Na, ez egy jó kérdés...
Részemről totális pánikban, az említett lakásban tartás és 13 kutyás, de kiskutyatalan év következtében.. mert hát annyi minden van... tanulja meg a nevét, a szobatisztaságot, az egyedüllétet, kezdjük el tanítani a behívást, találjunk kis- és nagykutya játszótársakat, nagy zöldterületet a szabadon futkározáshoz, de a közelben, hiszen a kiskutty még nem tud nagy távolságokat megtenni... és persze úgy éreztem, az időm korlátozott, hiszen összevissza 1,5 hétig tudtam otthon lenni vele, aztán vissza a munkába.. így is szerencsés vagyok, hogy ki tudtam venni ennyi szabit, illetve tudtam, hogy utána a kiskutyának napközben nem kell 8 órát a lakásban töltenie majd egyedül, mert minden nap kiviszem Anyához, a kertes házba.
Úgy voltam vele, a nevét annyiszor használom, hogy úgyis hamar megragad majd a kis agyában, a két legfontosabbnak a szobatisztaságot és az egyedülléthez szoktatást jelöltem ki.
Előbbiről más meséltem, ez a beállított, gyakori levitelen múlik tulajdonképpen. Az egyedüllétet pedig fokozatosan tudjuk beállítani. Lehetőség szerint lefáradt állapotában próbáltam egyedül hagyni a Kis Nyulat, először csak 5-10 percre, amíg lerohantam a közeli boltba. Szabály, hogy csak akkor "érkezhetünk meg", amikor épp nincs sírás vagy nyüsszögés. A távozást/érkezést mi előre megbeszélten a lehető legtermészetesebben és legközömbösebben műveltük - vagyis indulás előtt 10 perccel már semmi foglalkozás a kutyával, semmi búcsú, érkezéskor semmi köszönés, még szemkontaktus sem.. A távollét időtartamát fokozatosan és változatosan terveztük növelni, mondjuk ez nem jött annyira össze, ha jól emlékszem második alkalommal már 2 órára el kellett mennünk.. gyakoroltam kint Anyánál is, hiszen oda is be kellett, hogy szokjon.. Nos, ez a tapasztalatátadás rövid lesz - a Nyúl ugyanis soha nem nyüsszögött egy percig sem.. annyira ügyesen kibírta ezt is! Lassan úgy tűnik, a Nyúl egy tökéletes kiskutya... és valóban, nagyon ideális és könnyű eset ahhoz képest, amilyen tapasztalatokat hallok... sokszor úgy érzem, nagyon hálás vagyok érte Katának!!
A távollét tanításához gondoltam a box-tréninget - rendkívül hasznos tud lenni több szempontból is - de az az igazság, hogy ezzel nagyon-nagyon el vagyok maradva... még most is éppen csak elkezdtem. Beszereztem egy maxi méretű ketrecet, de ennek túl magas volt a belépője, illetve a fém zörgése miatt a Nyúl bizonytalan volt, akar-e ő ebbe belemászni... plédeket pakoltunk a műanyag tálcája alá, meg a tetejére, így már nem zörög annyira, de a beszoktatással elmaradtam... pont tegnapelőtt örültem meg nagyon, mert a Nyúl magától bement és bent játszott egy fél órát a kajával töltött labdájával (persze nem csuktam be!). Látszott hogy jól érezte magát, többször is visszament. Másoktól hallottam, hogy ők bent etetik a kutyát minden alkalommal, ezt mi is így fogjuk csinálni. Most, hogy láttam, örömmel megy be, talán lendületet kap a történet. Ezt amúgy már sokszor megfigyeltem a Nyúllal, hogy ha nekem nincs kedvem, türelmem valamihez, ő az, aki tovább tud lendíteni engem a viselkedésével. Ilyenkor mindig úgy örülök, mert azt érzem, nagyon sokat kapok tőle... a kis bátorságával, talpraesettségével az én bizonytalanságomat is át tudja hidalni. Kis Álom-Nyúl.
Sok olyan helyzet van még, amit nekem is el kell(ene) határoznom, hogyan is akarom csinálni. Például ilyen az autóban utazás... kezdetben Nyúl a jobb első ülés előtt utazott, a lábaimnál. Nagyon jól megszokta és szerette ezt a helyet, hamar megtanult ide beugrani is. Aztán amikor egyedül vittem valahová, egy idő után rájött, hogy fel tud mászni az első ülésre.. aztán meg át a hátsóra. Persze vezetés közben esélyem nincs, hogy ezt szabályozzam... úgyhogy bekerült hátra az autósbox, a csomagtartóba. Majd rájöttem, hogy nyár van, rohadt meleg az autó és bár van klímám, a csomagtartóban, a boxban így is tutira áll a levegő. Nincs ott befúvónyílás, a boxon pedig csak szellőzőrések vannak és süti a nap útközben. Szóval ez kizárva. Vettem ezért biztonsági övet és hámot. Meg is tanultuk felvenni gond nélkül, de a rögzítés már neccesebb.. Ha az első üléshez rögzítem, akkor felakasztja magát, amikor úgy dönt, most hátramegy. Hátul ha be van kötve beleakad a lába a csatlakozóövbe és nyüsszög.... ÁÁÁ. Ilyenkor van hogy elegem van, leginkább magamból, nem létezik hogy nincs normális megoldás és ilyen béna vagyok...
Amit még megfigyeltem, hogy legalább háromszor annyi cuccot vettem a Nyúlnak, mint kellett volna. Mondjuk a helyzetünk speciális, mert 2 lakóhelyet kellett felépíteni neki - egyet nálunk, egyet Anyánál. De akkor is. Vettem 2 nyakörvet. Már kinőtte mindkettőt. Vettem két ketrecet. Anyánál sohasem használtuk, ki sem bontottam, eladtuk. Vettem autósboxot. Még nem használtuk (na jó, egyszer, elkezdtem beszoktatni). Vettem kisméretű tálakat. Már kinőtte. Vettem babapórázt. Már rövidnek bizonyul. Vettem hosszúpórázt. Szétfoszlott, vettem még egyet. Vettem estére világító nyakörvet - szétesett, visszavittük, számla nélkül nem cserélik (naná), vettem másikat. Vettem Julius hámot mantrailingre - kitalálhatjátok - már kinőtte.. Nem számolom össze a kiadásokat. Semmi esetre sem. Azóta már mások is mesélték, hogy ők ugyanezt csinálták. Megnyugodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése