Ez volt az első hétvégénk, amikor együtt nyaraltunk, nem otthon aludtunk. Valójában Kati barátnőmmel gondoltunk arra, hogy eléggé kezdünk belezöldülni a mindennapokba, itt az ideje lelépni, ha csak hétvégére, akkor is.
A (szokásos) sulit nem akartam kihagyni szombat délelőtt, így voltunk ovizni, aztán treibballoztunk egyet, 11-re végeztünk. Szandiékat kértem, hogy - miután az utazás miatt úgyis bepakoltam a műanyag boxot - gyakoroljuk kicsit a boxban pihenést. Később én is azt szeretném, ha a kutya az edzések pihenőszakaszaiban a boxban tudna relaxálni, illetve nyaralás, egyéb alatt is mindig nyugodtan tudna pihenni. Otthon már sokszor kapott rágcsálnivalót benne, de rácsukni nem szoktam az ajtót. El is kezdtük tehát, hogy pár percre becsuktuk Newtont pihenni, közben persze finom falatokat kapott. Nagyon szépen nyugton is volt. A boxot elkezdte kinőni - milyen szokatlan fordulat, ugye :) - szóval jövő hónapban szerzek újat, ezt pedig megpróbálom eladni..
Gondoltam, a dupla órával legalább eléggé lefárad a Kisnyúl, ami egy 1,5 órás balatoni utazás előtt nem hátrány. Katit fél 12-kor vettük fel a vasúton, ekkor már elég brutális meleg kezdett lenni.. haza kellett még lépnünk Anyához, javasoltam, hogy akkor már elmehetnénk bevásárolni, Nyúl addig pihenjen egyet a hűvös házban. Tehát Nyulat átmenetileg ledobtuk, vásároltunk, gyorsan ebédeltünk, aztán nem akartuk húzni az időt hiszen így is rövid a hétvége, a szombat fele pedig már elment.. tehát elindultunk. Már akkor is sejtettem, hogy enyhén melegünk lesz, nos, ezt nehéz leírni... légkondi és lehúzott ablakok felváltva illetve együtt... Newtont nem zártam be a boxba, úgy alakítottam ki a helyét, hogy kint is ülhetett a hátsó ülésen, vagy be is mehetett a boxba. Végül itt is utazott meg ott is, én pedig közben rohadtul ideges voltam, hogy nehogy hőgutát kapjon. Szegény Katinak kb 5 percenként mondtam, nézzen már hátra, minden ok-e. Úgy döntöttünk, nem állunk meg, teperünk hogy minél előbb leérjünk. A nagyvázsonyi családi nyaraló volt a cél. Nyúl egész jól bírta, de az az igazság, hogy mindhárman iszonyatosan elfáradtunk a hőségbe, meg a folyamatos huzatba..
Végül sikeresen leértünk. A Nyúl először - személyemben idegenvezetéssel - picit szimatolt a kertben, majd némi győzködés árán hajlandó volt bejönni a házba, ahol sokkal kellemesebb, hűvösebb idő várt minket. Érdekes volt, hogy bár Nyúl nem egy ideges típus, elég stresszes volt eleinte. Valószínűleg eléggé kimerítette az utazás és a hőség is. Kipakolás után az egész csapat azzal kezdte, hogy kidőlt, ki-ki a szobájában, a kanapén, vagy a padlón....
 |
| Kinyúlt Nyúl |
Az alvás utáni szédelgést próbáltuk áthidalni azzal, hogy kiültünk a kinti lépcsőre, ahol már árnyékosabb lett a terep. Úgy terveztük, este sétálunk még egyet. A Kisnyúl az első fáradtságot követően némiképp folytatta az ideges mászkálást, de aztán kapott vacsit (direkt finomabb, különleges tasakos kaját is vittem a táp mellé, hogy jó élményeket kössön a nyaraláshoz) és újabb pihenő szakasz következett a házban.
Fél nyolc felé úgy éreztük, ideje lenne felkerekedni, mert aztán lemegy a nap és fújhatjuk a szombatot.. ismét beültünk a kocsiba, de csak a Nagyvázsonytól alig pár km-re található Óbudavárig (Magyarország egyik legkisebb, ám annál bájosabb települése) mentünk, ahol a helyiek egy valódi kis miniparadicsomot, egy gyönyörű pihenőparkot hoztak létre (Szent Márton Pihenőpark). Kati még úgysem volt itt, kitűnő választásnak bizonyult: tényleg csak pihenni szerettünk volna, csendes, békés környezetben. Szerencsénk volt, csak mi voltunk. Pár lépcsőn és kis lejtőn jutunk le a patakvölgybe, ahol padok, gémeskút és vályu, gyönyörű fák, hinta vár ránk, illetve láthatunk ritkaságnak számító mosóházat is.
 |
| A fűzfa mögött látható a mosóház |
 |
| Csodálkozó Nyúl a tündérkertben :) |
A fák mellé több helyen is ki van írva, milyen faj, még a táblák is gyönyörűek... az egész hely nagyon bájos és békés, ajánlom minden erre kirándulónak, aki szeretne pár percre megpihenni.
Newton-on már annyira látszott, hogy teljesen kimerült, minden zajra ijedezett (ami egyáltalán nem jellemző rá), szegénynek az idegrendszere kivolt aznapra.
Elindultunk egy rövid tanösvényen is, ezen nem mentünk végig, mert visszafelé a műúton kellett volna gyalogolnunk, szürkületben pedig ez nem igazán biztonságos, illetve gondoltuk, nem stresszeljük/terheljük jobban a Kisnyulat. Visszafordultunk hát, pár percig révedeztünk még, aztán hazafelé vettük az irányt.
Az este hátralevő része érdekesen alakult, Nyúl egyszerűen nem tudott lenyugodni, össze-vissza mászkált a házban, még inkább a teraszon, de magától le nem ment a lépcsőn a kertbe... néha ezért lementem vele.. aztán rákezdett az ugatásra (ami egyáltalán nem szokása, de itt már délután is művelte, amikor pl furcsának talált egy mohás téglát és egyszerűen nem szállt le a témáról, egyfolytában vakkogott neki.. odahívni nem tudtam, ezért felemeltem a téglát és odább sétáltam vele, így már utánam osont és hátulról megszagolta, majd rájött hogy nem veszélyes). Itthon tényleg szinte sohasem hallatja a hangját, de Vázsonyban mindenre bekapcsolt: kakaskukorékolásra, kutyaugatásra, furcsa tárgyra.. nem tudom, hogy a kimerültsége, a szokatlan, idegen környezet miatt-e, vagy ez már a védőösztönös érés kezdete? Meg kell kérdeznem Szandiékat. És persze hogy mit lehet ilyenkor tenni. Mindenesetre rohadt idegesítő hangja van:
 |
| A látszat csal... ez csak fél percig tartó állapota |
Végül nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, eltettem a boxba. Itt le is nyugodott, egyáltalán nem hisztizett. Picit kiengedtem, majd visszatettem, ezt játszottuk. Utoljára fél 11-kor vittem ki, ekkor mindent nagyon rendesen elintézett, megnyugodva mehettünk végre pihenni. Látszott, hogy vihar készülődik, így minden ablakot becsuktam, lefüggönyöztem.
Nyulat nem akartam boxba tenni éjjelre, mert mint említettem, kezdi kinőni, nem tud teljesen kényelmesen kinyújtózni benne. Úgy döntöttem, nem csukom ki a hálószobámból (Katinak mondtam, ő csukja ki az övéből, mert lehet hogy egész éjjel mászkálni fog). Végül várakozásomat felülmúlva szinte teljesen végigaludta az éjszakát mellettem a földön. Én persze nem sokat pihentem, mert mindig felébredtem, amikor pl megfordult, illetve az este kezdődő vihar belehúzott az éjjel, Vázsonyban pedig ezek különlegesen durvák szoktak lenni.. a villámok előszeretettel csapkodnak a közelben és bár Nyúl teljesen nyugisan pihent, az én idegrendszerem rosszabbul bírta a dolgot...
Folyt köv, mert időközben 11 óra lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése