Találkozás Katával és a falkával - valamint agyeldobás...

Ezt a bejegyzést nem lesz egyszerű megírnom, mert egyrészt végtelenül boldog vagyok, hogy végre-végre sikerült összehoznunk az igazi találkozót Nyúl tenyésztőjével, Katával, illetve az ő csodálatos "kis" falkájával, másrészt viszont az én skót-példányom teljesen kiakasztott...

A Komárom CACIB-on megbeszéltük Katával, hogy másnap - miután amúgy is Pestre utaztunk - mindannyiunknak megfelelne az időpont, így bejelentkeztünk hozzájuk délután 2 - fél 3 körülre. 

Meg is érkeztünk időben, Kata először nagyon kedvesen beinvitált minket egy kávéra, némi beszélgetésre. Nagyon kíváncsi voltam, Nyúl vajon emlékszik-e babakorának helyszínére... Kata szerint egészen biztos, hogy igen :) Rettenetesen örült a többieknek, először Yasha-val (ő az anyukája), Kimbával és Roryval találkozott. Jó szokásához híven rommá udvarolta magát nekik... Katáék lakrészéhez jó sok lépcsőn kell felmenni és bár a lányok mentek Kata után, illetve mi is hívogattuk, Nyúl nem tudta rászánni magát, hogy rálépjen a (szerinte) halálos veszélyt jelentő lépcsőfokokra... így pár perc múlva felcipeltem. Kata kérdezte, hogy nem próbálkoztam-e azzal, hogy ilyenkor szépen pórázon felvezetem.. merthogy ez valószínűleg inkább hiszti, mint valódi félelem... mondtam, hogy még nem, de amúgy ki fogom próbálni, mert ahogy már régebben is írtam, Nyúl olyan mint egy telivér: egy csomó helyzetben egyszerűen saját magát lovalja bele hisztikbe, hogy ő itt márpedig fél. Abból is látszik, hogy ezek nem valódi félelmek, hogy pl a csúszósnak és félelmetesnek tartott járólap csak a házból kifelé csúszós... visszafelé már érdekes módon nem.. Kata azt mondja, Shironak is voltak hasonló esetei, ennek örülök, legalább örökölte valahonnét :D

 A lakásban Nyúl már ismét nagyon megboldogult, próbálta játékra hívni a lányokat, folyamatosan pörgött körülöttük. Néha mi is leállítottuk kicsit, de ők is rászóltak, ha túl sok volt nekik. Kicsit aztán mindenki lenyugodott, így Nyúl is odabújt hozzánk és lefeküdt, mondjuk lihegett ezerrel, ő bulizott volna, az nagyon látszott :) Mi ezalatt nagyon jót beszélgettünk Katával, ő is mesélt mindenféléről meg mi is. Kértünk tanácsokat, ahol esetleg elakadtunk vagy bizonytalanok voltunk, akár a kinti-benti tartással, etetéssel kapcsolatban. Ezenkívül megcsodáltam Roryt, akit élőben még sohasem láttam felnőttként és aki már félidős várandós, egy gyönyörű alom leendő anyukája.... (ahonnét én is nagyon-nagyon szeretnék egy kiskutyát, ugyeugye....)

Ezután eljött a közös séta ideje, tanácsos is volt elindulni, mert nagyon lógott az eső lába.. Nyúl lefelé már kiválóan közlekedett a lépcsőn, ebben is segítettek neki a többiek. Kata mondta, hogy ő most 5 kutyát hozna, Kimbán és Yasha-n felül még választhatunk, kik legyenek azok :)) Hát persze, hogy elsőként Sütit ❤ választottam :) Illetve nagyon szerettem volna, ha Nyunyu apját, a szépséges Shiro-t is újra közelről láthatnánk. Jött még Niobé, aki szintén az egyik legújabb falkatag és akit szintén meg akartunk ismerni.

Egy adag skót - a többiekre várva :)

 

Nyúl figyeli a válogatást

Kocsival 5 perc alatt kiértünk a budaörsi reptérre, ami egy óriási, nyílt füves tér, gyönyörű dombok között (ezen a részén még sohasem jártam). Volt itt elég sok kutyasétáltató, egész falkák vándoroltak a tájban :)

Sejtettem én, hogy itt aztán lesznek találkozások, így betettük a hosszúpórázt, illetve kérdeztem Katát, hogy akkor el lehet-e engedni Nyulat, ugye senki nem problémázik, ha odamegy hozzájuk. Kata megnyugtatott, hogy semmi ilyen nem fog történni :) (igaza is lett, tényleg senkinek nem volt semmilyen problémája, mindenki kedves és vidám volt, teljesen jól szocializált kutyák és normális gazdák mindenhol)

El is engedtünk.

Nyunyu a lányok között :)

Kata falkája impresszív látvány, az biztos

 

Meg voltam győződve róla, hogy Nyúl olyan óriásit fog bulizni és futkározni Kata falkájával, hogy hullára fárasztja magát. Gondoltam persze, ha jönnek szembe majd mások, más kis kutyás csoportok, oda fog rohanni, de aztán jön majd tovább, némi futkározást követően. Ez eleinte be is jött (az első pár 100 méteren)...

Tricolor trió buli közben :)

... aztán következett a Nyúl-faktor... és minden eddigit felülmúlt. Newton konkrétan elrongyolt minden egyes csoporthoz, de több száz méterre, nekiállt bulizni és hiába minden hívás, tapsolás, mikiegérhang, semmi... közelebb mentem, úgy próbáltam elhívni, semmi. Volt hogy meg se tudtam közelíteni, mert folyton elrohant, volt hogy éppen elkaptam és úgy tudtam visszavinni, pórázon. Egy darabig így vittem, majd kérdeztem Katát, most mi legyen... ő azt mondta, tegyünk még egy próbát, hogy hátha összeszedte kicsit az agyát és a falkaszellem jobban itt tartja majd.. hát, ez nem jött be...

Említettem Katának már korábban is, hogy ezzel a problémával küzdünk, de ez a tegnapi bemutató minden eddigit túlszárnyalt.. Nyúl se tette-se vette a falkát, picit ment/futott/szaglászott/pisilt mellettük, aztán mint a nyíl... kilőtt és onnét kezdve semmi. Csak az idegen kutyák érdekelték.

Kata tanácsára azt is kipróbáltuk, hogy mentünk tovább szó nélkül (Kata kutyái persze mint az álom, felhőben körülöttünk - olyan impozáns látványt nyújtottak, hogy a sétáltatók közül többen kifejezték csodálatukat). Nyúl ilyenkor se esett kétségbe, szintén több 100 méterre voltunk, mire hajlandó volt leszakadni a buliról és utánunk rohant. Pont úgy nézett ki, mint akinek nulla kötődése van a gazdáihoz és inkább leválik érdekesebb dolgokat keresni.. de még a kis falka sem tartotta őt ott.

Próbáltuk tiltással elkapni az "agyelborulás" előtti pillanatokat, vagy a "láthatatlan póráz"-távolságot, ez vagy bejött és visszafordult, vagy egy megtorpanás (majd elrohanás) erejéig hatott vagy egyáltalán semmi.. megjósolni sem tudtam a várható reakciót.

Aztán egyszer elszakadt bennünk a cérna.. Nyúl megint elrohant egy mögöttünk jövő néhány kutyás csoporthoz. Gábor utánament és elkapta (egy esernyővel).. megfogta a hátán két ponton a szőrt és földhözvágta... ordibált vele egy sort és még néhányszor visszavágta a földre. Nyúl persze visított, egy csomó kutya odarohant, akiket a gazdáik próbáltak elhívni.

És utána valahogy olyan furcsa volt.. Nyúl nem húzta be a farkát, mondjuk nem is volt boldog, látszott, hogy túl nagy törést nem szenvedett a kis lelkivilága, de továbbra is kifelé tekingetett. Zavartnak tűnt nekem. Próbált még egyszer-kétszer lelépni, de ezután hangra is azonnal lefordult. Oda nem jött hozzánk, egy kis körben követett minket, látszott hogy Gábortól tart. Kicsit az volt az érzésem, hogy bár hatott rá a dolog, azért meglehetősen önállónak gondolja magát továbbra is, amint aki akár egyedül is megvan, ha kell. Kata mondta, hogy Gábornak most ki kell azért oldania Nyulat a feszültségből, így javasoltam nekik, fussanak ketten a kocsiig, meg játsszanak egyet. El is mentek, Gábor szerint egész jót játszottak a kocsinál a pihepuha húzogatós kötéllel, ami Nyúl nagy kedvence. Nyúl abbahagyta a játékot, amikor mi is odaértünk, Gábor ezért kicsit távolabb ment vele, a kocsi mögé, hogy ő tudja befejezni a közös akciót.

Hát, sikerült remekül bemutatkoznunk... Nyúl most nagyon tart az esernyőtől, meg Gábor tegnapi esőkabátjától, szuper, ezt is ki kell vennünk belőle. Hogy az üzenetet megértette-e, azt nem tudom..

Furcsán érzem magam, mindez inkább ma reggelre csapódott le bennem... Nyúl mindent gyönyörűen megcsinál. Amikor Kata javasolta, hogy kicsit pórázon fókuszáltassam magamra a figyelmét, gyönyörűen csinálta... amikor leültettem a sétán párszor (még az elején), az összes kutty közül az elsők között ült le, gyorsan, precízen, figyelve, halk és egyetlen vezényszóra... itthon el tudom küldeni magamtól bármikor. Le lehet tiltani viselkedésről (pl. udvarlás). Vannak szabályaink (lehet hogy többet kellene találnunk?). Mit nem csinálunk jól?? Nem igaz, hogy a kutyának nincs kötődése. Ez kizárt. Vagy csak olyan teljesen új szituációban találta magát, amit nem tudott kezelni? Ezért volt olyan "zavart"? Kata szerint ne mentegessem ezzel :)

Igyekszünk gyakorolni vele. Mostanában több agymunkát kellene beletennünk, erre gyúrunk kicsit. A hétköznapokban sajnos nem tudok többet belefektetni, mint a reggeli 20-25 perc séta, a délutáni bandázós 2-2,5 óra és az esti levitel.. egyszerűen nekem se megy az, hogy ilyenkor kreatív legyek.. egy-egy feladatot gyakorolunk 1-2 percben, ezen felül örülök ha kikapcsolhatok.

Mindennek ellenére nagyon-nagyon jó, élvezetes és tanulságos volt Katával beszélgetni, hiszen nála jobban senki nem ismeri a kutyáit (így az én kutyám szüleit), illetve magát a fajtát - nekem ugye collie-s tapasztalatom 0.. sok érdekességet mesélt, adott tanácsokat is, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök. Mindig lenyűgözött, ahogyan a kis falkáját irányítja, kézbentartja, ismeri és szereti...