Kíváncsi voltam, hogyan fognak telni az első napok és persze nagyon izgultam is... soha nem tartottam kutyát lakásban, így rengeteg téma alapvetően kiesett (szobatisztaság, rágásproblémák, szabályok a lakásban, szoros együttélés a kutyával, én-idő stb), illetve kiskutyát is 13 évvel ezelőtt neveltem utoljára, teljesen más rendszerben.
Elhatároztuk, hogy - kegyetlenség vagy nem - a kiskutyánk nem fog velünk aludni a szobában már az első éjszaka sem, viszont nem csuktuk ki, csak rácsot tettünk az ajtóba. Így érezhette a szagunkat, tudhatta hogy nincs egyedül, illetve mi is hallottuk, hogy éppen mi történik.
Azt kell mondjam, Newton szuperul vette az akadályt... picit nyüsszögött, de nem olyan kitartóan, vagy keservesen, hogy ki kellett volna mennünk hozzá. Egy hős volt :)
Másnaptól elkezdtük a szobatisztaságra szoktatást. Lettünk pelenkákat, hiszen Katánál is erre voltak szoktatva a picik, de a Kisnyúl - bár látszott a szándék - vagy eltalálta ezeket, vagy nem... :D Tapasztalat híján a Tükör módszer által ajánlott minél gyakoribb, órára beállított levitelt választottuk. (Ha őszinte lehetek, nem bíztam benne, hogy a kiskutya attól, hogy minden kinti ürítést nagyon megjutalmazunk, a bentieket pedig figyelmen kívül hagyjuk - persze gyakori levitel mellett - megérti a dolgot, de utólag jelentem, a kiskutyák messze felülmúlják a mi bizalmunkat és rendkívül gyorsan felfognak mindent, szóval működött!!) Azt mondták, úgy a legkönnyebb megjegyezni, hogy ahány hónapos a kiskutya, annyi órát bír ki. Így az első jópár hétben mi a 2 óránkénti levitelt állítottuk be, páros órákban - mondanom sem kell, néhány hét után az ember sírógörcsöt tudna kapni, hogy megint eltelt 2 óra és nincs mese, menni kell... alapvetően nem természetes igényünk a 2 óránkénti séta, ugye. A reggeli első pisiszünet 6 órára, az utolsó fél 11-re került terv szerint (ez amúgy máig így van). Éjszakára egy kelést ütemeztünk be, mégpedig fél 3-ra, bízva abban, hogy a kevesebb mozgás miatt ez elég lesz. A pelenkákat hamarosan felszedtük, azért is, mert a Kisnyúl unatkozó éjszakai óráiban miszlikre tépkedte őket, amennyiben fel tudta szedni őket a rohadt erős ragasztócsík ellenére (egyre jobban ment neki, ebből is látszik, hogy fejlődőképes). Próbáltam egyébként felismerni, hogy mutatja-e valami jelét annak, hogy le kell mennie, de őszintén szólva máig nem találtam semmit.. még erőteljesebb lihegés sincs.. talán a hason fekvés.... reggelente ebben a pozícióban vár és marad is, amíg felveszem a cipőm, ráadom a nyakörvet, stb.
Összességében a Kisnyúl 2 héten belül megbízhatóan szobatiszta lett, ha jól emlékszem, talán 3 bekakálást és 5-6 bepisilést követően. Ezekből több is betegség miatt következett be amúgy, szegényem, az első hetekben körülbelül 3x járt dokinál, mindig hányt.. tápot nem váltottunk, de miután az első naptól kezdve lejárt az utcára, az ottani baktériumtömegre gyanakodtunk. Mindenki azt mondta, ez természetes, hiszen teljesen új környezet, teljesen más, idegen anyagokkal, baktériumokkal, vírusokkal. Ráadásul Nyúl, mint érdeklődő kiskutya, kb minden másodpercben talált valami érdekességet az utcán, amit a szájába vett ismerkedés céljából. Na ez nem tett jót nekünk - neki a betegség, nekem meg aggódás szempontjából. Mert hát mit csinálsz egy kiskutyával.. muszáj hogy ismerkedjen a világgal, letiltani még nem tudod és nem akarod, ösztönösen működik nála a "minél többet enni a növekedésért"-funkció... mindegy, túl voltunk ezeken, komolyabb fertőzés és gyógyszeres kezelés nélkül - probiotikumot, hányáscsillapítót, gyomorvédőt, gyógykonzervet kapott minden alkalommal. Felnőtt kutya esetén egy-egy hányás önmagában semmi okot nem ad a pánikra, mondhatni természetes, de kiskutya esetén jobb nem kockáztatni. Aztán túl voltunk ezen a korszakon is, hála az égnek.
A másik érdekesség, amire nem emlékeztem előző kutyáimnál, de azóta több kiskutyástól is hallottam, hogy - mivel még persze semmilyen kötődés nincs az új gazdihoz - Newton előszeretettel ment el konkrétan mindenkivel - az utcán... bárki is haladt el a járdán, vagy a közelünkben, mindenki érdekesebb volt, mint mi :D ráadásul az alacsony kőfal, ami a házunk előtt húzódik, kb a harmadik napon már nem képezett akadályt.. mivel viszonylag forgalmas út mellett lakunk, a járdán pedig biciklis sáv is húzódik, ezt a problémát rendkívül gyorsan orvosolnunk kellett... pánikszerű telefon Szandinak (kutyasulink vezetője), aki megerősítette az elképzelésemet, hogy akkor ideje beszerezni egy hosszú zsinórt a kis nyakörvre... irány a Röltex(hez hasonló rövidárubolt)! Alapvetően ellene vagyok, hogy pórázon neveljünk kiskutyát, a hosszú ruhaszárító zsinór ezért is jó megoldás. Pihekönnyű, egyáltalán nem zavarja a kiskutyát, brutál erős, ledobhatjuk a földre, nem baj ha koszos lesz, mégis abszolút biztonságérzetet ad, hogy nem a kiskutyát kell elkapnunk fél másodpercen belül ha épp a 23-as busz felé rohan, csak a mögötte 5-6 méterre húzott madzagot. Hiszen ugye ilyenkor még behívhatóságról nem beszélhetünk... viszont muszáj sok mindent megismernie, picit hadd szaladjon a járókelők után, hadd nézze meg a kukát, a szélben szálló faleveleket, a zörgő nejlonzacskót.. Pórázon - ami jó esetben 2 méter - erre nem sok lehetősége lenne. ....ilyenek ezek a gazdi-féle kiskutya-trükkök :D
Én pánikszerűen akartam mindenhová vinni Newtont, hogy ne ismétlődhessen meg az előző kiskutyám állandó félelmi reakciója mindentől, de Szandi nyugalomra intett: első napok nyugodtan szóljanak rólunk. Persze, menjünk sétálni, de nem kell mindent azonnal.
Ismerkedjünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése