Aktuálisnak érzem, hogy felidézzem, mennyi energiát igényel egy kölyökkutya, hiszen néhány héten belül döntést kell hoznom, lesz-e Nyúl mellett újabb kiskutty... :)
Természetesen ebben a kérdésben óriási szerepet játszik a saját energiám mellett Kata véleménye is, hogy mit lát a kiskutyában: milyen habitusú, milyen beállítottságú lesz. Azt tudom, hogy nagyon aktív, nagyon pörgős kutyát most biztosan nem vállalok.
A jelöltbe persze szerelmes vagyok, ezért is gondoltam, talán segíthet az is, hogy racionális döntést hozzak, ha tételesen számba veszem, milyen alapvető dolgokat kell beletenni egy kiskutya vándortarisznyájába... Nem a feladatokra, hanem a tiszta értelembe vett alapokra gondolok.
Ez a bejegyzés lehet hogy bővülni fog a jövőben, ha még eszembe jutnak dolgok közben is. Igyekszem tételes és összeszedett lenni.
Szobatisztaság - kutyapelenka a tenyésztőtől - erről viszonylag gyors leszoktatás, nagyon gyakori levitel (~2 óránként) - éjszaka is legalább 1 (ezt nem muszáj, de akkor készüljünk, hogy reggelente valószínűleg mindig találni fogunk pocsolyákat, egyebet). Kinti WC-zésért nagy dícséret, bentit észrevétlenül feltakarítani. Ha nem tudjuk biztosítani ezt a gyakoriságot, akkor hagyjuk olyan helyen a kiskutyát, ahol könnyen takarítható/fertőtleníthető a padló (járólap, kő), vagy jó idő esetén a kert, esetleg box (lásd következő pont).
Box-tréning - a box - ha jól csináljuk és ez a cél - a kiskutyának egy biztonságos kis kuckót jelenít meg (az, hogy az ajtaja/ketrec rácsos (milyen legyen??) csak emberi negatív asszociáció, a kutyát nem érdekli.). Tegyük nyugodt helyre, ahonnét azért lát bennünket és az eseményeket. Alakítsuk otthonossá VetBed-del, tegyünk bele játékokat, esetenként jutalomfalatokat - és fokozatosan szoktassuk hozzá a kiskutyát. Próbáljuk lefárasztott állapotban becsalogatni és rávenni, hogy ott pihenjen. Később néhány órára be is zárhatjuk, pl amikor nem vagyunk otthon, ez nem "kegyetlenség", hiszen nem egész napokra zárjuk be, a kiskutyák pedig amúgy is rengeteget alszanak. Ha megtanulta itt jól érezni magát, szívesen fog pihenni benne, a boxot az alvással, nyugtonléttel fogja azonosítani. Mindkét félnek jobb, hogy amikor rövid ideig nem tudjuk felügyelni, eltesszük, így mi biztosak lehetünk benne, hogy nem eshet baja, ő pedig nyugodtan tud pihenni.
Egyedülléthez szoktatás - rendkívül fontos.. a legtöbben teljes munkaidőben dolgozunk, így a kiskutyának meg kell szoknia, hogy időnként egyedül marad, emiatt viszont nem kell kétségbe esnie. Nem is egészséges, ha a kutya folyamatosan velünk van, így ugyanis soha nem tudna rendesen pihenni, mindig stand-by üzemmódban lenne. Itt is: fokozatosság, lefárasztott kiskutya, semmi búcsúzkodás - távozás/érkezés a lehető legnagyobb természetességgel, érkezés csak ha nyugi van. Szükség esetén webcam + hangszórók. Plusz a boxtréning rengeteget segíthet, a fent említett, tanult pihenés/nyugalom miatt.
Hosszúpórázos (zsinóros) séták - főleg városi környezetben ajánlott. Kiskutyát lehetőleg ne neveljünk rövidpórázon. A vékony kis zsinór, amit a nyakörvre csatolunk, biztosítja, hogy a kölyökkutya ismerkedjen az ingerekkel, ne rángassuk egymást, viszont picit távolabbról is tudjunk kontrollálni egy esetlegesen veszélyes helyzetet.
Laza pórázos séta - ez inkább későbbi feladat, illetve korán is elkezdető, de csak nagyon-nagyon rövid távokon, hiszen a kölyökkutya nem tud sokáig egy feladatra koncentrálni. Pedig ez nagy feladat, szépen, a gazda tempójához igazodva, rövid pórázon sétálni. Szabályok: SOHA nem érheti el húzással, ami szeretne. Tényleg soha. Ugyanis, ha csak néhányszor mégiscsak sikerül neki, az - a véletlenszerű megerősítés hihetetlen erejével - örök próbálkozásra fogja sarkallni. Illetve: ha húzna, megállunk, ha ránk néz/visszafordul óriási dícséret, jutalom a közelünkben. Szép sétára (akár lépésenként!) jutalom. Aztán: nagyon hasznos gyakorlat még, hogy picit belehúzunk, ha kint van a póráz végén (mondjuk mögöttünk) és amint lelazít (azzal hogy elindul felénk), nagy jutalom. Ezzel is azt kondícionáljuk, hogy ő oldja meg a feszülő póráz problémát, illetve hogy ezt ő is meg tudja oldani, aminek mi nagyon örülünk.
Önkontroll/gátolhatóság - nagyon fontos.. Kölyökkorban nem tiltással, hanem önkontroll beépítésével dolgozzunk. Pl kiteszünk egy kedvenc játékot valahová, kutty pórázon. Ha ráfeszül, várunk, egészen amíg vissza nem fordul. Nagy jutalom (pl extra falatkák), esetenként ezután odaengedjük a játékhoz, esetenként nem. Ugyanezt kitett kajával. Vagy: kiengedés ajtón. Ha kigyűrődne, nem szólunk egy szót sem, egyszerűen becsukjuk az orra előtt. Ezt játsszuk, amíg meg nem várja, hogy az ajtó kinyíljon és nem próbálkozik. Ekkor kiengedjük. Ugyanez autóból kiszállás. Ha a kiskutty nagyon gyors, a hosszúpóráz megóv minket a lúzerségtől, ezzel korrigálhatunk :) Vagy: tenyérbe falatka. Ha magától rárobbanna, egyszerűen becsukjuk a tenyerünket. Amint picit is eltávolítja a pofiját, nem nyalogat, mancsol, nyüsszög, kinyitjuk a tenyerünket és feloldószóval (OK!) engedjük, hogy elvegye a falatkát. Ide tartozik a gátolt harapás: már kölyökkörban meg kell tanulnia finoman játszani. Ha erősen harapna, gazdi visít és azonnal abbahagyja a játékot. Lényeg, hogy ezeknél a feladatoknál nem tiltunk, nem gátolunk, nem szólunk rá, nem mondjuk hogy "marad". Egyszerűen a kutyának saját magának kell saját magát kontrollálnia, ha a sikert/célját el akarja érni.
Szocializáció - ez a lista végtelen.. amihez csak lehet, persze szépen, fokozatosan. Többi kutyához - kistestűhöz, nagytestűhöz, kölyökhöz - felnőtthöz, feketéhez-fehérhez. Más állatokhoz. Emberekhez - kisgyerekekhez, tárgyakhoz, zajokhoz, felületekhez, városhoz-erdőhöz, stb-stb.. mindent bele.
"Velem lenni buli"-életérzés - Nyúlnál ezt kicsit jobban megnyomhattuk volna, kutyasulin kívül is.. lényege, hogy mindenféle környezetben mi legyünk a legérdekesebbek. Hirtelen előrántott kedvenc játékkal és nagy bulival, jutifalattal, elfutás-elbújással, kergetőzéssel, játékrahívással. Tulajdonképpen mindegy, mivel, csak mi legyünk azok, akikkel a legnagyobb party az élet.
Elsőre talán csak ennyi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése