Először is, íme a poszt:
De miért is örültem én meg ennyire ennek a bejegyzésnek?
Mert elképesztően kivételes, a szó legjobb értelmében!!!!
Nemigen láttam még hasonlót sem... valaki végre előnyben részesíti és mindenki előtt vállalja azt a hozzáállást, hogy a tenyésztésben a külsőn kívül/amellett más is számít.. és ezalatt most nem a vonalakat vagy az egészségügyi szűréseket értem (ezt sokan nézik, de mondjuk annyira alapnak kell lennie, hogy ettől ne ájuljunk el), hanem egy tenyészkutya karakterét! Hívhatjuk vézennek, akárminek, lényegében a fajtának megfelelő, kiegyensúlyozott természetről, stabil idegrendszerről, el nem vesztett ösztönökről szól.
Ahogy már az ivartalanításról szóló bejegyzésben is írtam, konkrétan bűnnek tartom a tenyésztők részéről a kizárólagosan külsőre történő szelektálást. A másik oldalnak miért nincs értéke?? A stabil idegrendszernek, normális viselkedésnek, terelőösztönnek, együttműködő- és tanulási képességnek?? Ezt miért nem nézik, amikor párosítást terveznek?? Mondhatnánk, hogy mindez a környezettől (neveléstől) is függ, tehát a tenyészettől, a jövőbeli gazdától - de ez csak részben igaz. Azt mondják, kb 30% a hozott viselkedés és 70% a környezet. A terelőösztönt pl kapásból hozza a kutya. Illetve akinek volt már ideggyenge kutyája (és nekem volt), az tudja, hogy micsoda energia abból a kutyából bármiféle stabilitást kihozni... Nincs tökéletes kutya. De miért ér többet egy különleges színezet, egy szögellés, mint a kötélidegzet, akkor is ha teszem azt mondjuk x db bírónak nem az a kutya lett a kedvence???
Mondjuk tudom az okát, azt hiszem.. mert a kutyát fésülni, megtanítani hogy álljon, nézze a kaját és ne akarjon csinálni semmit, nem annyira nehéz... mondjuk akár egyetlen obedience feladattal is összehasonlítva... vagy mondjuk sokkal kellemesebb, mint a sárban a birkák között terelést gyakorolni... hétvégente a mínuszokban a kutyasuliban fagyoskodni és a kutyánkkal együtt tanulni/fejlődni... a kutya kedvéért felkelni a facebook-posztolásból és inkább túrázni vele egyet az erdőben.
Valójában a kiállítás is az emberekről szól... a kutyát vajon érdekli, hogy ő hányadik lett a sorban? Szeret egész nap zajban, több száz (ezer) fajtársával szorosan összezárva, órákat a fésülőasztalon töltve tölteni minden hétvégét? Elárulom: nem. Persze, most jönnek az ellenkezések.. van amelyik kutya szereti, megszokta, ezt csinálja kölyökkora óta. Hát persze. De ha végignézek egy kiállítást, a valóságban elég kevés kutyán látok őszinte örömet.. sokkal többször idegességet/beletörődést.. tisztelet tehát a kivételnek. De ha megkérdeznénk utóbbi kutyákat, azért ők is biztosan inkább más programot választanának maguknak.
Múltkor valaki felrakott egy képet a facebook-ra, amin skótok rohangálnak a mezőn a kiállítás szélén, szabadon, és nagyon intelligensen odaírta, hogy ezt üzeni az állatvédőknek, akik azt állítják, a kutyák a kiállításon szenvednek.. öö csak annyi a probléma, hogy ezek a kutyák éppen nem a kiállításon voltak. Hanem messzebb rohantak szabadon a mezőn. Naná, hogy jó kedvük volt.. azonkívül teljesen elfogadom az érvelést, ha egy tenyésztő tényleg tudja, hogy a kutyája jól vagy rosszul érzi magát. Sajnos sokszor azt látom/hallom, hogy "jaj, Fifike imádja a kiállítást, az egész nap róla szól ilyenkor" - és a kutya minden porcikája az ellenkezőjét mutatja.. mert a tenyésztő nem akarja felismerni/elfogadni mindezt, hiszen akkor ki hozna neki dicsőséget? És ismét hozok ellenpéldát: láttam már tenyésztőt, aki képes volt azt mondani, hogy bár a külföldről hozott kutyája méregdrága volt és nagyon értékes, de látszik, hogy szenved a kiállításon és ezért nem erőlteti. Minden tiszteletem az övé!!
És nem azt mondom, hogy ne járjunk kiállításokra!! Én is viszem a kutyákat pl. kozmetikába, ami nem a kedvenc programjuk és ők is beletörődve állnak az asztalon ilyenkor. De (amint már írtam is régebben) nagyon hiányolom az egyéb tevékenységeket, akár a nagy tenyészetek weblapjain!!! Én speciel szeretnék olyan tenyészállatokat látni, akik a kiállítási eredményeken kívül mással is büszkélkedhetnek.. (mert miért is alapozzuk az egész tenyésztést kizárólagosan kiállítási eredményekre?) Könyörgöm, az a tenyészszuka fogja felnevelni az almot! És baromira nem mindegy, mit látnak a kölykök az anyjuktól 8 hetes korukig.
Ez után az - igencsak rövid :D - kitérő után a másik dolog, ami nekem nagy boldogságot okozott Kata bejegyzésében: az alom teljes mértékben foglalt!!! Úristen, ez milyen ritka!! És milyen értékes! Egy tenyésztő, aki még az alom lehozása előtt gondol a kiskutyák jövőjére!!
Mert lássuk be, rengeteg kutya van a világon. Sokkal-sokkal több, mint amennyinek lennie kellene... és ez esetben nem számít, hogy fajtatiszta, vagy keverék.. az utcán született, vagy méregdrága elletőládában. A kiskutya az kiskutya. Egy élőlény. Nem tudja, miért jött a világra. Ezt nekünk kell tudnunk, ha már megadatott nekünk ez a fajta "hatalom" - hogy rendelkezzünk más fajok szaporodása felett. Attól, hogy valaki tenyésztő, még senki nem tart pisztolyt a fejéhez, hogy almot kell lehoznia.. nekem mindig az a furcsa, hogy a tenyésztő kutyái automatikusan "szépek" és "tökéletesek". Vannak címeik. És kell tőlük kiskutya. Kész. A kiskutyák meg is születnek. Aztán nehéz őket eladni. Értem én, hogy ennek sok oka van. Egysejtű embertársaink esetében rögtön a pénz. És sokan valóban csak jó helyre adnak kiskutyát (ez nagyon nagy örömre ad okot!!). De biztosan le kell hozni minden almot?? Erről mindig az e-mail-ek alján található "gondolja meg, hogy biztosan ki kell nyomtatnia ezt az e-mail-t?" környezetvédős mondat jut eszembe..
A tenyésztők felelőssége óriási. Ők határozzák meg a fajta jövőjét!! Külsőleg - belsőleg. Remélem, ezt ők is minden alomtervnél felidézik magukban. Kata megtette :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése