karámról, elvitelét messzebb. A kutyát ismét ott hagytuk a nyájjal, amiről a karám mellé visszasétálva le kellett hívnom. Elsőre jött.

Ami ma ez a kiskutya összerakott, csoda volt számomra. Szerintem kiégett az agya szegénynek, mert volt meló bőven - néha a fülsiketítő ugatás, a bokám csipkedése és egy hirtelen talált faág felkapása és cipelése mutatta, hogy van azért stressz és fáradás a csőfejben :)

Nagyon örültem, hogy ennyiféle feladatot gyakoroltunk - egyáltalán, hogy már ennyifélét kapunk!! Számomra ez a legizgalmasabb a egészben - szépen kivitelezni valamit, együtt. Persze van út előttünk bőven, de már ráléptünk és ez boldogsággal tölt el engem :)

Igyekszem sokat dícsérni a pályán, remélem tudatosul Newton-ban :) szerintem igen. Ma először vittem be néhány jutalomfalatot és borzasztó boldog voltam, mert elfogadta őket. Ez azt jelenti, nincs olyan stresszben/bekattant/felpörgött állapotban, hogy ne egye meg őket. Ezek után fogok vinni magammal. Néhány dolog nem világos még neki, látszik hogy nem érti, most akkor ezt szabad, vagy nem. Ilyen pl az, ha kiválik egy birka a csapatból (egggészen véletlenül... na persze), akkor mehet-e utána, hogy visszategye, vagy sem. Illetve, hogy ha utánamegy, nem mindig gyűjti, néha még belülről nyomja, kifelé, ami nem kívánatos, ugye. Ha rászólok, akkor nem érti. Szóval itt van még bizonytalanság, nos, itt jön be, hogy én sem tudom, mit kéne elvárnom.

Elképesztően élveztem a mai tréninget. Ez a fajta együttműködés pótolhatatlan. Ez a munka pótolhatatlan. Nagyon sokat köszönhetek ugyanakkor minden más sportunknak, pl az agility-nek, vagy bármilyen tréningünknek, amit eddig elvégeztünk, hogy segíti/megalapozta nekünk a terelést.

Tökéletes boldogság volt a mai délelőtt, amiért végtelenül hálás vagyok. Természetesen kép vagy videó máról sincs, ez már csak ilyen :) Legközelebb megkérem Gábort, jöjjön el és csináljon párat.

Viszont: cserébe hozok Nektek videót (a méret miatt 3 részletben) arról, amikor életünkben először terelni voltunk, ugyanitt, Gabinál, 2018.04.09-én - hát, egy hős voltam :D Jó nevetést :D