Rohadt sok minden

Azt hiszem csak címszavakban írok, különben sosem végzek.

Szóval: a csütörtökről már meséltem - kuttyoknak röntgen, mindenki csodálatos, HD A/A, Asszírkát picit megvágták egy babakori sérve miatt, de ugyanolyan szép maradt. Szegényem egész napos depresszióba zuhant, ami teljesen szokatlan tőle. Hála égnek túl volt élete egyetlen szar napján, másnapra kezdett újra Asszírkásodni. Ismét rohant, nyaggatta Newton-t, meg minket, minden rendben. A sebet eléggé nyalogatja, ki is pirosodott neki, kennem kéne bepanthennel vagy neogranomonnal.. ha megtalálom.

Mert közben ugye költöztünk. Csütörtök-péntekünket el is vitte a pakolás-fuvarozás. Csak szántóföldi köröket mentünk a kuttyokkal, elég unalmas volt nekik. Illetve Newton pénteken edzett, a kicsi a sérv-varratok miatt ezt most kihagyta. Úgy gondoltuk, pénteken már kint alszunk az új helyen, aztán úgy agyondolgoztuk magunkat, hogy estére olyan, de olyan sz*r kedvünk volt, hogy hazahúztuk a csíkot (este 10-kor) Csanakra. Egyszerűen végtelenül rosszul éreztük magunkat. Nem lehet ezeket elmesélni, hogy miért és hogyan, de egyszerűen muszáj volt hazamennünk. Úgy éreztük, óriási szükségünk van a pihenésre, megszokott környezetre. Éhesek voltunk, de még nem volt semmi kajánk (de tényleg semmi, tök üres hűtő..). Az is biztos volt, hogy az első éjszaka az új helyen nem a pihenésről fog szólni (később beigazolódott, ugye :)). Nem volt lelkierőnk sétaútvonalat keresni az esti sétához a kutyákkal. Egyszerűségre vágytunk. Hazamentünk, megnyugtató, ismerős, szokásos kör a dombon, ájulás.

Szombaton Csanakon takarítottunk, meg vásároltunk kaját és eldöntöttük, hogy mostaztán csakazértis költözünk. A pakoláson kívül azért is csináltunk 3 napos hétvégét (pénteken szabin voltunk), hogy a kutyáknak legyen ideje szokni az új helyet - azért szombat délután sikerült végleg kijutni! Igyekeztünk, hogy világossal már kint legyünk, mert előző nap is, a sötétség méginkább leamortizálta a hangulatot. 

Így már másként láttunk mindent. Kipakoltam a fürdőt, a ruháimat, sokat haladtunk. Kétszer is elmentünk sétálni az állatkákkal - és olyan szuper útvonalakat találtunk, hogy nagyon feldobódtunk!

Próbáltunk időben elmenni aludni, hát persze hogy nem sikerült. Plusz, bejött a tipp: semennyit sem aludtunk.. én lent aludtam a nappaliban a kutyákkal, Gábor fent. A kutyák mászkáltak, ittak, nem voltak túl nyugodtak. Nyilván. Új a hely nekik is, azonkívül nem igazán voltak fáradtak, elég light-os hetük/hétvégéjük volt, hála az elfoglaltságunknak. Asszírkának szombaton volt a szülinapja, hát, arany csórikámnak nem volt túl emlékezetes a 2.. Konkrétan dögunalmas napja volt. Majd pótoljuk.

Ma van a szülinapom-pom-pom!!

Aztán másnap negyed 6-kor szólt az ébresztő... Kraft Kupa November, ugyeugye. Nulla alvással. Mondtam is Gábornak, hogy ha nem tud vezetni se, akkor nem megyünk. Ő persze bevállalta :) Némi energiaitallal - de amúgy nem is volt semmi gond. Én biztosan nem vállaltam volna.

Minikör, indulás. 7:30-kor már pályaépítés volt, 7:22-re felértünk. Gábor ismételten csodálatos volt, minden gondot levett a vállamról. Sétáltatta a kutyákat, adott nekik inni, elrakta őket a kocsiba, jött megnézni a pályabejárást, videózott, türelmes volt.. ezúton is hálásan köszönöm!! Nekem így tényleg csak a bejárással, memorizálással, kutya-bemelegítéssel és futással kellett foglalkoznom.

Szeretem a Kraft-ot. Nagyon tetszik a csarnok és a verseny hangulata. Zártabb a tér, mint a szabadpályás versenyeken, úgy érzem jobban tudok koncentrálni. Itt csináltuk a Sportalapozót, Newton is jó hangulattal, munkával köti össze a helyet.

Ő egyébként végtelenül cuki volt. Abszolút tudta, hogy mi a szitu. Annyira figyelt, egész végig, már a felkészüléskor is a folyamatos szemkontaktot tolta - imádom. Annyira szeretem, hogy érti a lényeget a szituációkban, amiket ismer.. pedig hulla fáradt lehetett ő is. Ezt abból láttam, hogy el szoktam dobálni pár falatot a bemelegítő gyakorlatok között, hogy kicsit keressen, fókuszáljon, "meditáljon". Hát, nem talált meg egyet sem :) Pedig az orra elé dobtam a földre. Semmi :D Édesem, meg kellett mutatnom neki őket.

Na. Gyorsítok. Lefutottuk az elsőt, nekem tetszett, Newton-ból megint előjött a morgás - ebből is látszik, hogy nagyon igyekezett - bosszankodott közben :D

Aztán a második bejáráson találkoztam egy szituval, amivel még nem: volt egy kúszókombináció, ahol a sorszám a kúszó közepéhez volt téve. Meg is kérdeztem valakit, hogy akkor most melyik oldalról kell beküldeni a kutyát - nagyon aranyos kislány volt, mondta, hogy ilyenkor mindegy, szabadon választhatok.

A sárga volt szabadon választható - a sorrend zöld -> sárga -> zöld volt

Bármilyen szögből néztem, egyik bejárat sem volt ideális..

Mérlegeltem, próbálgattam, hogyan kényelmesebb a kutyának, hogyan gyorsabb. Végül eldöntöttem - mindenki más a másik kúszószájba küldte a kutyát.... sebaj, Ági mondta egyszer, hogy ezeket ne vegyük figyelembe, ne érdekeljen, ki mit csinál. Köszönöm Ági ezúton is a tanácsot, így nem bizonytalanodtam el totálisan :)

A második futás kevésbé volt szép, lassú voltam, egyszer el is késtem kicsit. Newton szegényem megcsúszott az egyik kúszóbejáratnál, látszik is hogy várok rá. Múltkor a Szigetköz Kupán ugyanez volt - ha hegyesszögben kell bevágódni a kúszóba, szegényem küzd.. de olyan ügyes volt!! Nem fordult vissza, nem állt meg.

Nyilván azonnal néztem a futamok után a dogresult-ot és már a második futam előtt láttam, hogy az elsőben harmadikak lettünk!!! Annyira boldog voltam!! Nem könnyű azért nekünk, nem vagyunk gyorsak sajnos, borderekkel, malikkal, stb szemben sohasem leszünk nyerők. Mindig azt mondom, a skót nem versenyagár - és én sem vagyok sprinter. Kicsit néha elszomorodtam, mert most már kb meg tudom tippelni, hogy hol fogunk végezni - utolsó harmadban szoktunk :) Ami a mi előnyünk lehet, az a hibátlanság. Persze időhibát meg mindig kapunk :) Nem is ez a lényeg - hanem hogy nagyon boldog vagyok! Azért mégiscsak sikerült!!! Néha muszáj az embernek valami motiváció :) Nagyon büszke vagyok Nyunyu-ra!!

Büszkén a dobogón :)

Sajnos az érmek, díjak nem érkeztek meg időben, majd utánunk postázzák :)

A verseny után hazajöttünk, ismét kipusztítottuk magunkat, további takarítással, hurcolkodással, Anya-látogatással. A kutyákat először hagytuk egyedül az új helyen, kb 3 órára, de a házban. Mondtam Gábornak, csak akkor vagyok nyugodt, ha bent vannak. Persze az előszobában tömörültek, de minden rendben volt - de azért én aggódtam (mint mindig). Annyira, de annyira fáradt voltam, hogy talán életemben nem voltam még ilyen fáradt. Semmi alvással ugye, ráadásul a fogam is fáj napok óta- azt hiszem kiesett egy tömésem. Időpontot kell szereznem fogorvoshoz, de gyorsan.

Elhatároztam, hogy másnapra homeoffice-t kérek. Meghaltam volna, ha be kell mennem. A főnököm azonnal küldte a választ, hogy OK, nagyon boldog voltam!

Reggel nehezen bírtam kikelni az ágyból, de olyan szuper kis dolgozósarkot sikerült kialakítanunk, nagyon jól érzem magam benne. Végigtoltam a napot. Közben kétszer mentem a kutyákkal sétálni, egy rövidebb délelőttit és egy hosszabbat délben.

Egyszer-kétszer kicsit kicsuktam őket, hogy szokják az udvaron egyedüllétet, hát, Newton egész jól viseli, Asszírka, a kis szobamajom egyértelmű büntetésként éli meg :D Ezt látod folyamatosan:

Asszírka, az ablakzsiráf

Annyira jó itthonról dolgozni, egyszerűen imádom, hogy nyugodt vagyok, nyerek 1,5 órát a napból - és itt vannak körülöttem a kutyák... és Newton végre használja a csúcsszuper memóriahabos ágyát, amit egy évvel ezelőtt kapott, de eddig le se tojta.

Otthon :)

Holnaptól normál rutin van, bár épp holnap korán jövök az edzés miatt, de akkor is, egész nap az udvaron lesznek már. Azt hiszem, nekik is nehéz azért megint, ez a költözés. Mindenképpen idő kell a megszokáshoz, ezen sajnos nem tudok változtatni. Örülök, hogy még egy napot itthon tudtam most lenni, talán volt egy kis átmenetük..