Patkó Gabit választottuk Székesfehérváron, mert egyrészről profi, másrészről sok-sok fajtával van tapasztalata, ami fontos, mert sokan csak borderrel terelnek, ez pedig egy egyedi stílus, ami nem jellemző a többi juhászkutyára. Ezenkívül az ember persze mérlegel, hogy mit vállaljon, mennyit utazzon kb 2x15 perc munkáért.. nekünk ez így tökéletesen megfelelt.
Newtonnal mindketten teljes mértékben a "sose-láttunk-birkát-közelről"-csapatban játszunk, de én annyira vártam ezt a napot, hogy hihetetlen. Ebből valószínű a kutyára is átragadt valami, mert egész reggel nagyon boldog volt :)
Próbálom röviden leírni az eseményeket, mert este fél 10 van, én pedig hulla vagyok, mert a délelőtti program után még délután is letoltunk 2,5 óra sétát, hiszen Asszírka itthon csövezett, őt is le kellett még mozgatni.
Dórival és Ingával voltunk párban, nekik ez már a második alkalom volt. Megbeszéltük, hogy ők kezdenek, így legalább megnézhetem, mit is kellene csinálni...
Newton így először kívülről figyelte a birkákat és eléggé behisztizett, ugatott, azt hittem megsüketülök, de hagytam... részben a bent lévő bordert figyelte, na gondoltam, lehet hogy a kutya jobban fogja érdekelni mint a birkák..
Dóriék ügyesek voltak, Inga lelkesedése eszméletlen..
Aztán jöttünk mi :) Gabi mondott pár szót, hogy merre kellene mennem meg mit kellene csinálnom, jelezném, hogy az embert ezt meghallgatja, aztán utána arra figyel, hogy el ne essen a birkákban, amikor próbál hátrálni, irányítani a kutyát és felfogni az egész helyzetet.
Newton nagyon szépen körözött amúgy, teljesen meg voltam lepve, hogy ezt első pillanattól fogva magától csinálja.. persze itt-ott volt egy kis agyeldobás, meg az első körben azért elrohant a borderhez, meg pisilni, meg inni. Amúgy óriási lelkesedéssel űzte a dolgot, látszott rajta, hogy nem mindig érti a helyzetet, meg azt sem hogy mit kellene csinálnia - ami őt nagyon frusztrálja általában. De itt hamar túllendült ezen. Én eléggé szerencsétlenkedtem, mert mindig beakadtam a birkák közé, akik jó szorosan körbeveszik az embert, aztán egy lépést sem tudsz tenni se balra, se jobbra. Néha a szőrükbe kapaszkodtam, hogy ne lökjenek fel :) amúgy nagyon rendesek szerintem és együttérzéssel viseltetnek a gyökér kezdők iránt..
Gabi is megállapította, hogy Newton-tól nagyon féltek, jobban mint más fajtáktól, talán a hosszú szőr miatt? Még a briardoktól félnek ennyire, azt mondta. Így nehezebb dolgom volt, mert jobban rám jöttek. Newton még nem tud távolságot tartani persze, amúgy is rám hajtaná őket, de ez így még jellemzőbb volt. Én meg, amint említettem, beszorulva :D
A balance-ozást kezdtük el gyakorolni, nem egyszerű, nekem kellett elérni, hogy ne körbe-körbe rohangálás legyen, hanem minden félkörnél váltson irányt a kutya és patkó alakban mozogjon a nyáj mögött. Hát, lassú vagyok. Meg útban vannak a birkák :D
Az első menetben Newton úgy elfáradt, még sohasem láttam ilyennek... nyelve a földig :)
Pihentünk, aztán jöhetett a második forduló (a visszavágó!). És ez már sokkal jobban ment. Nagyon büszke voltam Newton-ra, mert együtt tudtunk kimenni, ki tudtam fektetni és indítani. Itt már sikerült néha elkapnom a ritmust és kiugrani a kutya elé, a birkák előtt rohangálva fel-alá. Ilyenkor szépen fordult is, párszor rohant csak el mellettem, de tényleg voltak szép pillanatok - ezeknek annyira örültem!! Olyan jó érzés volt együtt dolgozni a kutyával :) Emlékszem, amikor odaértünk és Gabi kihozta a birkákat, az volt az egyik első gondolatom, hogy ez milyen egyszerű. Mármint nem a terelés, hanem a helyzet. Tessék, itt van: birkák, meg a kutyád. Ennyi. Oldjátok meg a feladatot. És ez annyira tiszta. Őbenne megvan a képesség, Te meg valahogy próbáld megtalálni magadban ezt a régen elfeledett egyszerűséget.
 |
| Ezek meg mik? (Az x-lábak meg megérnek egy külön tanulmányt.. hogy lehet így állni??) |
 |
| Na tehát.. ők lennének a célcsoport. |
 |
| A jobb irány jobban ment |
Pénteken ismét megyünk!! Már alig várom :) Köszönjük szépen Gabi!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése