Intro 2021

Ez az év eddig egy kuka. Csak hogy rövid legyen a bevezető.

Azzal kezdtem január 4-én, hogy belázasodtam. Nem mesélem el az egészet, háziorvos szerint nem COVID volt, kilábaltam belőle 1,5 hét alatt. Ezalatt Gábor vette át az állatkákat és sétáltatta őket naponta 3x. Ezúton is végtelenül hálás vagyok neki... én ki sem tettem a lábam a házból napokig. Próbáltam pár perces gyakorlásokat beiktatni itt bent, ezek elmentek úgy-ahogy.

Az első hó nélkülem esett le. Lemaradtunk egy agility versenyszituációs edzésről, amire nagy szükségünk lett volna.

A betegszabi alatt is dolgoztam napi pár órát, mert ilyenkor aztán jönnek a sürgős dolgok. Csütörtökön visszatértem a munkába, a két napba úgy belefáradtam (lelkileg főleg), mintha nem lettem volna szabin soha. Mindkét nap későn értem haza, kutyák egész nap egyedül, erőm csak rövid sétáltatásra. Mint a régi szép időkben.

Szerda este volt mantrailing, csatlakoztunk, arra bazíroztam, hogy a végén sétálunk kicsit a többiekkel, ha már évezredek óta nem látom őket. Hát, a kijárási tilalom miatt el kellett indulnom haza a vége előtt, no séta.

Ma szintén lett volna mantrailing, de elkezdett zúdulni a hó, nem mertem nekiindulni, Győr másik végébe, a havas utakon. Maradtunk itthon. Mivel alternatívám sem volt, a Bakonyban pedig minden hétvégén hajtóvadászat van, így itthon ülök, két önmagát halálra unó kutyával. Szét vagyok esve, nincs motivációm semmihez. Még blogot sem tudok komolyan írni, pedig van téma a fejemben, de ahhoz energia kéne. Közben ideges vagyok, hogy mégiscsak most van hétvége, ki kéne használni, a kutyákkal.

Érzem amúgy is, hogy öregszem, persze az ember hülyeségekből jön rá. Néha fáj valamim (lásd bal térd), meghúzom a hátamat fogalmam sincs mitől, izomlázam lesz egy edzéstől. Nem vállalok be dolgokat, amin régen nem is gondolkoztam volna. Nem rajongok a töksötétben sétálásért a kietlen mezőn (persze elmegyek, mert nincs más választásom, de nem vagyok boldog tőle). Ha valamit veszélyesnek ítélek, sokkal hamarabb lemondok róla - lásd szilveszteri séta a többiekkel a Gerecsében. Nem akarok hétvégén hajnalban kelni és ha kirándulni megyünk sem indulunk fél 8 - 8 előtt, amitől régen már a plafonon lettem volna. Nem akarok egy napba több kutyás programot bezsúfolni. Nincs bezártságérzésem, ha több napon keresztül ugyanarra megyünk sétálni mondjuk. Szeretek sorozatot nézni, lelkifurdalás nélkül. Esténként rávettem magam, hogy telefonozás helyett olvassak. És végigolvasom az összes kedves mesémet, regényeket.

Kicsit szerencsém is van, mert Newton egyértelműen felnőtt. Elpihen, ha bent vannak, többet bír nyugton lenni. Asszírka cukiság pedig mindig is opportunista volt :)

Viszont tény, hogy jó kondíciót csak folyamatos munkával lehet fenntartani. Szóval bele kell húznom megint. Fura. Mostanában megint vágyom valami újra, ugyanakkor már nem akarom szétszabdalni magunkat. A normális kirándulások nagyon hiányoznak, mert mostanában itt is csak a biztonságra játszom.

Kicsit újra összeszedem magam. A kutyák érdekében is.

A fotót Gábor készítette, én -milyen változatos - itthon voltam