Egyértelmű volt tehát, hogy az A-Team Kupán részt veszünk. Életemben először két kutyával terveztem futni, bizonytalan is voltam, hogy fogom mentálisan bírni a 4 pályát XD
Tudtuk, hogy Gábornak délután fel kell mennie Pestre, mert Múzeumok Éjszakája van és ott kell lennie pár órán keresztül a munkahelyén. Amivel nem számoltunk, hogy a versenyprogramban a meleg idő miatt előrehozták az A3-asokat. Tehát A3-A2 futott délelőtt, mi meg maradtunk délutánra: kettőre írták ki az első A1 futamot. Már itt sem voltam biztos abban, hogy ez nekem jó lesz, tökegyedül a 2 kutyával, rohadt melegben. Gondolkoztam az utolsó pillanatig, hogy ne módosítsak-e valamit, lásd egy kutyát viszek csak, a másikat kihúzatom, de melyik is legyen az... gondolom Gábor agyára mentem a lamentálással, de úgy éreztem, hogy az egész egy kicseszés. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet....
Amíg is hulla vagyok, állandóan csak aludnék.. indulás előtt ledőltem fél órára, hát, alig bírtam felkelni. Sőt, a kutyák is ki voltak nyuvvadva, Newton nem is nagyon akart jönni, ami tőle merőben szokatlan. Végül úgy döntöttem, nem lehetek ennyire gyenge, elmegyek, viszem mindkét állatkát és kész. Ezt követően már csak értük aggódtam, hogy fogják bírni a meleget (a lehűlés ellenére is 30 fok körüli volt a hőmérséklet). Ilyenkor mindig elemzem, hogy vajon csak a saját becsvágyam hajt-e és nem veszem figyelembe a kutyáimat, felelőtlenség-e elindulni velük, mert veszélynek teszem ki őket, stb. Erre is meghoztam a döntést, úgy gondoltam, kellemesen erős, hűvöskés szél fúj, árnyékban nem lesz semmi bajuk.
Nagy nehezen kiszámoltam, mikor kell indulnom, aztán majd negyed óra késéssel sikerült is útnak válni. Kb félúton bevillant, hogy szerintem a jutifalatok nincsenek velem.. előrerángattam a hátizsákomat a hátsó ülésről - és lőn... tényleg nem voltak ott. Panic mode ON. Akkor fókuszáljunk a megoldásra. Hívtam gyorsan Anyát, aki útba esett, hátha van virsli vagy párizsi nála otthon. Nem volt. Hívtam Évit, hogy maradt-e némi kajája. Azt mondta pici párizsi maradt. Jó, gondoltam, az ugyan nem lesz elég 4 bemelegítésre és futamvégi jutira, de legalább az első bemelegítés pipa, aztán meglátjuk. Több falu és több Coop is útba esett, de ezeket hiába néztem, nem tudtam bemenni... a parkolókban sehol egy árnyék és már nem hagyhatom a kutyákat az autóban egyetlen percre sem, a hőgutaveszély miatt. Gondoltam, akkor majd a helyszíni büfében veszek virslit vagy valamit.. ennél a gondolatnál már mondjuk olyan ideges voltam, mint az állat.
Éppen odaértem, amikor Apa is odaért, vele megbeszéltük, hogy útba esünk neki, beugrik. Nos, ez annyiból állt, hogy a kerítésen kívülről beköszönt és el is húzott. Hát, jó. Találkoztam barátokkal, de érdemben nem tudtam szót váltani senkivel, mennem kellett árnyékos helyet keresni, lepakolni, kocsiból boxokat behurcolni, itatni, sétáltatni, regisztrálni, pótkaját szerezni. Próbáltam is mindezt felváltva és egyszerre, a regisztrációnál vagy 5x próbálkoztam, senki nem ült ott. Szereztem 2 000 forintért 3 db szendvicset a büféből, amikből kiműtöttem a rántott csirkét, amúgy elsőosztályú juti lett, csak kicsit volt kurvadrága. Aztán egyszercsak azt látom, hogy az A1 mezőny pályát jár... mivel hirtelen nem bírtam hova tenni a nálam levő kutyát meg úgy általában a cuccokat, kissé idegbetegen lemondtam erről a futamról. Felhívtam Gábort és a káromkodások másodpercenkénti száma valószínűleg közelített a nagyonsokhoz.
Ő szerencsétlen próbát nyugtatni, meg rávenni, hogy ne húzzak azonnal haza, hanem maradjak a seggemen és ne hagyjam teljesen kárbamenni a napot, ha már erre szántam.... inkább szépen fussam le a másik 3 kört. OK.
Nemsokára összefutottam Gittivel és azt kell mondjam, megmentette a napomat. Ő annyira kedves, egész pontosan egy tündér és olyan jól lát dolgokat, teljesen lenyugodtam és normálisra tudtam váltani, sőt, szinte élveztem, hogy nézem a többieket futás közben.
A kihagyott futam miatti egy órás várakozást már nem éltem meg annyira szörnyűnek, plusz, Évi és Peti is visszatért és annyira cukik voltak, teljesen velem foglalkoztak meg a nyűgjeimmel. Máté is felajánlotta, hogy tud adni jutifalatokat, egyszerűen mindenki nagyon kedves volt. Már jobban éreztem magam.
Végül eljött a második A1 futam ideje.
A pálya egészen kellemes volt, mondjuk kicsik voltak a távok néhol és a szögeken is kellett hegeszteni, valószínűleg ezen csúszott el a szlalomunk is. Newton nem volt túl fókuszált, bemelegíteni sem tudtam rendesen. Olyan meleg volt, hogy az árnyékban csináltunk valamit, aztán muszáj volt közelebb menni a pályához, hogy lássuk, hol tart a mezőny, mikor jövünk mi. Egy akadálynál verőhibánk lett, illetve a szlalombemenetre be kellett volna húzni kicsit a kutyát, ez nem sikerült, nem találtuk el az első kaput. Érdekes volt, hogy a szlalomjavításnál, amikor láttam veszni a dolgot, el is engedtem a sztorit és belehúztam. Newton meg persze jött ahogy bírt, szóval időhibánk nem lett, rohadjon meg lehetett volna hibátlan a futamunk. Mindegy. Mostanában nem tudom hogyan álljak a témához, hogy már csak 1 hibátlan kellene az A2-höz és nekem ez az álmom és célom Newton-nal. Szóval most rágörcsöljek erre, vagy ne? Attól félek, görcsösen méginkább nem fog sikerülni, de ha meg nem foglalkozom vele és nem veszem komolyan, akkor azért nem jön majd össze. Fogalmam sincs.
A futam után már nyugodtabb voltam, kezdett beállni a szokásos rutin. Sétáltunk egy kört a kutyákkal, Évi és Peti jöttek velem, ami nagyon-nagyon jól esett.
Közben építődött a kezdő pálya, amíg ezt néztük, Gitti szólt, hogy amúgy kutyasz*rba léptem. Az új sportcipőmmel, nyilván. Sebaj. Mehettünk bejárni. A pálya nagyon szűkre szabott volt, igen pici távokkal, nem túl jó szögekkel. Nekünk ettől függetlenül ideálisnak tetszett, Ági úgyis azt tanácsolta a múltkori videók alapján, hogy ne hagyjam el Asszírkát ennyire a pályán.
Asszírka aranyom egész lelkesen indult amikor kivettem a boxból. Miután kevés kistestű kutya volt és a maxik közül másodikként indultunk, arra gondoltam, majd a pálya mellett, a már növekvő árnyékban bemelegítem. Aztán a kitett kutyamedencék mellett elhaladva egy aussie kitámadt a kiskutyára, úgy, hogy Asszírka tényleg tök totál vétlen volt, rá se nézett a másik kutyára. Egyszerűen elsétáltunk mellettük, még csak nem is túl szorosan. Az aussie igazán paraszt volt, tényleg nekiállt megtépni, leszorítani a kicsit. A póráz közben lenyúzta a kezemet, az aussie-t meg a gazdája és Peti szedték le végül a kiskutyáról. Nos, hát itt azért már arra gondoltam, hogy ez a nap menjen a p*csába.
Asszírka egész jól viselte a dolgot, még pár gyakorlatot is sikerült vele csinálnom, oldásként - percekkel később esett szét. A pályára már ilyen hangulatban vittem fel, de mielőtt felmentünk is felhangzott egy hangosabb taps, nos, ez az ő zajérzékenységének nem tett jót. Szinte együtt indultam vele, nagyon rákísértem minden akadályra, de kellett is, mert iszonyat szétszórt volt. Állandóan összevissza nézegetett, lelassított, kinézett a bíróra, alig akart menni. Mindent megcsinált, egy akadály mellett rohant csak el, azt javítottuk. Így viszont sem az időnk, sem a hibátlanságunk nem lett meg :) (a videó így van meg és nincs kedvem átszerkeszteni szóval a naphoz hasonló szinten ferde marad és kész!!!!!)
Nem tudom, Asszírkával érdemes lesz-e versenyre járni, de egyenlőre erőltetni fogom, írtam az előző bejegyzésben, hogy miért. Tényleg nincs vele szemben semmilyen elvárásom, már csak az a kérdés, hogy jól érzi-e magát a szituációban. 3 futásból nem akarom ezt megítélni. A szétszórtsága nem jelent akkora frusztrációt neki megítélésem szerint, hogy azonnal abbahagyjuk.
Amikor lejöttünk a pályáról, eldöntöttem, hogy nem várok még egy órát arra, hogy ezt megismételjük, hanem szépen (végre!) hazamegyünk. Peti nagyon kedves volt, először is emlékeztetett, hogy esetleg a teljesítménykönyveket ne hagyjam ott, aztán segített kipakolni a kocsiba, így két körben kijutott minden cucc és a kutyák is. Végtelen boldog voltam, amikor végre egyesbe tettem a váltót és elhagytuk az egész kócerájt.
Asszírka végül a 7., Newton a 8. helyen végzett a 15 körüli mezőnyökben, de igazából nem ez a fontos. Az a fontos, hogy túléltük az egészet és levontam a tanulságokat: egyedül, 2 kutyával nem megyek versenyre. Hulla melegben nem megyünk versenyre. Ha majd' elalszom már induláskor, nem megyünk versenyre. Talán ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése