- És mit csináltál hétvégén/délután?
- Ööö.. kutyasuliban voltunk.
- Megint??
Több oka is van ennek.. egyrészt, a már említett szocializáció és megbízható környezet miatt.
Aztán: én is rengeteget kell tanuljak még. Mindig meglepődöm, hogy bár nem vagyok kezdő pl klikkeres tanításban, mégis rá kell jönnöm, van még hova fejlődni... mostanában pl. mindent formálással akarok megoldani, azt is amit nem kellene, mert csak lassítja és összezavarja a célzott viselkedést, hogy a kutya folyamatosan találgat. Vagy: beleragadok helyzetekbe, mert nem merem növelni az elvárást, hogy ne essen szét amit már megtanultunk. Vagy ráklikkelek olyan viselkedésre is (formáláson kívül), ami majdnem jó volt, hogy megtartsam a kutya motivációját, persze indokolatlanul, mert nem veszett el időközben.... Ezért nagyon fontos, hogy valaki hozzáértő kívülről nézze, amit csinálunk.
Ide kapcsolódik rögtön a következő pont, amiért sulizunk: egyszerűen szükségem van "edzőre", aki irányítja a haladást... mindig arra gondolok, hogy nem hülyeség ez, mert persze hogy tudnék egyedül is gyakorolni, de nézzük csak meg, hogy még az olimpiai bajnokoknak is van edzőjük, pedig biztosan boldogulnának egyedül is.. esetemben pedig - ahogy írtam az előbb - az iránymutatás, ellenőrzés is nagyon kell..
Aztán: valljuk be, az ember hétköznaponként rohadt fáradt tud lenni, a munkából hazaesve... és ilyenkor a legutolsó utáni gondolata, hogy nekiálljon a kutyával foglalkozni (tisztelet a kivételnek!!), legalábbis én örülök ha élek. Viszont ha tudom, hogy bejelentkeztünk aznapra valamelyik foglalkozásra, akkor nincs mese, menni kell, oda kell érni a megbeszélt kezdésre.. azokon a napokon, amikor nincs ilyen, én bizony a legkönnyebb megoldást választom: a mezőre megyünk sétálni, mert ott se másik kutya, se forgalom, nem kell póráz, nincs hulladék amit felenne őkelme stb... tudom, minden egyes nap szembesülök vele, hogy a városban kellene gyakorolni, mert ott van rengeteg inger, plusz aluljáró, buszok, hidak, liftek, stb.... de ez olyan folyamatos odafigyelést, mentális munkát, energiát, türelmet és főként tudatosságot igényel, amire egyszerűen nincs kapacitásom hétköznap.. remélem nem vagyok egyedül.. talán nem.. ezért is szoktam sokat beszélgetni más gazdikkal a sulin, hogy rájöjjek, mit csinálok rosszul. De azt hiszem, manapság nagyon sokan vannak hasonló helyzetben, akik rajtam kívül még úgy érzik, nagyon rövidek a délutánok...
Szóval főleg ezek miatt vagyunk kint sokat.. most már amúgy látszik, hogy a Kisnyúl összekapcsolja a sulival/órákkal a munkát és nagyon szépen dolgozik, a mindennapokban viszont azért lenne mit csiszolni... ilyenkor ugyanúgy nem bírunk laza pórázon elmenni más kutyák mellett, holott az órákon (akár a városi órákon is) ez már elég szépen megy...
Amit választottunk egyenlőre a foglalkozások közül, az a mantrailing, a treibball és az ösztönkontroll.
A mantrailing személykeresést jelent, a kutyák itt a klasszikus nyomkövetéssel ellentétben leginkább légszimattal dolgoznak. A tanítása is sokkal könnyebb, mint a nyomkövetésé, illetve több környezetben jobban be is vethető (pl betonfelületen, ahol a keresendő személy nem hagy talajsérülést). A kétféle módszert párhuzamos használják élesben, de általában egy kutya csak az egyik módszer szerinti képzést kap. Nyúlról is készült már videó gyakorlás közben, ha megkapom, felteszem. Mi még persze intensity (a kutyát meghívja az elbújó személy és az elbújást követően azonnal indul a keresés, nincs időkiesés) indítással, rövid szakaszokon dolgozunk és mindig gazdakereséssel kezdünk, aztán 1 flip (váltás idegen személyre).
A treibball-t miattam kezdtük el, nekem nagyon tetszik :D A kutyának nagy fitnesslabdákat kell beterelnie a gazdihoz, aki egy helyben áll a kapuban és távolról irányítja a kutyát. Ennek a sportnak a szabályzata nem egységes a világban, mindenhol kicsit másként csinálják, illetve rengeteg változata is van, van ahol már nem csak egyszerűen be kell terelni a labdákat, hanem akadályokon kell átküzdeni őket, stb. Amúgy nem csak terelőkutya fajtákkal lehet űzni, mert tisztán tanításon alapul.
Íme, egy kis ízelítő:
Az ösztönkontroll lényege pedig a nevében van :) Segít kiskutyánkkal megértetni, hogy felül kell írnia az ösztönös viselkedését a gazdi kedvéért... tehát: nem húzzuk a pórázt amikor meglátunk egy idegen kutyát, magas ingerkörnyezetben is a gazdira figyelünk, nem eszünk fel mindent amit meglátunk az utcán...
Igazából mindegyik tréningnek megvan a hangulata és biztos vagyok benne, hogy Newtonnak is hasznára válik valamennyi. Így változatosabbak is a mindennapjai :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése