Végre megismerhettem a többi Afterhero kutyit és gazdit élőben is, mert hát OK a facebook, de azért én az élő kapcsolatok híve vagyok :)
Az eredeti terv szerint Budapesten aludtunk volna szombat este, hogy ne vasárnap kelljen lenyomni a több 100 km-es vezetést, de végül szombaton olyan ramaty időjárás volt (a soproni óra el is maradt), hogy megijedtünk, mivan ha lemondódik ez a program is, aztán feleslegesen égetjük itt a dízelt (ami környezetvédelmi szempontból is csúnya dolog, ugyebár)...
Vasárnap reggel 7-re ígértek időjárásjelentést Vasadról, eszerint minden teljesen (por)száraz volt, induljunk nyugodtan :) Barbara még képeket is küldött, bizonyítékul :) Tehát mentünk. M1, M0, M4. Végül nem is volt olyan hosszú, 1 és 3/4 óra alatt lent voltunk, 1 megállóval, úgy, hogy a főútról levezető utolsó utat 2x is elrontottuk... olyan hirtelen kellett lekanyarodni egy olyan kis poros földútra, hogy nem vettük észre időben.
A Herding Training Center-ig még 3 km-t autóztunk, a GPS itt is mindenféle hülye alternatívát javasolt, de már nem hittünk neki, így odataláltunk elsőre :D
Ahogy kiszálltunk, hallottuk a sok-sok skót (meg mint kiderült, aussie- és pumi-)ugatást.
Nem is tudom, hányan voltunk, de tippem szerint 20 gazdi biztosan eljött, általában nem 1 kutyával :) Ebből is látszik, hogy az Afterhero-k jó kutyák, mindenki törzsvásárló :D
Asszírka és Nyunyu rögtön megboldogult, ennyi kutya egy helyen!! Rohantak és ismerkedtek, érdeklődtek, kissé nárcisztikusan szépfiúskodtak, mint mindig.. Asszírkának Hanzo különösen tetszett, a két tesón sokat nevettünk, ahogy kamaszos arcoskodást műveltek - volt hogy egymás fejétől 1 centire ugattak a másiknak. Futkoztak a lányok után, általában akkora kavarodás volt - mindenhol csak szőrhullámzás és suhanó/ugató kutyák :)
Mi közben felmértük az emberkéket, kit ismerünk és kit nem, plusz mit lehet enni és inni :) Kata Yasha-t, Shiro-t, Kimbát, Sütit, Hanzot és Roryt hozta. A "családból" ott volt még Neela, Csibi, Keni, ők mind Nyúl tesói. Asszírkának Hanzoval kellett beérnie, ami a tesókat illeti :)
A boldog kavarodás addig tartott, amíg megérkeztek a BIRKÁK. Szép rackák voltak, fekete és világos színben (nem tudom van-e rá szakszó, inkább nem írok fehéret, hátha az sem létezik, mint a fehér ló...).
Nos, innét kezdve Nyúl elvesztette a fonalat (már ha volt neki eddig). Csak és kizárólag a munkára koncentrált, ordított és futkározott körbe-körbe.
Kata volt az első, aki bement Shiro-val - nagyon szépen dolgoztak. Amit ők bent bemutattak, azt Barbi kommentálta, illetve magyarázta el, a porban rajzolva és kis műanyag birkákkal, juhásszal és collie-t szimbolizáló kaviccsal (mert a műanyag border-e elveszett a porban.. ) modellezve :D
Nagyon tetszett a magyarázata, világos volt, érthető - és nagyon szemléletes, mint írtam :)
Azt kérte, hogy először a gyengébb, fiatalabb, tapasztalatlanabb kutyák menjenek be, majd fokozatosan erősítsünk. Hát, gondoltam, akkor Nyúlnak még várnia kell..
Bement így a legfiatalabb kis collie (olyan kis cuki volt aranyom), aztán még páran, illetve Asszírka is. Nagyon kíváncsi voltam a kiscsórira (régen volt birkák mellett), vajon erősödött-e az elmúlt időszakban. És határozottan igen! Már egyedül is megy és köröz és ugat magabiztosan! A balance még nincs igazán belőve, de már mutat ilyen jeleket :) Néha azért a kis görény lelépett a bent levő kelpiek-kel ismerkedni :D Összességében nagyon ügyesek voltak Gáborral, nagyon büszke voltam rájuk!!
A fiatalok után aztán nem tolongott senki, én viszont nagyon menni akartam Nyúllal, tekintettel arra, hogy kb 2 hónapja nem voltunk terelni és nem akartam, hogy Nyúl a várakozás alatt agyatlanra stresszelje magát. Kérdeztem Barbit, hogy bár a kutya ösztönerős és gyors, nem lehetne-e, hogy mi következzünk. És azt mondta, menjünk nyugodtan, amitől rögtön megboldogultam :)
Kutya pórázra, hogy azért ne végezzen teljesen önálló munkát :D, illetve beengedés szemkontaktus után. Newton az első pillanatban robbant, de utána azonnal visszaállt a kontroll. A birkák teljes mértékben hozzá voltak szokva a kutyákhoz, nem féltek pánikszerűen, ami nagyban megkönnyítette a munkát. Nem jöttek rám, Newton pedig élete legszebb terelését mutatta be!!!! MINDENT gyönyörűen csinált. Annyira boldog voltam, hogy hihetetlen! Egyrészt nagyon büszke voltam rá, másrészt ilyenkor látom, hogy nem hiábavaló a rengeteg befektetett energia és foglalkozás. Megtérül. Nyunyu egyszerűen csodálatos volt. A terelésben is, de az egész találkozó alatt is. Az egyetlen nehézségem az volt, hogy a birkák nem hagyták nyugodni.. körbe-körbe futkározott és rengeteget ugatott. Az első terelési blokk után ki is vittem a pusztára egy kicsit, hogy higgadjon, illetve itattuk és el is tettük őket a kicsivel együtt egy negyed órára, a kocsiba.
Még kétszer voltunk bent, látszott, hogy a kutya és a birkák is fáradtak (3. körre új birkákat kaptunk) közben. A 3. kört már az én kedvemért, meg a tanulás kedvéért kértem, tudtam, hogy Nyúl fáradt lesz, de nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy picit aznap is fejlődjünk. A karámba be- és kihajtást kértem Barbitól. Ő is bejött a pályára és rengeteg hasznos infót mondott el, most megint ott tartok, hogy nem is értek mindent :D De ezt szeretem, mert mutatja, hogy előre lépünk.
A többiek közül nem sokan járnak terelni, a legnagyobb öröm az volt nekem, amikor ők is meglátták azt, hogy a kutyájuk milyen szívesen és lelkesen veti magát a feladatba. Olyan kutyák is, amikkel amúgy nem dolgoznak. Nem tudom, miért van bennem ez a "küzdés" a skót juhász szépségen kívüli értékeiért, de bennem van és őszintén annyira örültem és annyira bízom abban, hogy a gazdik felismerik majd, ERRE van szüksége a kutyájuknak a kiegyensúlyozott, boldog élethez.. és talán tesznek is majd azért, hogy ezt megadják nekik. Igazából annak sincs oka elkeseredni, akinek a kutyája első alkalommal nem is terel - a második-harmadik alkalomra általában beérik a viselkedés és előjönnek azok az ösztönök!
Többet beszélgetni csak 1-2 gazdival tudtam, valahogy többször kell ahhoz találkozni, hogy mindenkit rendesen megismerjek!
A nap végére nagyon-nagyon elfáradtunk, főleg az állandó erős szél miatt.. annyi port szórt ránk, délutánra úgy néztünk ki, mint valami indiánok :D Fura, hogy az ember mennyire elszokik ezektől, hogy pl. 6 órát álljon a szélben. Elképesztő, mennyi energiát ki tud venni belőlünk az időjárás. Nekem egész délután úgy fájt a fejem, hogy azt hittem megpusztulok, csak annyi időre szünetelt, amíg fürödtem és hajat mostam. Amint kijöttem a fürdőből, kezdte elölről.. meg utólag kiderült, hogy fel is fáztam basszus, pedig amúgy 23 fok volt..
Érdekes, hogy Asszírka viszont alig fáradt el - elképesztő energiái vannak mostanában. Későn érő típus és ez az 1 éves kor hozta el a csúcsaktivitást, úgy tűnik. Hát, még egy év és majd beáll a rendszer :D
Összefoglalva: nagyon várjuk a következő alkalmat, remélem sok-sok közös Afterhero-s bandázás vár még ránk!!
Csoportkép végül nem készült, de Kata és Robi rengeteget fotózott, így várjuk a képeket - ha megérkeznek, felteszem őket :) Addig be kell érni ezekkel:
 |
| A kabátomat is tessék nézni :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése