Az egyedfejlődésnek nyilván vannak jellegzetes szakaszai, de ez inkább egyfajta folyamatos változás, akárcsak az embernél.
Vegyük először Asszírkát. Ő most éli igaz kamaszkorát (jó későn).. amit először meg lehetett figyelni rajta, hogy nagyon megnőtt az aktivitása. Mindig is stramm kiskutya volt, de a mozgásigénye nem volt különösebben nagy. Inkább ilyen kis konformista volt - ha sétálunk, az a jó, de ha a lakásban vagyunk, az is szuper :) Mostanában viszont nagyon fel van pörögve. Nem nagyon tud elfáradni :) Ha otthon vagyunk, akkor vagy Newton-t nyekteti, vagy hozzánk jön folyamatosan, állandóan cipeli a játékait és próbálja rátukmálni valakire, hogy játsszon vele. Ha senki, akkor egyedül is elvan vele, levadássza, "halálra rázza". :D
Egy helyben állni, várakozni nem nagyon tud, ha kicsit is unatkozik, nyünnyög, mászkál. A sétákon elég jól megy előre, sokszor 15-20 méterre is, aminek meg én nem örülök.. - érdekes, hogy megfordult a dolog, most Newton marad velem, illetve kisebb körben mozog és sokszor visszanéz. Asszírka nem igazán :) Neki szólni kell, hogy legyen kedves és várja meg hátrányosabb helyzetű családtagjait, ha lehet.
Felbátorodott más kutyákkal is (persze azért bizonytalan maradt, de régi önmagához képest bátor), a lányoknak elkezdett udvarolni. Párszor megpróbált felugrani szukákra (vagyis amúgy ivartalanított szukákra.. ), ezt persze tiltom. Ő azért nem annyira brutál, mint Newton, a fekhelyet, stb békén hagyja, legalábbis eddig még nem próbálkozott. Szerintem nem is fog.
Némiképp pofátlanodott is, a legújabb, amit kitalált, hogy felmegy az ágyra.... legelőször egy kergetőzés során láttuk, hogy felugrott, persze azonnal rászóltunk. Azóta egyszer már felugrott úgy is, hogy ő most ott fog pihenni. Tegnap reggel pedig mit látok, kijőve a fürdőszobából???? Asszírka a séta után konkrétan az ágyra vackolta be magát nagy kényelembe!!!!! Hát azt hittem megfojtom. Lezavartam, kiküldtem a szobából (persze Newton, aki az előszobába feküdt, jobban bepánikolt - szerencsétlen magára vette, őt meg oldhattam.. - tipikus két kutya-sztori). Nem engedtem vissza pár percig, de reggel semmi időm nincs persze, szóval kicsit kioldottam és elhúztam munkába. Az ezzel a gond, ugye, hogy most már pontosan felmérte, hogy az ágyra felmenni nem szabad, de lehetséges, ha nem vagyunk otthon! ÁÁÁÁ. Mert akkor vagy körbekerítjük az ágyat ráccsal megint, mint régen, vagy kicsukjuk őket a szobából (de akkor még kisebb a tér nekik). Vagy beállítunk egy webkamerát/hangfalat, ennek viszont Newton-t nem akarom kitenni...
Azonkívül megint előjött a rombolós énje.. gondolom ebből a felpörgetett nyugtalanságból jön, hogy mindent megrág ismét.. bútor- és cipősarkat, távirányítót, elcipeli a ruhákat, cipőket. Arrrgh. Jobban el kell pakolnunk.. illetve nem tudom, lehetséges hogy be kellene vetni a boxot (sosem volt igazi boxtréningje egyiknek sem, volt kennel de szinte csak enni csuktuk be őket. Bár Asszírka pl. az autósboxát is szereti, ha panzióban van, magától és lelkesen beletelepszik). Meglátom, hogyan alakulnak a dolgok.
Amúgy nagyon cuki, mindig és mindentől boldog :) Én csak Bingbong-nak szoktam hívni, Bingbong of Brackenwood után :) Aki nem ismeri:
https://bitey.com/bingbong-of-brackenwood/
Biztos, hogy ebben a szakaszban csomó fiziológiai és idegrendszeri változás zajlik a kutyákban. És mindegyikük másként mutatja ezt. Emlékszem, Newton pattanásig feszült sokszor, ugatott, elrohant. Ő viszont sohasem rágott. Ilyen ez :) Túl kell esni rajta.
Newton ezzel szemben lényegesen nyugodott. Januárban lesz 2 éves - és mivel ő elég sok szakaszt korán kezdett és intenzíven művelt (nem rossz értelemben!), kb időszerű is. Eni szerint a kanoknak 2,5 éves korában van még egy erősebb "érési" fázisa, utána nagyjából beállnak. Persze, amint írtam, is azért a változás folyamatos, de talán már nem lesz olyan nagy horderejű/látványos.
Szóval Nyunyu. Most már sokat pihen, amikor otthon vagyunk, tehát elfekszik, látszik, hogy ez nem csak ilyen "várakozó"-fekvés, hanem tényleges pihenés. A sétákon mostanában nem rohant el kutyára (istenem, bár így maradna...), teljesen normálisan és mintaszerűen sétál :) Tegyük hozzá, hogy tél van, a csábítások gyakorisága is jelentősen lecsökkent, télen a kutyasétáltatók 90%-a eltűnik valamiféle fekete lyukban..
A másik fontos változás talán, hogy elkezdte "félteni" a kapcsolatunkat. És ennek nagyon-nagyon örülök. Ha nekem nem tetszik valami és tényleg haragszom rá, az látszik, hogy neki is nagyon rosszulesik (mindenféle antropomorfizálástól eltekintve) és nem akarja ezt. Régebben sokszor inkább "megsértődött", most másként reagál. Inkább "összeesik". Ha kioldom, végtelenül boldog. Azért örülök, mert ez mutatja, hogy talán beérik a sok munka/közösakció/stb. Sőt, múltkor volt alkalmunk ketten sétálni Csanakon, a dombon és Newton annyira boldog volt, hogy "csakmiketten"... annyira édes volt és olyan aranyos. Egész végig mosolygott, megpróbált többször is játékra hívni, sokszor-sokszor odajött hozzám :) Aranyom, hiányoznak neki ezek az alkalmak. Most a hideg miatt nem lehet, de tavasztól újra kezdem a szeparálást (kertikutya/lakáskutya) kicsit.
Amúgy nagyon kíváncsi vagyok, vajon másoknál, akár más skótoknál hogyan alakulnak ezek a szakaszok... ha valaki érez indíttatást, ossza meg velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése