Stratégia két kutyához

Említettem már korábbi bejegyzésben is, hogy a párhuzamos foglalkozás két kutyával egyszerűen (legalábbis nálam) az értelmetlen/lehetetlen kategóriába esik. Bízom benne, hogy ez nem lesz mindig így.. amikor mindketten kiforrott felnőttek lesznek, elvileg van esélye, hogy amíg az egyik dolgozik, a másik csendben vár a pálya szélén...

Próbáltam végiggondolni, hogy milyen stratégiát is kellene követni, hogy mindkét kutya megkapja a szükséges figyelmet és minőségi időt (háhá, mert miből van manapság a legkevesebbünk?? - Pontosan! Időből! Hurrá.).

Ha a hétköznapokat nézem, erre semmi esély sincs. Tűzoltás van, hogy minden nap megkapják a szükséges lefárasztást, mozgást, kutyatársaságot, szabadságot. Legtöbbször csak sétáltatás van ilyenkor. És itt nem nagyon tudom szétszedni őket, merthogy lakáskutyák. Tehát mindkettőnek egyformán kell pisilni.. egyiküknek sem tudom azt mondani, hogy jó, előbb a másik, te majd később..

A reggelek kivételek, mert ilyenkor Asszír Gáborral megy egy kiskörre, én meg Nyunyuval, mi akár egy órás sétát is teszünk, közben kicsit gyakorolunk, ez hangulatfüggő. Egyre inkább megszerettem a hosszabb reggeli sétákat, ezek hátránya viszont, hogy később érek be a munkahelyemre, tehát tovább is kell(ene) maradnom...

Délután fél ötkor mennek le legközelebb, akkorra érek haza (Gábor csak jóval később, így ez az én részem). Ekkor jön a nagy séta, ahova a fenti okokból kifolyólag hármasban megyünk. Itt általában gyors pisikör, aztán be a kocsiba és el valahova, Dunapart/Kiserdő, stb a többiekkel, vagy ki a mezőkre, szántókra. Ezek legalább 1,5 órás séták, de ilyenkor néha még megyünk Fressnapfba, vagy Csanakon az udvarban is csövelnek pihenésképpen, amíg én meglátogatom Anyát. 

Este az utolsó kör szintén közös nekik, ezt vagy Gábor vagy együtt visszük. 

Szóval 9 óra napi munka mellett nem nagyon tudom szeparálni a két kutyával való foglalkozást, a délutánok így is 100%ban definiáltak, tehát a teljes délután a kutyákkal telik (merthát séta után vacsoráztatás, néha fésülés, aztán nekünk fürdés és már mehetünk is az esti kiskörre - végül kidőlés. Aztán indul az egész előlről.).

A hétvégék sokkal jobbak, bár a kirándulások persze közösek, ilyenkor azért van lehetőség/erőm klikkerezésre, tanításra, van ovi, agility, szóval külön programok.

Azért csak eljutok a lényegig, de a következő megállapításokat tettem:

1. Ha így megy tovább, az egyik kutyának sem kifizetődő - mert bár megkapják a szükséges mozgást, játszanak, rohannak, levegőn vannak, az egész olyan átlagos lesz, amiben nincs kiemelt figyelem és minőségi foglalkozás. Pedig mindkettőnek nagy szüksége van rá - Asszírból kutyát kell faragni, Newton pedig akkor a legboldogabb, ha úgy érzi, szuperul megoldott egy feladatot.

2. Hétköznap, lakáskutyákat, nem tudok szeparálni és kész. Ebbe bele kell nyugodni. Én nem vállalom, hogy bármelyiknek is, akár csak egy fél órával, de tovább kelljen kibírni pisi/egyéb nélkül. Továbbá nem tudom azt mondani, hogy egyikük aznap csak eü. szünetekre megy le és neki aznap csak ennyi.

3. Newton nagyon átveszi tőlem a feszültséget, ami, valljuk be, elég gyakori nálam. Ilyenkor nehezebb vele és két kutyára odafigyelni amúgy sem könnyű. Idegbeteg tudok lenni már attól is, ha Newton megy előre mint a gép (ő sokszor szabadon közlekedik az ismerős környéken a városban, mert itt elég megbízható), Asszír meg lemaradva aprólékosan megszagolgat minden létező dolgot..

4. A faragásra szoruló dolgok (Newton és az elrohangálás kutyákhoz) komoly melót és energiát igényelnek. Ezt nem lehet félgőzzel csinálni. Jelenleg az elkerülést választom, tehát egyszerűen két kutyával egyedül nem megyek a sűrű kutyás részekre, vagy Newton-t megkötöm ha olyan a szitu, hogy benne van egy elrohanás. Jó lenne ezen túllépni és a megoldásra koncentrálni.

Ezért a következő stratégiát dolgoztam ki:

Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy kertes házból származom, így jobban kihasználom ezt a lehetőséget a jövőben, méghozzá úgy, hogy egyik kutya kint lesz Csanakon, a másik a lakásban és este cserélek. Úgy terveztem, hogy minden este lesz csere, vagy legalábbis egyik kutya sem lesz kint több mint 24 órát egyhuzamban. Nem kell folyamatosan külön lenniük persze, lesznek közös napok továbbra is. Alapvetően a napi lakáskutya (új fogalom! :D) lesz az, akivel aznap foglalkozom, a másikuk pihen és "szellőzik" a kertben. Itt azért lehet nézelődni, a szabadban lenni, Anya pedig rájuk is néz időnként.

Hipotéziseim:

1. Az idő már tökéletes, éjszaka sincs hideg, így 24 órában kint lehet hagyni a kutyákat, bár Asszírka valószínűleg az előszobát fogja majd kapni éjszakára, biztos ami biztos. A kutyaházakban még van szalma is, eső/szél ellen is védenek, tehát a megfázás kizárt.

2. Az udvart mindkét kutya ismeri, megszokta, már voltak ott egyedül is, szóval nem fognak kétségbe esni.

3. A rohadt hosszú séták így nem kellenek minden nap - ha van helyette/benne agymunka, az időben is gazdaságosabb és a kutyának is hasznosabb. Persze ettől még meglesz a szükséges mozgás, viszont a tanítással/sporttal/gyakorlással/közös játékkal többet kapnak.

4. Asszírka kapcsolata is tovább erősödik velünk, Newton pedig boldogabb lesz, hogy csak vele foglalkozom és több lesz a "különprogramunk".

Még nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, de jövő héttől megpróbálom ezt a stratégiát követni. Tudom, hogy fájni fog a szívem azért, akit épp ott hagyok az udvarban, de arra gondolok, hogy egyszerűen nincs jobb alternatívám és a kuttyok így a lehető legjobbat kapják.