Ami egyértelműen és biztosan megment minket a kérdéstenger közepén, az egy jó kutyaovi.
Itt szakszerű, a gyakorlatban alkalmazható, kipróbált tanácsokat kaphatunk az összes kiskutyás témában, amellett a rengeteget hangsúlyozott szocializációt is nagyon jól támogatja.
Szóval, mi is rohantunk a sulira, amint lehetett (Nyúl egy szombati napon érkezett, a következő szombaton, 10 és fél hetesen már oviba ment..). Elvileg 3 hónapos kortól ajánlják, én azonban minél jobban ki akartam használni a lehetőségeket. Miután már Raffával is erre a sulira jártunk, ismertek, Szandi mondta, hogy persze, vigyem, meglátjuk bírja-e. Én gyanítottam, hogy az ég világon semmi gond nem lesz, Nyúl nagyon talpraesett kis kutty, de persze benne volt a lehetőség, hogy az ovi aktuálisan idősebb raptorokkal lesz tele :)
Aznap éppen csak hárman voltak, ami nekünk nagyon jól jött, az első alkalom nem volt túl sokkoló. Nyúl nagyon aranyosan beilleszkedett, nagyon jól érezte magát, szóval innét kezdve nem volt kérdés az ovizás. Azóta is folyamatosan járunk, én is nagyon élvezem. Sokat játszhat a többiekkel, én pedig végre teljesen relaxált állapotban leledzhetek, mert tudom, itt aztán az ég világon semmi baj nem történhet, abszolút szakértő szemek felügyelik a bulit.
Nagyon-nagyon fontos, hogy a kiskutyánk sok fajtárssal találkozzon, játsszon, sajnos azonban az a helyzet, hogy nagyon nehéz a kutyasulin kívül jó kutyás társaságot találni, úgy értem, jól szocializált kutyákat és gazdákat. "Falusi" lányként azt gondoltam, a városban biztosan sokkal több az abszolút szocializált kutya, hiszen sokan élnek itt, rengeteg ingerhez hozzá vannak szoktatva, sok fajtársukkal találkoznak nap mint nap. Hát, nagyon meglepődtem. Nem ez a jellemző... nagyon nem mindegy, hogy a kölyköt milyen első élmények érik pl. idegen kutyák társaságában, a gazdáknak pedig fel sem tűnik, hogy mondjuk nem feltétlenül jó, ha a vehemens kölyök/felnőtt kutyájukat ráengedik egy érzékenyebb kiskutyára, mert "csak játszani akar! Ő így játszik!" - igen, elhisszük, de a mi kiskutyánk már tízszer a földbe döngölődött közben... A kutyasulis oktatók pontosan fel tudják mérni, mennyit és mit bír el a kiskutyánk, mi az amiből épülni fog és mi az ami már sok neki.
Az ovin kívül mi beiratkoztunk kölyöktanfolyamra is (pont a héten végeztünk, amint kiderült a "vizsgán", mindent nagyon szépen megtanultunk, kivéve a helyben maradást, arról fogalmunk sem volt :D).
Továbbá körülnéztem, hogy miket próbálhatnánk még ki a Nyúllal a sulin (szintén a szocializáció miatt, illetve hogy ténylegesen megnézzük, mi tetszik neki, mit lenne érdemes csinálni a jövőben), végül csatlakoztunk mantrailing-re, treibball-ra, meg az ösztönkontroll-os foglalkozásokra - ezekről röviden írok majd a következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése