Híressé vált egy ELTE kutatás, ami ezt a kérdést vizsgálta, Bali-n, félvad körülmények között élő kutyákon. Ők úgy találták, hogy a kutya számára a kötetlen, vándorló, "szabad" életmód jelenti a boldogságot.
Cesar Millan könyvében ugyanez a gondolat jelenik meg, ő úgy fogalmazza, hogy ha kíváncsi vagy rá, milyen egy boldog kutya, nézd meg a hajléktalanok kutyáit. És tényleg! Ezek az állatok teljes nyugalomban, kiegyensúlyozottan élnek az utcán, gazdáikkal... nem látni "viselkedésproblémás" hajléktalan kutyát. Nem látod, hogy őrjöngene, túlmozgásos vagy agresszív lenne, vagy általában, bármitől is szenvedne (nem betegségre gondolok). Cesar ezért is tartja a legfontosabbnak a kutya megfelelő mennyiségű (a minőséggel ő nem foglalkozik) mozgatását, agyának "vándorló üzemmódba" kapcsolását - szerinte ez az elsődleges kulcs a kutya kiegyensúlyozottságához. A másik kettő a fegyelem és a szeretet.
Aki Tükör-módszerben nevelkedett, az a háromszög sarkaira a tanítás - viszonyrendezés - életmód fogalmakat helyezi. Mivel én is innét indultam, eszerint raktam össze az életünket. Néha még így is kétségeim vannak. Megpróbálom megvilágítani, miért.
Kezdjük azzal - mert könnyebb összeszedni - hogy mi az, ami biztosan nem tesz boldoggá egy kutyát.
- mozgáshiány/korlátozás - lánc, csak kertben tartás séta nélkül, séta csak pórázon
- etetés/jutifalatozás/rágcsaadás, csak úgy
- fésülgetés
- szociális kapcsolatok hiánya, magány - csak kertben tartás, (ember/kutya)társasághiány
- ingerek hiánya - változatos helyszínek, új élmények, új barátok/ismerősök nélküli élet
- tévénézés/plázába-étterembe-cukrászádábajárás
- de még az állandó simogatás sem
Lássuk először az állapotfelvételt - hogy nálunk mi újság boldogság témában. Alapból úgy gondolom, jól állunk - és a kutyáim boldogok.
Igyekszem a kutyáimnak rengeteg mozgást biztosítani. Hétvégi túrákkal, de hétközben is legalább egyszer egyórás, vagy hosszabb sétával. Ezen felül van heti 2 agility edzésünk, meg egy fizioterápiánk.
A társaságba járást közös kutyás programokkal biztosítjuk, legalább hetente egyszer - a mi bandánkkal, vagy a Programok Hatlábonnal, néha az Utazz kutyáddal csoporttal.. illetve sokszor keresek kutyás rendezvényeket is (soproni nagy séták, fajtatalálkozók), persze jól megválogatom őket. Olyan helyekre megyünk, ahol megbízhatóan jól szocializált kutyákkal találkozunk és pórázmentes a program. Másnak nem látom értelmét.
Igyekszem, hogy legyen közös akció a mindennapjainkban. Ezt leginkább tanítással tudom biztosítani. Mindig kitalálok valami (hülyeséget, tenné hozzá Gábor... :p). Legutóbb treibball alapozóra jártunk, nagyon jó volt!!! Élveztem. Szeretem a minitanfolyamokat, mert időben beláthatók, jól tervezhetők. Kinéztem már a szarvasgombakeresést és egy irányítás tanfolyamot is. Majd meglátjuk. Lényeg, hogy legyen valami. Nem kell véresen komolyan venni. Sajnos nem is tudom, nem olyan az életem. Ha nincs épp semmi, akkor intelligencia-, vagy keresőjátékokat szoktunk játszani otthon. Vagy csak előveszek pár egyszerű gyakorlatot. Ez általában hetente egyszer szokott előfordulni.
Az ösztönök kiélését a tereléstől várom. Ezt most szüneteltettük egy darabig, szükségem volt rá, nem voltam elégedett igazán, sok kérdés volt/van bennem, a szép munkavizsga stb stb ellenére. Kicsit eltávolodtam a dologtól, nem biztos, hogy segített, majd meglátjuk. Hamarosan folytatjuk.
Kb. ennyi. A kutyáink kinti/benti életmódot élnek, sokat vannak velünk, főleg most, ebben a homeoffice-os időben.
Na és akkor jöjjenek a kérdéseim.
Néha van egy olyan érzésem, hogy "semmi sem elég". Ha csak egy sétára futja este, mert későn esek haza, vagy neadjisten semmi értelmes nincs két napig, hát, világvége van. Szenvedés, fel-alá mászkálás, bámulás perceken keresztül (rohadt.idegesítő.), nemalvás, kínlódás. Persze tudom, hogy ezt magamnak köszönhetem. Megszokták az aktivitást. De azért hadd sajnáljam magam.
A fentiekből következően néha elgondolkozom, lehetséges, hogy hatékonyabbnak kellene lennem. Komolyabb/koncentráltabb/célirányosabb agyi/fizikai fárasztásra van szükségünk??? Magasabb szintű tanítás, na az jól jönne... egyenlőre nem opció - nincs kapacitásom. Bicikli mellett futtatás? Néha eszembe jut amúgy... na jó, de így is rohadt kitartóak, akkor még inkább azok lesznek?! NEEEEE!
Vagy inkább építsek le a fentiekből?? Hm. Gondolom azt fokozatosan kellene, mert különben valaki meghal (Ők. Mert az agyamra fognak menni a fent vázolt szenvedésükkel).
Szóval: mi van, ha amúgy nem is kell mindez? Ha mégsem a fentiek a kulcs a boldogsághoz?
Látok kutyákat... akik igazán kiváló gazdáknál vannak, de tényleg. Némelyikük nagyon magasan képzett, némelyikük egyáltalán nem, de egyben biztos vagyok: a fentiek töredéke sem tartozik a mindennapjaikhoz. Mégis, teljesen kiegyensúlyozottnak tűnnek. Sőt, néha kiegyensúlyozottabbnak, mint az enyémek.
Lehet, hogy akkor mégsem olyan fontos a folyamatos fizikai lefárasztás? Tudom, hogy a kutyákat meg kell tanítani pihenni is. De most őszintén... rohadtul kipihenik magukat, amíg mi dolgozunk napközben..
Vagy a társaságba cipelés, ismerős vagy idegen kutyákkal való ismerkedés?? Az most mennyire fontos? Mennyi kell? Heti egyszer? Mindennap?? Tudom persze, hogy minden kutya más. Van amelyik tényleg nem igényli a kutyatársakat. Vagy a fizikai kihívást. (Mondjuk az enyémek mindent igényelnek a fentiekből... és esküszöm, nem én ragasztom rájuk a saját igényemet.. aki látta Asszírkát önfeledten rohanni, játszani, Newton-t terelni, mindkettőjüket kutyákkal ismerkedni, kutyapisit szimatolni, megboldogulni a klikker láttán, az megmondhatja... )
Kérdés, hogy ennek mekkora része a megszokás. Hogy miben nőttek fel. De az alap kérdés megmarad. Mi a fontos akkor???
A cikkben vázolt "szabadság" európai környezetben, "civilizációban" ma már nem létezik, nem létezhet. Korlátok között élünk. Mi is, és a kutyáink is. Egyre többen vagyunk, egyre nehezebb. A "szabadság" szerintem már régen eltűnt, talán sohasem volt. Pont mondtam Gábornak, hogy számomra a szabadságot az erdők-mezők jelentik, jelentették mindig. Hogy kinézek a dombokra, a Sokoróra - és elindulunk. Csak úgy - ahogy mondjuk múltkor elsétáltunk Apához, 11 km-re. Ezt szeretem. Én, meg a mezők, meg a kutyák. De már ez is megkeseredik. A vadászok... a hattyúnyakcsapdák... az őzek pedig mindenhol ott vannak. Mert hol legyenek? Az ember kiirtja az élőhelyüket. Az összeset, szépen lassan. Kell a lakópark, a gazdasági célú erdő... minden kell. Nem csak az őz, a kutya, de még a többi ember is takarodjon, mert az erdő/mező a vadászoké! A maradék rettegjen! Undorító. Mindegy, hagyjuk, térjünk vissza a tárgyhoz.
Mi a fontos? A sokszor emlegetett, régi, okos, falusi kutya boldogabb volt? A dolgozó juhászkutya... és a láncos kuvasz? A fenti kutatás alapján az első igen, a második nem..
Lehet hogy a boldogság titka csak annyi, hogy a gazda vezetőként létezzen a kutyája számára? És akkor a kutya mindent elfogad, az egész életet, úgy ahogy van? (Rögtön ideszúrnám, hogy erősen megkülönböztetném a fásultságot és a kiegyensúlyozottságot!!! A fásult kutyánál jobban semelyiket nem sajnálom..) Lehet, hogy az enyémeknek ez jobban kellene? Mert nyilván vannak azért lyukak nálunk is... az ösztönös dolgok kontrollja eléggé csúszik Newton-nál... macska, őz, haddnesoroljam. Ahogy írtam az előző bejegyzésben, sokaknál látom, hogy folyton kontrollálják a kutyájukat. Ha több mint 5 méterre eltávolodna, ha hosszabban szaglászik valamit/valakit, ha odamegy valahova, ha iszik a pocsolyából... én ezt nem gondolom jónak. De ki tudja. Lehet hogy túlságosan emberfejjel gondolkozom, amikor mindezt vegzálásnak, felesleges kontrollálgatásnak érzem? Lehet, hogy a kutya semlegesen, akár örömmel viszonyul a fentiekhez és egyáltalán nem tűnik számára értelmetlennek/unalmasnak/agyramenőnek a folyamatos irányítgatás? Lehet, hogy pont ettől lesz nyugodt és kiegyensúlyozott - hogy minden mozdulatára megmondják, hogyan csinálja? Lehet hogy ha én is ilyen lennék, boldogabbak lennének a kutyáim? Van ezeknek köze egymáshoz? Mármint a fenti igényeknek és a "szigorúságnak"? Van valamilyen kapcsolat közöttük?? Kiegyensúlyozottabb egy kutya, aki nem kapja meg a fentieket, de szigorú szabályok szerint kell élnie? Nem tudom.
Általában az arany középútban hiszek. Csak valaki mondja meg, az hol van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése