Ezúttal a Hármashatár-hegyen mentünk egy kellemes kört, volt közben nehezített behívás játékok és finom falatok között, miniverseny lábközött-szlalommal, bemutatócsoportos alaplépések, helybenmaradás-kihívás, minden ami jó!
Ami viszont számomra a kirándulás meghatározó élménye volt, arra nem is számítottam...
Egyszer csak megérkeztünk egy reptérre, amiről ugyan volt szó, hogy keresztezni fogjuk, de amikor kiléptünk a füves területre, akkor fedeztem fel, hogy ez pontosan az a reptér, ahol Katával és a falkájával sétáltunk, életünkben először, amikor Nyúl 6 hónapos volt és "visszahoztuk" megmutatni őt Katának. És ahol minősíthetetlenül viselkedett, amit anno meg is örökítettem egy bejegyzésben. Meghatározó pont volt ez az életemben, itt éreztem először, hogy a kutyákhoz való eszetlen elrohangálással és Nyúl önállóságával nem tudok mit kezdeni. Az egyik akciójáról videó is készült:
Ezt a videót sokáig nem is tudtam visszanézni, annyira rossz emlék maradt bennem - de most, nemrég megtettem és évek távlatából kicsit megnyugodtam - ez esetben ugyanis valószínűleg egy tüzelő/tüzelésközeli szukáról lehetett szó, egyértelműen látszik, hogy egy másik kankutya is megbolondult érte. Newton pedig egészen fiatal korától kezdve erősen hormonvezérelt tud lenni, kamasz is volt... Persze ettől függetlenül a probléma jelen volt és azóta is fennáll, némi szelídüléssel. Megoldva távolról sincs.
Az évek során az elrohangálás és kutyafüggés okán is rengeteget agyaltam, érdekes módon ez is csak mostanra állt össze bennem: hát persze. Kankutya a drágám, kissé kolerikus lélek, és kissé öntelt (persze gyenge, de öntelt). Neki mindenáron tudnia kell, hogy ki van a távolban, egy másik kan, vagy esetleg egy csini szuka, akinek azonnal udvarolni kell... érdekes, hogy ezt az egyik kiránduláson, Vámosi-Nagy Nóri mondta ki így. És ekkor megnyugodtam egy kicsit. Ha az ember ugyanis csak sejti, de nem tudja egy probléma okát, akkor a végén már tízezerszer vizsgál meg mindent, közben persze majdhogynem tudja, hogy egy egészen egyszerű dolog áll a háttérben. De mivel senki nem erősíti vagy cáfolja ezt meg, kényszeresen agyalsz-agyalsz-agyalsz és a végére megkattansz, hiába van a megoldás az orrod előtt. Szóval, köszönöm Nóri. Már ez óriási segítség nekem a feldolgozásban. Persze a probléma kezelése egy durvább fejezet, de aki volt már hasonló szituációban, bármilyen gondjával, az tudja, hogy az okok ismerete lélekben már fél megoldást jelent..
Szóval megláttam, hogy ezen a réten vagyunk és rögtön elkezdtem nyüszíteni, hogy én ezt nem akarom.. nem akarom mégegyszer végigélni, hogy a kutyám minden megpillantott kutyához elrongyol, mindegy, hogy az 50 vagy 300 méterre van.. és most is voltak kutyasétáltatók, nemkevesen... gondoltam, lesz ami lesz.
Elkezdtünk dolgozni, Nóri több feladatot is hozott ide... és Newton jött és dolgozott és figyelt... de nem is ez volt a lényeg (dolgozni mindig is dolgozott kutyák mellett). Hanem a többi... végigsétáltunk a reptéren, immáron feladatok nélkül - tőlünk balra és jobbra a füves terület szélén mindenhol kutyások.. és Newton kinézett és látta őket... és nem ment el. Fantasztikus érzés volt. Én annyira boldog voltam, el nem tudom mondani. Hagytam őt dönteni.. és mellettem döntött... istenem, annyira szeretném, ha ez igaz lenne. Utána ahányszor odajött hozzám, nagyon örültem neki, adtam falatkát, rohangáltam vele kicsit és általában csak nevettem rá. Nagyon örültem. Nem gondolom, hogy naponta visszamennék ide (hah, nem merném kísérteni a sorsot :D), vagy hogy legközelebb is így történne, de mégis... annyi mindent teszek ebbe a kutyába és annyira igyekszem... és annyira reménykedek, hogy van hozadéka.
Amikor Newton-nal anno középfokra jártunk és Eni megkérdezte tőlünk, szerintünk miért kaptuk a sorstól éppen ezt a kutyát, még nem tudtam pontosan. Most már tudom. Ő az, aki nem éri be félmegoldásokkal. Neki mindenből a teljes kell - a hamisítatlan, igazi, teljes és őszinte. Csak így működik. Próbálom ezt adni. Nem könnyű. Hosszú út vár még ránk.
Ez a kirándulás több volt, mint közös élmény: feloldott bennem egy régi, rossz emléket - nagyon hálás vagyok érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése