Eredetileg nem akartam erről a témáról írni, mert mással sincs tele a facebook, meg az internet... de ma jött egy olyan hír, ami egy újabb oldalát is felveti ennek az egész történetnek - és én csak erre szeretnék kitérni.
A Retriever Rescue tette fel egy szaporítótelep felszámolásának képeit. Borzalmas.
És ami ebben rendkívül érdekes .. ez egy "hivatalos" TENYÉSZET. Értem ezalatt a kennelnevet, a törzskönyvezett, import kutyákat, a kiállításozást, a csillivilli, megható stb. facebook-képeket. Ennyi. Ennyi elég, hogy a világ elhiggye, hogy itt aztán minden csodálatos.. mert manapság mindent visz az agyonszívecskézett fénykép, a like-ok, beállított (manipulált, photoshop-os) fényképek, a kölcsönös s*ggnyalás. A felszín. A mélység manapság már nem divatos. Mert a mélységet nem elismerik, hanem irigykednek rá - és kiközösítik. Mert jobb mint ők.
Ha
nem is ennyire durva a helyzet, de van olyan (külföldi biztosan)
skótjuhász "tenyésztő" is, akinek minden kutyája egy-egy kicsi kennelben tölti
az életét, amíg el nem adja!!! Közben pedig a kiállításokon
csillog-villog azokkal a szerencsétlen állatokkal, akik valójában csak
eszközök. Eszközök, a saját dicsőségéhez!! Semmi köze ennek az egésznek a
KUTYÁHOZ. Hol boldog az a kutya, aki az egész életét a
kennelben/udvarban tölti, kivéve amikor előráncigálják a
fésülés/kiállítások miatt??? Hol vannak a kutya igényei?? Ja, tényleg, legyen boldog, mert szuper tápot kap enni - meg fésülik is. Most őszintén,
azt gondolom, hogy ez is állatkínzás. Ja és persze vesznek tőle kutyát. Más tenyésztők is!!!! Ja, mert szépek.
Soha
nem értettem ezt a hozzáállást. A tenyésztőnek kellene a
legelhivatottabb embernek lennie!! Állítólag a tenyésztés nem éri meg anyagilag (abszolút elhiszem). Hát akkor? Nem szereti azt a nyomorult állatot legalább annyira, hogy
az ő igényeit helyezze előtérbe?? Miért a facebook like-ok és szívecskék
fejezik ki a "szeretetet"??? Miért a kiállítási eredmény a minden??
Miért hiszi ezt el mindenki? Hát senki nem tud feltenni néhány értelmes
kérdést és nem nézni, hanem látni is a szemével, meg esetleg gondolkodni
egy kicsit???
Komolyan, látok gyönyörű kutyákat a képeken, aztán amikor az életben találkozom velük (vagy nem, mert nem tudják elhozni közösségbe, mert olyan félénk vagy agresszív..), a szívem összefacsarodik. Mert nem látom a szemében az értelmet - és a boldogságot. Egyszer megpróbáltam egy kutyát rávenni, hogy ugorjunk át együtt egy alacsony kötelet, mert mindig "elakadt" benne. És láttam, hogy képtelen kommunikálni velem. Csak a kezemet nézte, állhatatosan és folyamatosan. Mert ez volt az egyetlen, amire tanították. A kiállítások miatt. Egyszeribe olyan szomorú lettem és annyira sajnáltam őt, hogy legszívesebben megöleltem volna...
Hol a határvonal a tenyésztés és a szaporítás között, ezek után? Semmi sem garancia. Csak a józan eszünk (lenne az). Próbáljunk kicsit gondolkozni és ássunk kicsit mélyebbre... mélyebbre, mint a facebook like-ok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése