Mivel szerintem wellnesshotelbe kutyát vinni teljesen értelmetlen - hiszen ide az ember általában passzívan pihenni, vagyis lábat lógatni megy, a kutyák pedig jobban preferálják az aktív pihenést - a wellness és az étkező részre amúgy is tilos betenni a lábukat (így szegények gubbaszthatnak egész nap a szobában, ennek meg nem sok teteje van), ezért idén ez azt is jelentette, hogy Newton panzióba megy... szerettem volna, hogy ezt is megtapasztalja (nem mintha olyan sűrűn leadnánk), idegen helyen, nélkülünk tölteni pár napot, mert ez számomra biztosíték, hogy később nem fog összeomlani egy ilyen szituációtól.
A panziót nagyon körültekintően választottuk, nem idegenhez, hanem Zsanihoz, a tanfolyamos segítőnkhöz ment, a PetMan Kutyapanzióba. Zsanit jól ismeri, illetve Zsani is ismeri és szereti Nyulat, azonkívül igazán jól ért a kutyákhoz. Tudtuk, hogy itt a legjobb kezekbe kerül a kiskutty. Azonkívül így elsőre csak másfél napot töltöttünk külön, ami talán nem volt túl megterhelő számára.
Pénteken este hagytuk ott (egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy leléptünk, mert volt ott egy másik panziós kutty és Zsani mopsza, Picúr, akibe Nyúl teljesen belezúgott) és vasárnap kaptuk vissza, Sopronban, a tanfolyami városi foglalkozáson, ahová Zsani transzportálta el őt nekünk :) A visszajelzés alapján semmi gond nem volt vele, az egyetlen fárasztó ténykedése az volt, hogy egész éjjel Zsaniék hálószobaajtaja előtt nyüsszögött, mert elválasztották Picúrtól..
Sopronban a Fő téren találkoztunk, először észre sem vett minket, majd amikor végre leesett neki, hogy megjöttünk, örömfelugrálást rendezett ezerrel... ezek után nem volt egyszerű letolni a középfokú tanfolyam terepfoglalkozását, karácsonyi vásárral fűszerezve, azért szépen dolgozott is, de nagyon-nagyon szét is volt esve, vagyis inkább ide-oda kapkodta a fejét és elég frusztrált volt. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt és az idegrendszerének is elég volt az elmúlt 1,5 nap eseménysodrása :)
Az óra végén visszakaptuk a kis tartozékait is (fekhely, táp, játék, stb), illetve kapott ajándékba Zsanitól mézeskalács kutyakekszet :)
 |
| Köszönjük Zsani!! |
Hazajöttünk, majd ki kellett mennünk Anyához, illetve elintézni egyet s mást. Gondolkoztunk, hogy itthon hagyjuk-e, de mondtam Gábornak, szerintem vigyük, úgyis külön töltöttük a hétvégét, ne hagyjuk most egyedül. Majd kipiheni magát éjszaka...
Szóval vittük. Beléptünk a Fressnapfba, madárkajáért (kitartóan etetem a madarakat télen, már vagy 5 éve - rohadt sokba kerül, jegyzem meg :D) és némi rágcsálnivalóért, utána pedig karácsonyfa-beszerzőkörút következett.
Nyunyunak nagyon tetszett a fenyőillat és a fűrészpor-talaj, jött velünk fát választani :) Ez viszonylag gyorsan ment, már az autóból kinéztem egyet, az kicsit drága volt, de aztán láss csodát, pont annyi pénzért, amennyit szántunk a fára, találtak nekünk az eladók egy ugyanakkora, ugyanolyan fát... :D
A hazacipelés nagyon romantikus volt, alig fértünk el a kocsiban, mi, meg a fa :) De Nyunyu nagyon vidáman nézegetett, szerintem feldobta, hogy valamilyen furcsa okból kifolyólag egy fél erdőt cipelünk magunkkal az autóban...
 |
| Ez egy ilyen nap... :D |
Anyánál vacsoráztunk, aztán következett egy rövid séta, majd rongyolás haza...
Itt megkapta a jól megérdemelt kekszeket levezetésként :)
Éjszaka aztán senkit nem kellett altatni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése