Már rengetegszer jártam itt, sőt, már a Nyúl is látta egyszer a vízesést, Katinak új volt ez a túraútvonal. Azért szeretem a Római-fürdőt, mert egyáltalán nem fárasztó, szintemelkedés nélküli, csodálatos erdőben lehet megközelíteni. Valójában végig a Gaja-patak mellett haladunk, amely egyre mélyülő völgyben fut alattunk, a Római-fürdő előtt pedig ismét egy szintbe kerülünk vele. Gyönyörű, vadregényes ez a vízesés, méregzöld, mohos sziklákkal.
A patakvölgy most igazán párás volt, a víz pedig az esőzések miatt szinte folyócskává változott... ilyen magas állásúnak még sohasem láttam, hóolvadáskor sem, most pedig még a színe is barna volt a bemosódott földtől.
Nyúl imádja az erdei sétákat, emlékszem, az első ilyen kirándulásunk Bakonyszentlászlóra vezetett, az Ördög-rétre (talán 12 hetes lehetett??). Fantasztikus volt: ahogy kiszállt a kocsiból és megérezte az erdőt, felbátorodott, feltartott kis üvegmosó-kefe-farokkal futkározott fel-alá, rendkívül öntudatosan. Mondtam is Gábornak, hogy ez hihetetlen... életében először van itt és annyira tudja, hogy ide való...
Ez alkalommal a forgalom közepes volt a vízesésnél, de Nyulat a zuhatag közelében pórázon tartottam, nagyon veszélyes lett volna ilyen rohanó víztömeg mellett elengedni.
 |
| A Római-fürdő vízesése |
 |
| Kötelező kép a Nyúlról adott helyszínen |
Találkoztunk útközben több kutyával is, hála égnek mind teljesen rendben volt, összeszaglászás (Nyúl részéről az "agyonudvarlás" kifejezés jobban leírja a helyzetet), aztán ki-ki a saját kis falkájával.
A visszaúton azért már elég melegünk volt, mindhárman rendesen elfáradtunk...
 |
| Az autóba beszállás előtt még természetesen össze kell koszolni magunkat |
Hazaérve Katit "feladtuk" a vonatra, ő ment haza Pestre, mi pedig a kis lakásunkba. Itt nemsokára utolért minket a teljes hétvége összes élményével járó boldog zuhanás - a jól megérdemelt pihenésbe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése