IHT-2

A múltkori versenyen 90 ponttal kitűnő minősítést kaptunk, ami azt jelentette, hogy feljebb léphettünk kettes osztályba. Ebben a sportban tehát egyetlen kitűnő minősítés is elég a kategóriaváltáshoz - ami viszont nem kötelező. Ha azonban a páros a feljebb lépés mellett dönt, akkor onnét már nincs visszaút. Én maradtam volna még egyesben, de Gabi azt mondta, lépjünk fel nyugodtan és szerezzünk rutint inkább a kettesben. A hármas úgyis várat még magára, ki tudja meddig, mert oda elhajtás kell, ami nekünk a kanyarban sincs.

Szóval tegnap már kettesben indultunk, fel sem fogtam igazán. Általában nem sok fogalmam volt a dolgokról, mert elképesztő meleg volt és baromi álmosak voltunk. Reggel felszaladtunk a kutyákkal a Lila-hegyre, ez egy picit mászós 2 órás kör, tökéletes indítás volt, a hőmérséklet még az elviselhető kategóriában ábrándozott, délutánra viszont sikerült belehúznia.

Indulás előtt ledőltünk egy órát pihenni. Fél 3-kor Newton-t konkrétan úgy kellett felkelteni, hogy amúgy mennénk versenyezni :D Mindenki álmosan nézett ki a fejéből, Asszírka itthon maradt, több okból is. Főleg azért, mert ott sem nagyon tudtuk volna hova tenni, másrészt kényelmesebb volt neki itthon a hűvös házban, harmadrészt így Newton tudott utazni az ő boxában, a hátsó ülésen, ami melegben sokkal jobb, mert a légkondi bőven eljut ide. 

Kényelmesen leértünk, regisztráltunk, kutyát rövid szaglászós-ismerkedős 10 perc után elraktuk a klubhelyiségbe, ahol ugyan hidegebb nem volt, de legalább nem a napon kolbászolt össze-vissza megállás nélkül.

A pályabejárás nagyon vidám volt, Kökényesi Hajnalka bírónővel, Gabival, a másik versenyző Verával - ők elmondták a feladatokat, mi meg nevettünk, hogy na akkor erre nagyon kíváncsiak leszünk. Ha lenne töménytelen időm, tennék ide egy csinos pályarajzot ppt-ben, de mivel nincs, ezért gyorsan leírom.

Szóval: kihajtás hodályból. Hodály előtt egy birka felszalagozása. Elindulás után a kerítés mellett haladva rögtön védelem, a nyáj jobb oldalát kell védeni a kutyának. Jobbra fordulva és a szűkítő mellett elhaladva, visszafordulva szűkítő. A szűkítőnél a felvezető oldala kötelezően a bal, mert azon az oldalon nyitva volt, kb félúton. Mi már nem mehetünk be az akadályba, de a bal oldalán, kívül mozoghatunk. Szóval nyáj szűkítőn végig át, aztán együtthajtás a tó túloldalára, ahol 2 fa körül 8-as. Ezt követően legeltetés az árnyékban, a nyájat/kutyát otthagyva el kellett sétálnunk 20-30 méterre egy traktorgumihoz, ráülni és kikötni/bekötni a cipőnket. Ezután a nyájhoz visszatérve leszalagozni azt egy birkát, majd továbbhaladva felülről (kerülve) szlalomozás. A szlalom után híd, majd hazaindulva egy megállítás (út). Végül behajtás a hodályba.

Kicsit aggódtam, hogy ne felejtsek majd ki semmit, de az agility-hez képest ezt azért egyszerűbb megjegyezni :D

Nyilván az egyes sorszámot húztam, így viszont választhattam nyájat. A hodály végében elrekesztett, sarokban levőket választottam, mert gondoltam, hogy azokat kihajtva, majd kint a sarokba visszarakva, a szalagozást követően könnyebb lesz elindítani a kutyának őket. Ha a másik nyájat választom, akkor a sarokban, a kerítésen át is összetapadtak volna ezekkel a bent lévőkkel. Gondolom ez most így elég káoszos, de teszek fel videót :)

Ja igen, a videó 11 perces, esélytelen egyben felrakni, így kivágtam néhány részt, többnyire az akadályokat, ezeket külön-külön bemásolom.

Szóval hodályból kihajtás és felszalagozás:

Szűkítő - ezzel és a híddal is megküzdöttünk rendesen, a birkák nem igazán akartak belemenni egyikbe sem. Nagyon vicces volt, tologattuk őket összevissza, aztán egyszercsak berendeződtek végre és akkor már csak nyomást kellett tenni rájuk. Valószínűleg túl nagy erővel is kezdünk neki ezeknek, amitől a birkáknak nincs idejük latolgatni, hanem egyből elutasítják a dolgot :D Lassabban szebb lenne.. dolgozni kell rajta.

Szlalom - ezt a feladatot nagyon szeretjük (a 8-as is hasonló), szépen is sikerült, sokkal jobban mint múltkor.

Híd - nem nagyon bíztam ebben a feladatban, egy pillanatra eszembe jutott, hogy akár el is engedjük, mert az utolsó tréningen kb 8-szor futottunk neki, de nem sikerült. Végül nem adtuk fel, aztán hirtelen helyreállt a dolog. Egy birkát vesztettünk, ez -1 pont a hídra kapható 5-ből.

Megállítás - itt az "útra" kilépés után nem lett volna szabad visszalépnem a kutyához, nekem ez a szabály eddig nem esett le, szóval vesztettünk 1 pontot :)

Végül pedig a behajtás - itt kicsit messze tettem le a nyájat a hodálytól, de valamiért azt hittem, hogy a traktorgumik között van még egy megállítási pont. De nem volt :D Mindegy, behajtottunk innét :)

Azért az egy csúcspont, amikor az ember becsukja a hodályajtót, a kutyája nyakába ugrik és a háttérben felhangzik a taps :)

A bírónő végül 91 pontosra értékelte a teljesítményünket, azt gondolom nagyon kedvesen és támogatóan bírált, ezúton is nagyon szépen köszönjük.

Elsők lettünk, kaptunk szépséges érmet és egy üveg pezsgőt! Nagyon boldog voltam.

Annyi minden kavarog ilyenkor (meg még órákig utána :)) az emberben... egyrészt, nagyon-nagyon büszke vagyok a Kisnyúlra. Meggyőződésem, hogy már a terelésben is tudja, hogy most verseny van - és ilyenkor nagyon dolgozik. A szűkítőnél és a hídnál is azt vártam, hogy a kezdeti sikertelenség és hogy nem mennek át azonnal-hanem-küzdeni-kell-szituáció kihozza belőle a hisztis-ugatós-észnélküliséget, de nem! Ott maradt agyban, akaratban és végignyomtuk!! Büszke vagyok rá azért is, hogy az iszonyat meleg ellenére így odatette magát. Emellett éppen elég nagy hátrányból indul szegényem azzal, hogy skótjuhász és a fajtája már nem áll mögötte, csak a saját tehetsége - azt hiszem ez így most nehezen érthető, de a lényeg az, hogy mudikkal, kelpiekkel és általában olyan fajtákkal áll szemben a versenyeken, amelyekben azért máig sokkal-sokkal több örökölt tehetség, terelőmunka-képesség van.

A magam részéről pedig imádom ezt a hangulatot. Nagyon érdekes, hogy bár ugyanúgy verseny, mint az agility, teljesen más a lelkiállapotom itt. Persze mindenhol izgulok, de a terelés esetén ez inkább egy ilyen "vajon meg tudjuk csinálni?"-érzés, kellemes izgalommal, sok nevetéssel ("kizárt/biztos nem/ez csak vicc lehet"). Szeretem, hogy kapunk egy pályát, feladatsort, érdekes és mindig új kihívásokkal (a lehetőségek száma végtelen kb), amit végig kell tolni, van benne ösztönmunka, precíziós munka - olyan változatos az egész... Itt valahogy még az sem tűnik vészesen rossznak, ha egy-egy feladatot kihagysz, feladsz. Olyan sokesélyes ez az egész, annyi benne a változó, hogy ettől igazán jó és érdekes.

Tegnap a pálya mellett volt jópár néző is (köztük versenyzők, oktatók) akik végignézték a munkánkat, szóval pluszban is izgultam - aztán persze a pályán már nem ér rá ezzel foglalkozni az ember, és különben is...  büszke voltam rá, hogy mutathatok nekik egy csodálatos skótjuhászt.