Sárosan, fáradtan, boldogan - Karácsonyi Kutyás Séta a Soproni Kutyasulival

Egyértelmű volt, hogy ott leszünk a Soproni Kutyasuli Karácsonyi Kutyás sétáján :)

Nehéz volt előre elképzelni, hogy pontosan mi és hogyan fog történni, azt tudtuk, hogy (facebook előrejelzés alapján) körülbelül 31 gazdi-kutya páros vesz majd részt és kb 1,5-2 órás sétára számíthatunk, a soproni hegyekben.

Először is szokásunkhoz híven eltévedtünk Sopronban (hülye GPS), de hála égnek nem volt vészes a dolog, csak pár kilométerrel odébb kötöttünk ki, 5 percen belül korrigálható volt a hiba. A ma már nem működő Lővér Campingtől indultunk. Már a megérkezéskor láttuk, hogy itt bizony leszünk jópáran (Nyúl amint felmérte a helyzetet - kutyák mindenütt!!! -  elkezdte a visítást..), de amikor az autót letéve beljebb sétáltunk, akkor tűnt fel igazán, hogy óriási tömeg kezd összegyűlni a parkolóban...

Mielőtt elindultunk, Enikő köszöntött minket és adott néhány instrukciót, hogyan érdemes haladni, ki hol helyezkedjen el a "falkában", illetve hogy hol engedhetünk majd el. Nyúl teljesen fel volt pörögve, az indulásra várakozás egy helyben állása neki jót tett, kicsit lenyugodott tőle. Adtam neki falatkákat, ha rám nézett, ezzel sikerült kicsit visszaszereznem a figyelmét. Már itt találkoztunk néhány ismerőssel, pl Hajnival és csodálatos leonbergijeivel, vagy Tündiékkel és cukorfalat spánieljükkel. 

Gyülekező

Enikő magyaráz :)

 Aztán elindultunk... gondoltam, nekünk pont jó lesz a közepe, hogy ne rögtön a raptorok közé kerüljünk, de ne is az érzékenyebb kutyákon masírozzunk át. Már itt érezhető volt, hogy ez olyan élmény lesz, amit az ember nem sokszor tapasztal meg életében. Akik már többször voltak, azt mondták, nagyon jó érzés, hogy évről-évre többen jönnek el.

Talán 100 métert haladtunk pórázon, tömegben, majd kiértünk egy kisebb völgy szélére, ahol el lehetett engedni :) Na, ez egy szép pillanat volt.. Nyúl már ismét 5000-res fordulatszámon, gyorsan levágott egy szemkontaktust (tudja hogy ez feltétel az elengedéshez), póráz le, aztán mint a rakéta... gondoltam, akkor erről ennyit.. utolérni esélyem nincs, ha most kezd udvarolni vagy piszkálni valakit akit nem kéne, oldják meg...

Amikor mellettünk rongyolt el, mindig odahívtam (mindig oda is jött, nagyon hálás voltam neki :)), adtam egy sajtfalatkát és rögtön engedtem tovább... az első agyeldobáson aztán túl voltunk, de Nyúl jellemzően sohasem tapadt ránk, elég rendesen kalézolt a tömegben. Ha hívtam, mindig jött, olyan cuki volt, amikor messziről is elkezdett vágtázni felénk :) Eleinte nagyon zavart volt, az látszott, hogy néha egyáltalán nem értette, hogy most akkor mi hol lehetünk a tömegben és nem esett le neki, hogy ha figyelne fél szemmel, mindig tudná... :) Volt hogy egészen elrohant hátra, visszafelé, ilyenkor azért féltem, hogy nehogy lelépjen megkeresni minket.

Cinti kedvéért... :D

Ernő és Juju

Kedvenc kép :)

Mindig jutalmaztam a becsekkolásokat és sokszor hívtam is (kezdetben persze úgy, hogy legyen esélyem, később már messziről is). Valahogy tényleg az volt a fura, hogy a séta során sem "tanulta meg" szerintem, hogy ez egy nagy tömeg, itt figyelni kell a gazdit, hogy hol van. A vége felé persze lejjebb engedett ő is, mint az össze többi kutya, de én is rettenetesen elfáradtam a folyamatos figyelésben :))

Körülbelül 1,5 órás sétát tettünk a hegyekben, közben volt közös fotókészítés is, meg egy-két rövidebb megálló.

Csoportképünk :)

A kempingbe visszaérve Enikő és Zsani mindenkinek megköszönte a részvételt (egyesével leszámoltak minket a statisztika miatt - összesen 67 kutya és 100 gazdi vett részt a sétán!!! :)) és kiosztották a Soproni Kutyasuli karácsonyi ajándékát, egy pici, a suli emblémájával ellátott karácsonyfadíszt.

A séta végére mentálisan és fizikailag is hihetetlenül elfáradtunk, de óriási élmény volt, meg fogjuk ismételni!!! Köszönjük, hogy ott lehettünk!!!