Kirándulás - Vérteskozma

A mai napon letoltuk a Természetjáró "Német múltú falvak közt a Vértesben" túráját (útvonal, leírás, stb. megnézhető ITT), ami már rég a "Tervezett túrák" listában várakozott. Annyit változtattam, hogy mi Kőhányáspusztáról indultunk, mert ezt ismertem és tudtam, hogy szuper parkoló-pihenőhelyként van kialakítva.

Mivel Gábor kb a világ másik végén tartózkodik és a többiek közül sem jelentkezett senki, egyedül indultam neki az útnak. Kicsit furcsa volt - egyrészt jó, mert ilyenkor az ember csak a saját gondolataival marad az erdőben, másrészt nem jó, mert mégiscsak két kutyára kell figyelni folyamatosan, egyedül. Raffával persze mindig tökegyedül túráztam, most erre is emlékeztem kicsit.

Egész úton megmaradt ez a kettős hangulat, voltak gyönyörű, hangulatos részek és volt ami az agyamra ment. Egyszer a kutyák, egy elrohanással és sokszor az emberek, akik terepjárókkal közlekedtek az erdőben és fákat vágtak ki.

Azt írta a Természetjáró, hogy Vérteskozma egy kihalt üdülőfalu. Ehhez képest vagy 10 terepjáróval gyülekeztek és indultak folyamatosan az erdőbe a (remélem) erdészek. Vagy munkások. Meg persze hogy egy bunkó beszólt nekem az egyik házból, hogy miért nincsenek pórázon a kutyáim... mikor kérdeztem, hogy amúgy mi a problémája, annyit tudott mondani, hogy "ez a törvény"... soha nem értettem a f*sz embereket. Mi a büdös francot ártottam én neki, hogy a két jólnevelt kutyámmal egy perc alatt elhaladtam a háza előtt??? A kutyáim semmi nem csináltak, Newton egy pillanatra megállt a kapu előtt, mert ott állt az ő kutyája bent - aztán jött is el, nem kötözködött, nem provokált. Az ő rohadt kuvasza persze ugatott, arra is jött ki. Komolyan, néha már ott tartok, hogy úgy elátkoznék embereket, mint annak a rendje. Rohadjon meg, aki ebben éli ki magát, hogy másokat b*szogat, ok nélkül. Miért kell állandóan belekötni mindenbe?? Foglalkozzanak a saját dolgukkal. Néha annyira kiköltöznék valahová a semmibe.... de én sem menekülhetek állandóan, mások bunkósága miatt. Na mindegy... nem lett jó hangulatom, nem is álltunk meg, pedig terveztem, hogy Vérteskozmán lesz az első pihenő, tekintettel arra, hogy már majdnem 3 órája úton voltunk. De ezek után inkább továbbmentem, ki a faluból.

(Néha kérdezik tőlem, hogy nem félek-e egyedül az erdőben. Változó. De a magyar erdőkben, amitől félni kell, az egyedül a többi ember. Jó, meg a vaddisznó, de ez is csak akkor, ha kutyákkal vagy és azok mondjuk megtámadják - ez pedig hála az égnek nem gyakori forgatókönyv, mert a vaddisznó okos és már jóval hamarabb lelép.)

Végül a Szent Vendel-emlékhelynél pihentünk meg, itt kicsit megnyugodtam. Szépen sütött a nap, a kutyák kergetőztek egyet, ettünk/ittunk, meg persze hogy csináltam képet róluk, ha már Szent Vendel a juhászok, pásztorok védőszentje :)

4 óra volt szinte kereken a kb. 17 km, mi a Gesztesi Várba nem másztunk fel. A kutyák élvezték, Newton szerintem érezhetett rajtam feszültséget, mert nem pörgött annyira, a túra nagy részében visszafogott volt.

Jöjjenek a képek, mint mindig - sok fotót csináltam, miután egyedül voltam és ráértem:

Szűz Mária kegyhely a várgesztesi várral szemben, a hegyoldalban

Várgesztesi házikó

Síkölcsönző Várgesztesen :)

Az Ördög-szószék

Az ottan a nap, ahogy átsüt az erdőn

Majom... :D

Vérteskozma - amúgy nagyon szép

Imádom a kéményeket..

Kitelepítettek emlékműve, Vérteskozma

Nyunyu szerint a szél hátrányosan hat a szépségére.

Szent Vendel

Visszafelé, kék+on, Malom-út: szerintem a túra legszebb szakasza

Itt ért össze a túra eleje és vége :)

Végre egy barátságos felirat az erdőben, nem mindig a tiltások, meg fenyegetések..

Ha összegeznem kell a túrát és eltekintek minden zavaró tényezőtől, akkor is azt mondom, szép volt, jó volt, de nem lesz nagy kedvenc. Viszonylag sokat kell betonon, erdészeti úton haladni, az erdei részek néhol szépek, néhol erősen rányomja a bélyegét a tájra az erdőkezelés. Szóval, kipróbáltuk, átraktam a "Már jártam itt"-listába - és ennyi. A kutyák elfáradtak, ezért jól érzem magam - plusz, hazaérve végre nem kell mennem sehová (csak este), főztem egy gyümölcsteát és a kanapén írhatom a blogot. Vagy... most már akár alhatok is.