Az első, ami nagyon érdekes számomra, hogy a ma is létező funkcionalitás mennyire nincs köszönőviszonyban sem a törzskönyves tenyésztéssel (teljes mértékben megértem). A mai magyar juhászok, gulyások általában saját maguk tenyésztik a kutyáikat, illetve egymástól vesznek / vesznek át kutyákat. Sokszor felnőtt, már bizonyított kutyákat adnak-vesznek, az érzelmi kötődés igen kevéssé fontos, a lényeg a munkaképesség, teherbírás, tehetség. Sokszor azért adnak el kutyákat, mert túl erős/túl gyenge az adott jószághoz, de másik állat mellé még jó lehet.
A kutyák ára nagyon alacsony, még a jó kutyáké is messze alacsonyabb, mint mondjuk egy törzskönyves példányé.
A juhászok nagy ívben tesznek a törzskönyvre, tenyésztőkre, sőt, elég nagy az ellenszél ezekkel szemben, nem alaptalanul. Ha valaki véletlenül feltesz egy törzskönyves kutyát a facebook csoportba, bármilyen okból, kb egyetlen egy hozzászólás vagy like sem érkezik. Egyszerűen ignorálják. Miután a tenyésztők a legtöbb munkafajtát teljesen tönkretették, a képességeikből semmit nem őriztek meg, mert egyes-egyedül a küllemre szelektálnak, a juhászok szemében ezek a kutyák teljesen értéktelenek. Amikor valaki esetleg dolgoz(gat) a törzskönyves kutyájával, az szintén semmit nem jelent - és ebben is igazuk van. A mindennapi munka és a tréningezés/versenyzés teljesen más világ (lesz még róla szó).
A juhászok számára a jó kutya fogós, strapabíró, egygazdás. Nagyon érdekes, hogy - a versenyvilággal ellentétben - a mindennapi munkában erős, a makacs jószággal is elbíró, nem teketóriázó kutyákra van szükség. Ezzel párhuzamosan, mindkét esetben a jószág védelme, kímélete a legfontosabb. A kutya a jószágnál kvázi értéktelenebb, azt nem károsíthatja, nem "törheti". Miért kell akkor a "fogós" kutya? Nos, a valódi munkában a kutya minden nap a jószág mellett van - tehát a jószág megszokja a kutyát. Vagyis nem tart tőle annyira, mint egy vadidegen, először látott kutyától. A kutya ugyanakkor kissé "közömbössé" válik a jószág iránt, ami előbb-utóbb / időnként tesztelni fogja őt. A gyenge kutyával, amelyik ilyenkor nem tudja érvényesíteni az akaratát, a juhász semmire sem fog menni. Hát, ezért. A strapabírás azt hiszem nem szorul magyarázatra - a juhászkutya egész nap dolgozik, mert amikor látszólag az árnyékban fekszik, akkor is "fél szeme" a jószágon van. A juhászok megvetik azt a kutyát, amelyik hőségben nem dolgozik. A jószágot mozgatni is nagyon megterhelő, főleg nagy nyájnál, tolni kell őket rendesen ahhoz, hogy menjen az eleje. A kutya rengeteget fut, ahogyan a kerítő-ellenőrző mozgást végzi, emellé sokszor ugatással is erősíti a hajtást.
Nézzük a másik oldalt, a versenyek világát. Többféle terelőverseny ismert, Magyarországon nem is mindegyiket rendezik, most nem írok róluk részletesen, majd egy másik bejegyzésben. Érdekesség, hogy a leggyakoribb, FCI versenyeken nem indulhat törzskönyv nélküli kutya, szóval az összes, fent említett, "hétköznapi" munkakutya azonnal ki is van zárva ebből a körből (részt vehetnek azért farm trial-on, vagy kisebb szervezetek által rendezett hagyományos terelőversenyen).
A másik, hogy itt a fogásért, harapásért azonnali kizárás jár, de hallottunk már olyat is, hogy egy levegőben odacsattanásért is zártak ki kutyát, persze ez már erős túlzás volt a bíró részéről. Szóval a versenykutyáknak makacs jószág ellen más megoldást kell találniuk, ha az ugatás kevésnek bizonyulna.
A következő különbség, hogy amíg a hétköznapi munkában a kutya sok helyzetben maga hoz döntéseket, addig a versenykutyák esetén ez nem kívánatos/nem szerencsés. Persze lehet itt is olyan helyzet, hogy kifektetett kutyának a gazda nélkül kell megakadályoznia egy nyájszökést, de a versenykutyának elsősorban a felvezető utasításait kell követnie, lehetőleg nagy pontossággal, gyors reakcióidővel - és nem bírálhatja felül a szerinte értelmetlen/logikátlan parancsokat sem. Nem jellemző ezért, hogy farmkutya versenykutyaként is funkcionál, vagy versenykutya mindennapi munkát végezne. Gabi mesélte például, hogy az ő egyik farmkutya bordere, miután ismeri a mindennapi terepet (kapuk, legelők), a napi menetrendet, a birkákat, "szökési" lehetőségeket, annyira önállóan dolgozik, hogy hiába próbálnád vezényszavakkal irányítani, pl. valahol fektetni, ő tesz rád, mert tudja, hogy hol "logikus" feküdnie és csak ott fogja megcsinálni. Farmmunkában csodálatos segítség az önálló/gondolkodó kutya, versenyen viszont nem előnyös.
Aztán: a verseny teljesen más jellegű megterhelés, mint a mindennapi munka. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, a verseny kevésbé fizikai, mint inkább mentális kihívás. Egy magasabb szintű, IHT-3-as pálya kb 30 perc. A kutyának fél órán keresztül folyamatosan figyelnie kell a felvezető összes (sokszor "természetellenes") parancsára (és persze a nyájra). Ez alatt az idő alatt kell bizonyítania az összes képességét. A feladatok itt folyamatosan követik egymást, az ösztönmunka és az irányított munka állandóan váltakozik, az előtte sosem látott jószágot kell megfelelő erősséggel és módon kezelnie, sokszor teljesen idegen terepen, ahol sem ő, sem a felvezető nincs tisztában pl. a szökési irányokkal. Makacs jószág esetén sem veszítheti el a fejét, nem haraphat, meg kell oldania a helyzetet másként.
Ami érdekes még számomra - és nehezen értelmezhető - hogy sok versenyen azzal próbálják nehezíteni a résztvevők dolgát, hogy félős/ideges/érzékeny birkákat tesznek be, tradícionális stílusú tereléshez is. Ez annyiból nem igazán fair, hogy tradícionális stílusban a kutyát ismerő, jól bekutyázott jószág lenne az alaphelyzet. A feladatok is így lettek kialakítva, lásd pl máltai kereszt vagy tyúkláb. Ezeket nagy távolságról kb lehetetlen megoldani, szóval ha a kutya extrém távolságot kénytelen tartani a nyájtól azok idegessége miatt (ami amúgy sem a sajátja, de tételezzük fel, hogy képes rá), akkor az egész stílusnak csak a lényege veszik el.
A trénerek közül is sokan szinte border collie-s íveket és távolságot várnak el, ami megintcsak nem természetes. Ha valaki borderes stílust szeretne látni, akkor vegyen bordert... Ha a tradícionális fajtákra rákényszerítjük ezt a típusú munkát, látszik, ahogy lemegy bennük a munkakedv, ösztön, egyszerűen elvesztik a kapcsolatot a jószággal és egy idő után már csak sétálgatnak a nyájjal, illetve ilyenkor látni azt, hogy színtisztán tanításból, ösztön nélkül dolgoznak. Nekem ez mindig nagyon szomorú látvány, amikor egy kutya, akár az ösztönök hiányából, vagy a felvezető/tréner irreális elvárásából kifolyólag kb kínlódik a nyáj után. Annyira természetellenes... Nyilván ennek ellenkezője sem szép, amikor a kutya ész nélkül tolja a nyájat, meg általában lendületből oldja meg a dolgokat (khm kicsi Nyúl...), de el kell fogadni, hogy ezek a fajták másként dolgoznak, mint a borderek, a sorozat első részében már írtam, hogy miért.
A törzskönyves tenyésztésben a terelőmunka-képesség hosszú ideje nem számít (kivéve border terelővonalai), a juhászkutyák többségénél már munkaosztály sem létezik, pedig elképesztően komplex viselkedést sikerült kialakítani a juhászkutyákban, ami nagyon értékes és becsülendő (lenne), ellenben rendkívül gyorsan, pár generáció alatt tönkretehető. Utóbbi már sikerült. Sajnos a "tenyésztők" egy terelőösztönpróbára is "munkaeredményként" tekintenek, pedig az valójában semmit nem mond a munkaképességről. Írtam már arról is, mit kell hoznia egy juhászkutyának, ebből a terelőösztönpróba maximum egyet pipál ki, de annak erősségéről sem mond semmit (lehet hogy az az ösztön az első kutya felé repülő botnál ki is huny).
Gondolhatnánk azt, hogy rendben, de amúgy minek is tartsuk fent ezeket a tulajdonságokat, ha ma már leginkább kanapékutyákra van szüksége az emberiségnek? Nos, erre kiváló választ ad a Magyar Komondor Egyesület tanulmánya, miben kifejtik, milyen káros viselkedésmódosulásokat (megemelkedett agressziós szint, túlzó zsákmányösztön, problémás együtt-tarthatóság a fajtársak között, alacsony ingerküszöb, önkontroll nélküli harc) okoz a hétköznapi életben, ha a fajta eredeti, funkcionális tulajdonságait elengedjük a süllyesztőbe. Sőt, egy fantasztikus tenyésztési programot is létrehoztak a fajta értékes tulajdonságainak visszaállítása érdekében, akit érdekel, olvashat róla ITT. Igazi, előremutató, példaértékű, értelmes törekvés, természetesen a hivatalos MEOE fajtaklub támogatása nélkül.
Remélem tudtam néhány új információt szállítani a terelés iránt érdeklődőknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése