Látszik rajta ilyenkor, hogy némiképp frusztrált, de nagyon öntudatosnak akar tűnni (seprűfarok az égnek), mindenre érzékeny (idegen, furcsa tárgyak, hangok, zajok, állatok), mindenre figyel... látszik hogy a kis idegrendszere is feszült.
Hát, igen... ez a védőösztönös érés.
Tegnap végre fel tudtam tenni a kérdést Szandinak, hogy akkor ilyenkor mivan... nem igazán gondoltam büntetni a kutyát, hiszen ez most a hormonok játéka is, nem az ő hibája. Szandi megerősített ebben, az ő útmutatása következik:
A lényeg, hogy kizökkentsem ebből a viselkedésből, ne hagyjam belemelegedni. Ez alatt érthetünk egy elhívást, elfutást, játékot, tehát valami más, elterelő hadműveletet. Jutalmazzam, ha nem ugat, vagy előzzem meg, még mielőtt elkezdené. Feszült helyzetben pedig maradjak teljesen nyugodt, ugyanígy próbáljam őt kivonni az ugatásból és lehetőség szerint közvetítsek "de hát ebben semmi rendkívüli nincs... dögunalmas"-érzést :)
Próbálkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése