Hideg tél...

Megérkeztek az első igazán téli napok, hóval, hideggel, fagyokkal... mindig is szerettem a telet. Az egyetlen, amit utálok, igazán veszélyes, csúszós, jégbordás vagy ónos esős úton vezetni. Ilyen idén még hálaégnek nem volt :)

Reggelente néha úgy érzem, a francnak van kedve kimászni az ágyból a mínuszokba, de ez a legnehezebb része. Már az öltözködés is rutinból megy, félálomban is felkapom a 20 réteg csövesdivat kutyázós szettemet, kb 5 perc alatt. Viszont ha az ember tényleg rendesen felöltözik (meg persze megvannak a megfelelő cuccai mindehhez - imádom az új bélelt bakancsomat, ebben tényleg nagyságrendekkel jobb érzés az utakat róni!!), akkor a téli sétáknak csodálatos hangulata van, főleg így, karácsonyhoz közeledve.

Amikor nagyon fáradt vagyok (mint pl ma), mindig kimenekülök a városból. Ma is tudtam, hogy korábban lelépve a munkahelyemről, csak felkapom a Kisnyulat, aztán irány Csanak, a szántóföldekre.

Feladtam Nyúlra a dzsekijét, mert eléggé jeges maradt az idő napközben is. Úgy gondolom, hogy amikor mínusz van, mindig rá fogom adni a sétákra, talán kivétel a kutyasuli, mert ott rengeteget rohan. Lehet hogy túlbiztosítom, de amint már írtam, inkább ez, mint a doki.

Miközben utaztunk, fantasztikus köd szállt le a városra, de még nem volt sötét. Rögtön a szántók felé vettük az irányt.

Csodálatos volt a jeges hideg, a köddel-hómaradványokkal, néha befagyott, néha vizes pocsolyákkal tarkított táj, amire már a (majdnem) telihold nézett le. A földutak kevésbé kitaposott részein persze hihetetlen sár - mondjuk ez engem sohasem zavart, sőt, annyira a hangulathoz tartozik :) Imádtam. Egyedül a semmiben, végtelenül békés, karácsonyi hangulattal.

Sajnos nem annyira jó kép, de ez már a Hold...

Trendi Nyúl

Már a séta vége felé.. Ezek életem legszebb pillanatai, mióta eszemet tudom, ezt szeretem csinálni..

Nyúl persze a szántón talált nyulat (:)), amit teljes odaadással kergetett meg (természetesen esélye sincs). Ilyet eddig nem csinált, újabb dolog, amire jó lesz odafigyelni...