Szerintem ez azért nagyon érdekes téma, mert az ember rájön, hogy nem is olyan egyszerű dolog jó juhászkutyát/pásztorkutyát találni, mondjuk az sem mindegy, hogy ki keresi. És mire. Később kitérek erre is, de most kezdjük a jó juhászkutya tulajdonságaival.
Szóval: a jó juhászkutya első és legfontosabb, hozott tulajdonsága az ösztön. De milyen ösztön is? Terelőösztön? Mondhatjuk, kiindulva abból, hogy a terelőösztönpróba nevében is így szerepel. A terelőösztön valójában egy zsákmányösztön, amiből kiiktatásra került az utolsó fázis, a zsákmány elejtése (megragadás és ölés). Ami megmaradt, az a zsákmány "üldözése", gyűjtése, kerítése. Ezt az ösztönt pótolni nem lehet. Vagy hozza a kutya, vagy nem. Ebből jön az erős érdeklődés a jószág iránt, az ívek, a körmozgás, a balanszra törekvés. "A juhászkutyának íves az agya" - mondaná kedves oktatóm, K. Enikő :) Az ösztön önmagában azonban még kevés, ezt látni fogjuk később.
Viszont: éppen a fentiek miatt a kutya nem lehet túl zsákmányos! Ha a zsákmányösztön túl erős benne, akkor valójában le akarja vadászni a birkát, ami egyáltalán nem kívánatos. A kutya ne okozzon sérülést és ne "törje" a jószágot! Persze le lehet beszélni a fogásról, de nem ideális, ha állandóan azzal kell foglalkoznunk, hogy figyeljük, mikor próbálja leszedni a birkát. Illetve egy ilyen kutya a sokkal védtelenebb, ezért kívánatos zsákmánynak tetsző kisbárányok irányába is túl durva lehet. A jó juhászkutya a kisbárányokat meg tudja különböztetni a felnőtt állatoktól és egyszerűen ignorálja őket. Ha most antropomorfizálni akarok, akkor a juhászkutyának a birka irányába "jó szándékkal", "érzéssel" kell viszonyulnia.
Amint feljebb már utaltam rá, a jó munkához nem elég az ösztön. A kutyában kell, hogy legyen egyfajta elszántság, nyomástűrés, munkaorientáltság, fejben. Az ösztön fárad, főleg ha a kutya mondjuk minden nap a jószág mellett van. De ha nincs is így, ebben a sportban elég sokszor dolgozunk erős nyomással, illetve akad jószerével olyan helyzet, amikor felülírjuk a kutya ösztönös munkáját. Ha a kutyában nincs elszántság, erős akarat a munkára, nem bírja a nyomást és elmegy a kedve az egésztől, frusztrálttá válik vagy kimenekül, akkor semmit nem érünk vele. Szóval a kutyának fejben is akarnia kell a munkát, nem tudom szebben kifejezni.
Nagyon hasonló, mégis külön térek ki a mentális erőre. A nyomástűrés témakörhöz tartozik ugyanis a gazdán kívül egy másik tényező: a birka. Mert ő sem hülye ám. A birka pontosan érzi a kutya erejét - és annak változását. Érzi, hogy a kutyának milyen napja van, érzi, hogy az melyik helyzetben nem olyan magabiztos, érzi, ha megöregedett. Belényi Bea ezt úgy fogalmazta, hogy "a birka kiismeri és teszteli a kutyát". Miután fizikai erőt a kutya csak ritkán vethet be (versenyen meg nem is nagyon), kritikus helyzetekben nagy szükség van a mentális erejére - hogy el tudja-e hitetni a birkával, hogy ha nem csinálja amit kérnek tőle, akkor meg fog halni (pedig nem) :D
Koncentrálóképesség. Talán hasonló a mentális erőhöz, én mégis másra hegyezem ki ezt a pontot. Mégpedig a felvezetőre és a munkára való koncentrálásra, kitartásra, agyban. Nem régóta vagyok tudatában én sem, hogy mennyit számít, hogy tanításkor, illetve közös munka közben mennyire ott kell lennem, fejben. Nos, rádöbbentem, hogy amikor azt mondom, Newton gyorsan fárad fejben, magamról diszkréten elfelejtkezem. Mert én gyorsabban. Szóval a kutyának nagyon kell bírnia a munkát fejben is, hiszen figyelnie kell a birkára, a felvezetőre, a feladatokra, azonkívül saját magára is. Jó hosszan. Egy IHT-3-as pályamunka kb. fél óra. Brutális.. most persze mondhatnánk, hogy bezzeg a "rendes" juhászkutyák, akik egész nap tolják... Ez részben igaz, részben nem. Más jellegű a megterhelés. Erről is lesz szó még később.
Kondíció. A juhászkutyának fizikailag is ott kell lennie a szeren. A legcsodálatosabb agyi kitartás és ösztön sem tud érvényesülni, ha a kutya fizikailag nem bírja a munkát. Ezalatt nem csak azt kell érteni, hogy ne legyen rajta plusz súly és bírja a rohanást, de a kondíciója biztosítja a munkavégzési képességét kihívást jelentő környezetben, hóban/tűző napfényben/sárban/zsinórban a harmadik napon is.
Irányíthatóság és együttműködési készség. Nagyon fontos pont, hogy a kutyának jó együttműködési készséget kell felmutatnia a felvezetővel. Nem dolgozhat a "saját szakállára", nem írhatja felül a gazdája utasításait, akkor sem, ha az ösztönei mást diktálnak. Nem lehet annyira önálló, hogy egyedül akarjon megoldani mindent. Ez a pont már nem tulajdonítható csak hozott tulajdonságnak, hiszen a kutya-gazda kapcsolat, a kutya egyéb munkában való használata pl rengeteget számít, de azért lényeges a kutya személyisége.
Jó problémamegoldó képesség. A fentiek mellett a kutyának rendelkeznie kell önálló helyzetkezelési képességgel. Vannak olyan szituációk ugyanis, amiket nem tudunk megoldani helyette, illetve amit ő előbb felismerhet, mint mi. Lehet ilyen egy szembeforduló birka, vagy egy nyájszökés, amikor mi nem vagyunk a közelben. Nem ideális egy olyan "robotkutya", amelyik csak az utasításainkat követi és nem gondolkozik, amikor szükséges. Mindezt ráadásul "hideg fejjel". A kutyának meg kell őriznie a gondolkodóképességét problémás szituációban is.
Ebből a szép listából látszik, hogy milyen komplex tulajdonsághalmazt kell felmutatnia egy jó juhászkutyának. Olybá tűnik, hogy a jó juhászkutya kicsit "skizofrén". Végtelenül makacsul akar dolgozni, ösztönerős, de hidegfejű, terhelhető agyban és fizikailag, ugyanakkor együttműködő és irányítható, szükség esetén viszont önállóan képes döntéseket hozni, "érzi" a birkát. Nem egyszerű.
Pont a fentiek miatt gondolom, hogy ez kéne, hogy legyen a tenyésztés alfája és omegája. A kutya képességeinek, tulajdonságainak megőrzése, javítása. Ha meghallom az örökség/heritage kifejezést a kutyázással kapcsolatban, mindig ez jut eszembe... a juhászkutya. Gondoljunk bele, mennyi munka ilyen viselkedésmintázatot kialakítani és rögzíteni... és mennyire könnyű mindezt tönkretenni. Ehhez képest mit ér a sok-sok-sok hosszú szőr és az üres tekintet?
Fenotípust alakítani sokkal könnyebb, mert 1. azt látni lehet (nyilván némi genetikai ismeret itt sem árt) 2. számtalan fenotípus, fajta áll rendelkezésre, amihez nyúlhatunk. De speciális és komplex tulajdonságokat alakítani, javítani, megőrizni... ehhez szakértelem kell. Ismerni a kutya funkcióját, ismerni a fajtaspecifikus munkát, dolgozni a kutyával, meglátni a kutya erősségeit és gyengeségeit, igyekezni kiigazítani az utóbbiakat, a megfelelő párosítással... nem tudja olyan csinálni, akinek minderről semmi tapasztalata nincs. Ami viszont jó hír, hogy aki mindezt megteszi, ott tényleg a kutya fog számítani! Az ő képességei - hozottak és tanultak! Nem az eleve kapott külső, nem a centik, a szögek, a manipulált külsőségek. A jó juhászkutya hozni fogja azt a felépítést, ami alkalmassá teszi a munkára. Visszafelé ez nem igaz. A külső nem definiál képességeket. A fizikai felépítésnek van benne szerepe, de ez még mindig - csak töredék.
Legközelebb a jó pásztorkutya tulajdonságairól lesz szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése