A Kisnyúl még sohasem járt kiállításon, sőt, sohasem látott még ennyi kutyát és embert egy kupacon. Én annyira izgultam, hogy hogy viseli majd a tömeget, hogy a hajnali sétánk után hiába voltam rohadt álmos és feküdtem vissza az ágyba, képtelen voltam visszaaludni... az agyam csak a kiállításon járt. Miután Nyúl meg van őrülve a többi kutyáért, kíváncsi voltam, mit kezd egyszerre 500-zal :) Illetve hogy fogja bírni a kis idegrendszere. Hogy is mondjam... fel voltam készülve a folyamatosan feszülő pórázra és a hisztire.
Végül fél 12-re értünk ki a Monostori Erődbe. Szándékosan jóval kijjebb parkoltunk le a kocsival, hogy a tömegbe lépés előtt legyen egy kis kimozgatás/séta. Ennek érdekében elvittük a hosszúpórázt, gondoltam, a "szünetekben" is jól jöhet majd.
Nyunyu a bevonulás közben minden egyes kutyának nagyon örült, de messze nem volt hisztis és nem húzta a pórázt (sőt, meg is lepődtem, hogy milyen szép lazán tartja, viszonylag folyamatosan!)
Az erődbe érkezve aztán először csak az emberekkel szembesült, majd hirtelen leesett neki, hogy itt aztán van kutya bőven.. Először a ringek körüli utakon mentünk egy kört, itt már rendesen araszoltunk az ember-kutya tömegben.. A Kisnyúl nagyon szépen jött, azért több kutyához megpróbált odamenni/megszagolni, de alapvetően szépen haladtunk. A kutyáktól minden alkalommal el kellett húznom, de amikor csak tehettem, lazán tartottam a pórázt, teljes hosszában, hiszen a tömegben amúgy is követett minket, meg nem volt nagyon lehetősége elkolbászolni. Ilyenkor tényleg nagyon szépen jött, annyira örültem ennek! Néha a kutyák mellett is sikerült normálisan elhaladnia, de mondjuk látszott, hogy azt se tudja, merre nézzen, mert mindenhonnét jönnek a fajtársak.
 |
| Látkép a kiállításról |
Az idegrendszere egyszerűen fantasztikus... most is lenyűgözött. Egyáltalán nem félt, nem volt ideges, nem kapkodta a fejét, de érdeklődően nézegetett, sokszor figyelt, magától felnézett rám (inkább azt a taktikát követtem, hogy nem követeltem tőle semmi, de jutalmaztam a szemkontaktust, ha felajánlotta).
 |
| Mindent lehet kapni, minden változatban - a kutyások minden megvesznek :) |
Találkoztunk Cintiékkel is, aki svájci fehér juhászkutya tenyésztő-névjegykártya-gyűjtéssel foglalkozott :), majd együtt néztünk harapnivaló után - a sült kolbász isteni volt és Nyúl is nagyon értékelte hogy ezek szerint a kutyakiállítás is olyan "különleges alkalom", amikor ő is minden finomságból kap :)
Összefutottunk néhány kedves ismerőssel is, akik felismerték Nyulat :))) és odajöttek hozzánk.
Körülbelül másfél óra után Nyunyu kezdett elfáradni. Ez abból látszott, hogy elkezdett konkrétan odarángatni, teljes erőből odahúzni engem minden kutyához.. ideje volt szünetelni egyet, így kimentünk az erőd szélén lévő zöldterületekre és átváltottunk hosszúpórázra, hadd szusszanjon ő is.
Ez jót is tett, Nyunyu elvégezte kis- és nagydolgát, szaglászott, mozgott egy kicsit.
Már csak egy dolog volt hátra - mégpedig a nap legfontosabb eseménye: hogy Nyúl hét hónap után, elhozatalát követően első alkalommal találkozzon Katával, a tenyésztőjével :)
Kata dolgozott a kiállításon, így csak két óra körül végzett. Elhozta magával legújabb falkatagját is, a kis Sütit, aki annyira cukorfalat volt, egyszerűen zabálnivaló... Nyunyu is rendkívül örült a találkozásnak és persze bemutatta, hogy ő milyen nagyfiú lett időközben. Amikor Sütinek udvaroltam (hát nekem kell egy skót kislány is!!), a végén már hanyatt fetrengett és hisztizett :D
A találkozásról meséljenek inkább a képek:
 |
| Sütiiii |
 |
| Cukulás ezerrel :) |
 |
| Szakmai eszmecsere az alany fölött :) |
Búcsúzóul pedig néhány kép a Nyúlról, a Komárom CACIB-ról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése