Mondanom se kell, hogy erősen győzködtem magamat reggel, hogy igen, van kedvem elindulni... ugyanúgy 4. voltam a sorrendben, 9:15-re kellett ott lennem a tréninghelyszínen. Ismét volt csúszás, végül több mint egy órával később kerültünk sorra.
Annyival jobban éreztem magam, hogy beszélgettem a többiekkel, meg megkóstoltam a finom házi sonkát amit Gabiék hoztak :)
Aztán mi jöttünk.. az indítás frenetikus volt.. Newton-t már kifektettem, amikor a birkák ahelyett, hogy álltak volna egy helyben, elindultak a karám felé... na, szerintetek Newton ott maradt?? Dehogy maradt.. elindult. Jól megkergette a csapatot, Petra mentette a helyzetet Ellie-vel... hála égnek a nyáj nem indult meg haza. Próbáltam behívni Newton-t, természetesen az első gőzig semmi, aztán végre bejött. Volt a pálya szélén kedves kolléga, aki beordibált nekem, hogy hívjam már be a kutyámat, nahát, ki gondolta volna hogy ezt kell tennem?? Épp ezt próbáltam, ha nem tűnt volna fel... Sabine viszont nagyon szimpatikus volt, mondta, hogy Newton-t még nem szabad ilyen messziről küldeni, mert csak a gond van, amint a mellékelt ábra mutatja. Gondoltam magamban, küldte a franc, indult ő magától...
Na mindegy, úgy felhúztam magam ezek után, hogy gondoltam engem nem érdekel, most megcsináljuk a feladatokat, akárhogyanis, mert különben valaki meg fog halni.
Ment is a dolog :) Innét már majdnem teljesen olyan volt, mint bármelyik edzésünk. Szebb/csúnyább kivitelezéssel, de próbálkoztunk és megcsináltunk végül mindent! Gyakoroltunk kifutást, szlalomot, folyosót, egyszerű máltait. Innét már élveztem.. Newton néha előbb indult, engedély nélkül, de amikor megértette, hogy először "figyelj!", aztán kézjel, aztán vezényszó - és csak utóbbira indulhat, akkor már működött szépen. Lassítanom is többször sikerült, persze azért váratlanul beleugrál/ugat a hajtásba jó collie-módra a kis görény és lök párat a nyájon..
Próbáltuk ismét az együtthajtást úgy, hogy én oldalt-elöl kísérem a nyájat, de Newton makacsul tartja a balanszpontot, így a nyáj eleje mindig "rám hajlik" és ismét mögém kerülnek a barik. Sabine mondta, hogy akkor ezt még hagyjuk, túl nagy feladat.
A délelőtti szeánsz után hazaugrottam a többiekért, amúgy is el kellett hagynunk a szállás délig. Közben isteni ebédet ettünk Kémesen, az Ormánsági Halászcsárdában, csuka-és harcsapörköltet, nokedlivel, túróscsuszával, azután pedig házi palacsintát, ami a ház ajándéka volt.. elképesztőek ezek a falusi csárdák. Mindig ott a legkedvesebbek az emberek, ahol a legnagyobb a szegénység... Nem emlékszem, hogy bármelyik győri vendéglátóegységben ilyen barátságosak, előzékenyek lettek volna - és bármit is ajándékba adtak volna..
Délután kettő után jött az utolsó körünk. És végre, ebben a körben Newton nem csinált semmi - ismétlem semmi - hülyeséget, amivel beégethetett volna :)
Itt már nagyon jól éreztem magam. Jó kör volt, hasonló feladatokkal, mint előzőleg. A kifutást még közelről csináltuk, ezt mégegyszer ismételtük a végén, hogy szép legyen, aztán a mi tréningünk zárult is.
Felteszek néhány videót, nem sok készült, Gábor csak az utolsó körön volt jelen.. a legtöbbön kifutás látható, de mindegyikhez leírom, mi szép és mi nem az adott feladat-végrehajtásban:
Szóval:
Itt a kifutás íve nagyon szép, látható, hogy nagy körön fut. Gyorsabban fel kellett volna venni a nyájat, de inkább rátettem még egy kört, hogy lassuljon a kutya. Sabine ugye pont ezt mondta, hogy ne körözzünk, mert a birkák se értik a szitut, a kutya meg bepörög a körözés közben. Látszik, hogy Newton túl vehemensen hajt, de a távolság a nyájtól jó. A megállítás a végén szép.
Aztán:
Szlalom, ezen a szinten mehetek a kutyával és a nyájjal, később a kutya már csak távirányítással dolgozik, egyedül hajtja át a nyájat a szlalomon. Ezt mondjuk én nem is célzom meg :D Ez egészen szép volt, itt-ott lehetett volna pici folyamatosabb, de én teljesen elégedett voltam.
Kifutás ismét:
Itt még szép az ív, illetve az előzőhöz képest lassítható a kutya (azért legyezek a sapkával, hogy lassítsam, persze közben hanggal is próbálom csökkenteni a sebességét). Nem szép, hogy bele-bele lök a nyájba. A végén az előrehívás nagyon szépen sikerült.
Utolsó kifutás:
Itt látszik, hogy a kutya megértette, hogy a kitett kéz még nem jelent indulást, csak a szóbeli engedélyre (és némi legyintésre) indul. Az ív itt szuper, a nyáj felvétele csúnya, szétugranak a birkák, becsapódott a nyájba. Nagyon szép a megállítás, nálam ennek jele a két kéz oldalra kitartása.
A szeminárium legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy ezt a sportot (is) csak rendszeres gyakorlással lehet csinálni. Mert a kutya így fog tanulni, fejlődni. Ha azt akarom, hogy tudjon valamit, szegénynek muszáj gyakorolnia... viszont akkor nagyonis fejlődőképes. El kell döntenem, hogy komolyan szeretném-e a terelést csinálni - és ha igen, akkor bele kell húznunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése