2018. november 10., szombat

Mint minden más normális ember...

A péntek általában Gábor napja. Megegyezés szerint péntekenként korábban hazajön, ami azt jelenti, hogy 7 óra helyett már 3/4 5 környékén befut. Ez nekem nagyon jól jön, mert ő viszi le a kuttyokat, én pedig hazaérve - számomra is meglepő módon - pár órán keresztül azt csinálok, amit akarok.

Ennek megfelelően tegnap különösen fel voltam dobva, mert amúgy hulla fáradtan vánszorogtam ki a munkahelyemről, plusz erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra, hogy szombat is örvendetes munkanap a héten.. 

Senki nem is volt otthon, amikor hazaértem, de ugyanakkor nem voltam egyedül! Mert azonnal megcsapott a szag, amiből rögtön rájöttem, hogy valaki más számára is túl hosszúnak bizonyult a nap. Ez pedig Asszírka volt. Hát, felmértem a károkat. A kiskutya úgy döntött, hogy egy hasmenés esetén a legideálisabb hely a box... ennek néhány játék és egy pokróc is a kárát látta.

Olyan pocsékul voltam, hogy gondoltam, engem aztán nem érdekel, ami eddig is itt volt, az kibír még egy fél órát, nekem muszáj elmennem zuhanyozni. Közben összekapartam magam lelkileg (megjöttek a többiek, de Gábor és Asszír nem is maradt, mentek edzeni, engem és Nyunyut továbbra is magunkra hagyva a problémával). Szóval kivánszorogtam a fürdőből (Nyunyu teljes meglepődésére, mert ugye nem látta amikor hazaértem, aztán egyszer csak kijövök a fürdőből, amikor ő azt hitte, egyedül van otthon.. értem én, de azért én is ott lakom!!)

Nekiálltam takarítani. Feltörlés, Domestos, felmosás, játékok kidob, pokróc kidob. Mindeközben, hogy megkönnyítse a munkámat, Nyunyu végtelen depressziós fejjel (gondolom unta már a büdöset) állandóan keresztbe állt, amit egy darabig toleráltam, aztán elzavartam. Ettől még depressziósabb lett.

Egy teljes órán keresztül vakartam ki a lakást. Kezdetben arra gondoltam, később még leviszem Nyulat egy kisebb körre, de végül nem maradt semmi erőm.. gondoltam, majd Gábor, ha megjött...

Utolsó lépésben az összeszedett "szemetet" lefuvaroztam a kukába. Amikor kiléptem a lépcsőházba, éreztem, hogy valahol popcorn-t készítettek. És akkor kicsit én is arra vágytam, hogy egy péntek este, egyszer, majd valamikor én is szeretnék kukoricát pattogtatni és egy kényelmes pihepuha takaró alatt egész este! bekuckózva romantikus filmet nézni - meg esetleg forrócsokit inni ... mint minden más normális ember....



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése