Szombaton ismét végigjártuk az Ördög-árkot, ami egyszerűen csodálatos... imádom :) A kutyák is nagyon élvezik, mert itt aztán lehet kúszni-mászni bőven. Idő szűkében most rövidített kört mentünk, visszafelé a zöld Mária-jelzést követtük, így nem is volt különösebben megerőltető a túra.
Délután felutaztunk Pestre. Most aludtunk másodszor itt - ennek köszönhetően a hely már ismerős volt a kuttyoknak, szóval teljesen normálisan és nyugodtan viselkedtek, végigaludták az éjszakát egy kukk nélkül.
Másnap 9-kor kellett indulnunk, hogy leérjünk Portelekre, a megbeszélt 10:30-ra.
Azt tudni kell, hogy én nagyon-nagyon-nagyon vártam ezt az alkalmat. Olyan régóta nézegettem a Szarvas-tanyát és az összes idevonatkozó terelős bejegyzést, blogposztot, illetve annyi emberrel beszéltem már és mindenki azt mondta, Petra kitűnő tanár. Nos, ezt már most megerősíthetem :) Szerettem volna, ha ő is ránéz a munkánkra és a kérdéseimet is feltehetem neki.
Newton-nal kezdtem. Annyira fel volt pörögve, hogy az valami hihetetlen. Pár szót váltottunk, aztán Petra kérte, hogy mutassuk meg, hol állunk... hát, Nyúl megmutatta... mint az őrültek. Rohanás, üvöltés, eszetlenkedés... .. nem látszott, hogy hol állunk :D Vagyis az látszott, hogy kb a startvonalon :D
Petra ezek után "elkérte" a kutyát és lássa, mi is a helyzet. Miután ő profi és pontosan látja a kutya elkövetkező gondolatait is, a dolog kiválóan működött...
Ezután Petra összefoglalta, amit így elsőre látott: a kutya 10x előrébb van mint én.. csodás :D Illetve ha ő lenne a felvezető, a munkavizsga már most meglenne.. ettől mondjuk nagyon boldog vagyok :) Az is a gond, hogy amikor én bizonytalan vagyok, mert nem tudom, pontosan mit kellene csinálnom, a kutya kihasználja ezt és ökörködik. Newton Petrának is nagyon tetszett, megkérdezte, honnét való, illetve ő is kiemelte, hogy az országban kb 4-5 ilyen kutya van - ilyen ösztönökkel és képességekkel. Az a tapasztalata, hogy a collie-k 99%-a teljesen passzív. Neki külsőre is nagyon tetszett, a legutóbbi skótok alig tudtak mozogni a szőrüktől, azt mondta. Én ennek annyira-annyira örülök, nekem ez számít. Hogy a sokadik, nagy tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező ember mondja ugyanezeket.
Az első körben a balance-on igyekeztünk javítani, mert a jobb oldalon Newton túlságosan előrejön. Illetve a körbeküldésnél a botot a kutya és a nyáj között kellett tartanom, hogy rendesen vegyen ívet. Megpróbáltuk az egyenes haladást, úgy, hogy én még háttal megyek. Nem volt igazán szép... én lassú vagyok, Newton meg pörgött rendesen. Sokszor rá kellett szólni, hogy menjen messzebb és lassuljon.
A második körben már fáradtabb volt, meg kicsit össze is vesztünk vele közben, mert a várakozás alatti folyamatos üvöltést a kocsiba eltevéssel orvosolta Gábor, ahol is Newton félretolta a boxajtót és visszarohant a kapuhoz, ahol folytatta az ordítást. Erre persze Gábor nem kicsit lett ideges, visszadobta a kocsiba és bezárta. Én kimentem érte, de én sem voltam túl jóba vele, egyszerűen annyira rápörgött a munkára, teljesen elmentek neki otthonról..
Mindegy, a második kör már jobban nézett ki. Itt gyakoroltuk a haladást úgy is, hogy előrefelé néztem és haladtam (így gyorsabb vagyok) és kapukerülgetést, fordulásokat néztünk. Nekem nagyon tetszett :D Petra is azt mondta, hogy nagyon szépen sikerült, a kutya figyelt rám és együttműködött, ezért most hagyjuk abba :) Összefoglalta, hogy sokkal jobban néz ki a helyzet, ha nem görcsölök rá a hülyeségeire, hanem egyszerűen csak egyértelmű utasításokat adok, illetve már a legelején teszek rá nyomást, hogy ne pörögjön el. A többivel ne foglalkozzak. Ha ugat, hát ugat, ha rohan, hát rohan. Ne jöjjön annyira rá a birkákra, hogy eszetlenül tolja őket. Az ívei, távolságai soha nem lesznek olyanok, mint egy bordernek, de ez nem is elvárás. A skótok így terelnek. Szóval alapvetően minden rendben van, nincs nagy hiba sehol. Nekem kell még összeszedni magam. Arra kérdésemre, hogy tudnék-e szárazon gyakorolni valamit, azt mondta, nem. Amit kell tudnia (megáll, fekszik), azt tudja, a többihez pedig nincs mese, birka kell... Azt is megkérdeztem, hogy vajon segítene-e a kutyán, ha többször menne birkák közé. Mármint a rápörgésén. Petra szerint ezt nem lehet tudni. Van olyan kutya, akin segít a megszokás, van amelyik ilyen rápörgős marad, mindegy, mennyiszer mész terelni. Szerintem Newton az utóbbi :)
Kisasszírt is én vittem be, Gábor nem annyira akart bemenni. Ő aztán agy nélkül rohant, de elég hamar elfáradt. Mivel érzékeny, könnyen rá lehet szólni, ha valami nem tetszik, de akkor kirohan perifériára és nem annyira jön vissza, ott vidámkodik a szélen, meg megy udvarolni a kutyáknak, stb. Petra meglátása az volt, hogy ő érzékeny és nagyon gyerek még fejben, nem is bírja el a feladatot. Folyamatosan bíztatni kell, még a szőrtépésért se szóljunk most. Szerinte vele érdemes még várni, mondjuk fél évet. Addig max 1x-2x lehet vinni kicsit birkászni, de nem várjunk túl sokat :) Picit a balance-ot kezdtük el ismét belőni, hát, ahogy írtam: rohanás - szőrbe csimpaszkodás, rászólás vagy fordítás - elrohanás - visszahívogatáscukiskodás - rohanás - szőrbe csimpaszkodás.. stb :D
Ha össze kell foglalnom a tegnapot, nagyon vegyes érzéseim vannak. Egyrészt borzasztóan boldog vagyok, hogy eljutottunk Petrához és ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a tréningre!! Régi álmom volt.. :) Másrészt, nagyon büszke vagyok Newton-ra, mert kivételes kutyának gondolom - és ahogy írtam, már a sokadik olyan ember dícséri meg, akinek nagyon sokat adok a szavára. Asszírnak szintén örülök, mert kiscsórisága és éretlensége ellenére próbálkozik... majd érik még és meglátjuk.
Másrészt borzasztóan zavar, hogy pont ott kellett összebalhéznom Nyúllal... nagyon nem jött jól nekem lelkileg, hogy Petra ezt látta belőlem.. mert pontosan tudom, hogy az ilyen hisztiből jövő büntetésnek az ég világon semmi értelme. A kutya is hisztis és frusztrált volt, meg én is.. ebből sosincs semmi jó. Teljesen értelmetlen. És én már nagyon régen nem csináltam ilyet!! Aminek amúgy nagyon örülök, mert talán én is fejlődőképes vagyok :)
Plusz, ami ilyenkor bennem van, az az őrült visszavágyódás a pályára :) Látszik, hogy sok minden vár még ránk. Őszintén nagyon sajnálom, hogy Portelek ennyire messze van tőlünk. Mert így nagyon nehéz. Szeminárium jelleggel tudnánk menni.. illetve pár havonta szerintem be lehet vállalni egy-egy leutat, így, Pesti alvással. Nem akarom elengedni ezt a dolgot, kerül, amibe kerül :) Szeretném, ha szuperul menne. Valahogy olyan jó az a "régi" érzés, hogy a kutya együttműködik veled és segít neked! Képes betölteni azt a funkciót, amire kitalálták, ott messze, a skót felföldeken....
Hogy ha úgy lesz, hogy egyszer birkát/lámát akármit fogok tartani (húha mennyi esélye van, de gondolat akkor is tetszik), lesz egy kutyám, aki dolgozik nekem, teljes, ősi lelkesedésével :)
Nagyon szépen köszönjük Petrának a lehetőséget! Várjuk a következő alkalmat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése