Szóval, mit is hozott nekünk 2018? Ahogy visszanéztem a bejegyzéseket, mondhatjuk, hogy ez az év is erős volt :D
A januárt egy költözéssel indítottuk. Lakásból lakásba, viszont sokkal jobb helyre! Newton amellett, hogy ezt végigcsinálta velünk, még meg sem szokta az új helyet, amikor is (őszinte sajnálatára)...
... megérkezett Asszírka :D Nagy döntés volt részünkről a második kutya, emlékszem, teljesen bepánikoltam a lefoglalást követő 10 percben :D Azóta sem bántam meg :) Asszírka a család Bingbong-ja, mindig és mindentől boldog... pofátlan kis dög :D
Áprilisban nagy vágyam teljesült, végre sikerült eljutnunk terelni!!! Ezt azóta is űzzünk, teljesen beleszerettem a sportba... Nem hasonlítható semmihez.. olyan boldog tudok lenni, amikor szépen sikerül egy-egy munka!! És Newton itt annyira elemében van, annyira ősi benne az ösztön és a vágy, hogy dolgozzon (desire to herd :D), öröm nézni. Voltunk több helyen is tréningen - nyilván, van még előttünk út bőven, de én leszek a világon a legboldogabb, ha eljutunk egy jó szintre!
Miután januárban nem tudtunk részt venni a vizsgán, májusban Newton-nal ismét részt vettünk egy középfokon, a Soproni Kutyasuliban - nagyon jó döntés volt, sok mindent másként néztem már.
Asszírka közben ovizott, illetve Gáborral végigcsinálták a kölyöktanfolyamot is az Ebulo-ban.
Elkezdtünk agilityzni mindkét kuttyal, először Krisztinél (mindent köszönünk Kriszti!!), azután (most már le merem írni) bejutottunk Ács-Kövesi Ágihoz és a Béta Kutya Klubba!!! Számunkra nagyon nagy dolog és megtiszteltetés, hogy Nála edzhetünk.
Nyáron szomorúságunkra megszűnt a győri kutyasulink, az Ebulo. Nehéz volt elengedni, hiszen én (még az előző kiskutyámmal, Raffával) a suli megnyitásának pillanatától kezdve részt vettem a suli életében, végigkövettem az útjukat.
Közben Asszírka növekedett, így neki is elérkezett az idő az alapfokú tanfolyamra :) Nyilván ő is Sopronba ment, nagyon szeretjük ezt a sulit, Enivel és Zsanival. Asszírka örömére jött velünk örök szerelme, Maya is, Cintivel :)
A kuttyok sikeresen megcsináltak egy-egy terelő ösztönpróbát és egy-egy karaktertesztet is.
Októberben részt vettünk egy szuper Afterhero kenneltalálkozón, nagyon-nagyon örültem, megismerhettem végre élőben néhány gazdit és sok kutyatesót :D
Rengeteget kirándultunk (mint mindig), továbbfejlesztettem a bakonyi és balaton-felvidéki ismereteimet :)
Idén vár még ránk a már hagyománnyá vált (mondhatjuk, hiszen tavaly is voltunk) Karácsonyi és Szilveszteri Nagy Kutyás Séta Sopronban, illetve - amennyiben az időjárás kegyes lesz hozzánk - néhány terelőtréning.
És én hogy érzem magam? Hú. Hát, fáradtan :D Annyi minden történik folyamatosan... mintha a kutyáink már réges-régóta, sőt, mintha mindig is velünk lettek volna. Olyan hosszúnak tűnnek az évek :D Néha kicsit elégedetlen vagyok valamivel, néha tökéletesnek érzek mindent :) Tervek vannak bőven, csak győzzük őket megvalósítani.
Itt is szeretnék hatalmas köszönetet mondani Mindenkinek, akit megismerhettünk, akikkel együtt haladunk az úton.
Akiktől/akikkel együtt rengeteget tanulunk, akikkel órákon át beszélgetünk a kutyákról, kutyás témákról, akik vigasztalnak és lelkesítenek és - nem utolsósorban - akik ott vannak velünk a mindennapi halálrafagyós/rommáázós/megsülős/sárbandagonyázós sétákon!!! Mert végülis ebből áll az élet, nemde?
Köszönöm továbbá Gábornak, hogy kitartóan és megadással viseli a kutyás hülyeségeimet. Egy mentségem van... ... ez az életem.
BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése