Ha vadászik a kutyád...

Azonnal leszögezem, magánvélemény következik, magántapasztalatok alapján. Azért írom meg mégis ezt a bejegyzést, mert a kutyatulajdonosok nem szokták nagyon hangoztatni, ha ezzel a problémával küzdenek, viszont segítséget, normális összefoglalót nem kapnak, a fórumokon pedig csak személyeskedés, gyűlölködés és okoskodás zajlik a témában, valódi megoldások nélkül.

Próbálom kérdés-válasz alapon feldolgozni a témát, hátha úgy tisztábban át tudom adni a gondolataimat. A végén próbálok tanácsokat adni a biztonságos erdei kirándulásokhoz is, vadászó kutyával (akit csak ez érdekel, ugorjon nyugodtan a 7. kérdéshez).

Elöljáróban annyit mondanék, hogy a vad üldözése az erdőben a kutya legősibb ösztöneit mozgatja meg. Erre hozta őt létre az evolúció. Kutyatartási, nevelési, együttélési vagy akármilyen szempontból is az egyik legnehezebb, legbrutálisabb problémával állsz szemben. Az a kutya, amelyik megerősítette magát ebben a viselkedésben, netalántán vadat ölt már, annak semmilyen más tevékenység nem fogja ezt az élményt/motivációt felülmúlni. Soha nem fogja feladni, elfelejteni a vadászatot. További nehézség, hogy az életterünk egyre inkább átfed a vadvilágéval és a vadak egyre kevésbé tartanak az embertől.

1. Számít-e a kutya fajtája a vadászhajlamban?

Igen, de nem ez az egyetlen tényező. Vannak fajták, amelyek köztudottan vadászó típusok. Így a szánhúzó fajták, a vadászkutyák (terrierek, agarak, vizslák). De nekem pl juhászkutyám van, amire igazán azt mondhatnánk, hogy na ők aztán nem.. de.

Nyilván nagyon fontos a zsákmányösztön erőssége, mint motiváció. De Newton pl rá sem néz a zsákmányjátékokra és játék közben is nagyon hamar kifárad a zsákmányösztöne, ha éppen van neki egy kevés. Ő csak nagyban játszik, hiszen a terelésben, mint "igazi" munkában is a zsákmányösztönt használja és az itt erős is benne.

Fontos még a kutya magabiztossága az üldözéshez, gazdától való eltávolodáshoz, illetve az érzékenysége, hogy mennyire veszi figyelembe a gazdája tiltását/kérését.

2. Segít-e a kapcsolatépítés (közös élmények) a kutyával a vadászás-probléma leküzdésében?

Azt tudom mondani, hogy kutyafüggő. Van olyan személyiségű kutya, akinek ezek által megnő a gazdamotivációja és "többet ér" neki a gazda kérése, mint az elrohanás. Nálunk ez nem igaz. Ha valakinek, akkor Newton-nak élménydús élete van és rengeteg közös akcióban vesz részt velem. De hogy ne csak a magam példáját mondjam, legalább 3 ismerőst tudnék kapásból felsorolni, akinek kiváló a kapcsolata a kutyájával, sportolnak, tanítják, SUP-olnak, tudomisén, a vadra elrohanás mégis változatlan.

3. Segítenek-e az ösztönsportok a vadászvágy csökkentésében, vagy a kutya kontrollálhatóságában?

Saját tapasztalat alapján nem. A kutya kiválóan tud különbséget tenni szituáció és szituáció között. Amelyik kutya szenvedélyesen hajtja a vadat, az nem fog letenni erről, csak mert mellette őrzővédőzik/terel stb. Newton a héten kétszer volt terelni és dolgozta rommá magát, ma mégis meglépett az erdőben. Ettől függetlenül persze az ösztönsportok rendkívül hasznosak és nagyon jót tesznek a kutyának és a kapcsolatnak. De a vadászás-probléma megszüntetésére nem alkalmasak.

4. Segít-e a kontroll, a pórázon tartás, az elektromos nyakörv a vadászatról történő leszoktatásban?

Nem. Tudom, szomorú, hogy megint ezt kell mondanom, de így van. Először  is. A pórázon tartás nem tanít a kutyának semmit. Ha Karen Pryor "Ne lődd le a kutyát!" könyvére és az abban felsorolt viselkedésmódosítási lehetőségekre gondolunk, akkor ez az 1. pontnak felel meg, a "Lődd le a kutyát!"-nak. Magyarán, kerüld el a problémát. A pórázon tartás ezt jelenti. Kutyakiképzési szempontból ez egy nulla, persze átlagembernek kiválóan tanácsolható, aki amúgy sem akar semmit, csak minél gyorsabban megoldani a problémát. De azt gondolni, hogy a hosszú ideig tartó "vadüldözési sikertelenség" miatt (pórázon tartás éveken át az erdőben) a kutya "feladja" és nem indul el az első adandó alkalommal, amikor lehetősége nyílik rá, botorság. Természetesen választhatjuk az örökös pórázon tartást, mindettől függetlenül. Tuti megoldás. Én ugyanakkor nem tartom jónak. A kutya számára az emberi sétatempó szenvedés. A túra alatt hadd mozogjon már a saját ritmusában... Amelyik kiképző nekem az állandó pórázt javasolja, arról rögtön tudom, hogy neki sincs működő megoldása.. Ha mindenképpen a pórázra szavazunk, akkor az legyen övpóráz, vagy övre csatlakoztatott hosszúpóráz, a kutyán pedig legyen olyan hám, amiből nem tud kibújni. A flexi bár kényelmes az automata visszacsévélés miatt (mondjuk órákon át tartani brutális, főleg hidegben), de a legrosszabb pillanatban törik szét benne a rugó, illetve a kutya nagyon könnyen kirántja a kezünkből!

Lehet azt csinálni, hogy amikor látjuk a kutyán, hogy kezd elborulni az agya (nem jön első szóra), akkor átmenetileg pórázra vesszük. Ez kétélű fegyver. Lehet, hogy a kutya lenyugszik tőle egy kicsit és visszatér a nyugodtabb állapotba. Nálunk mondjuk a másik forgatókönyv van, vagyis a póráz ösztönprésként működik a kutyán. Annyira felpörgeti magát attól, hogy csigatempóban kell haladnia és megvonták tőle a szabad mozgást, hogy teljesen befeszül, állandóan kapkodja a fejét vadakat keresve, elengedve pedig akkor is elrohan, ha aktuálisan semmi nincs a környezetben, plusz, erősebben keresi az ingereket, hogy "miért kötötték meg az előbb".

A (ledobott) hosszú pórázozásnál veszélyesebbet erdőben el sem tudok képzelni. Ha nem tudjuk időben elkapni a végét, a kutya elindul és szinte 100%, hogy fel fogja akasztani magát vele.

Az elektromos nyakörv. Ez lehet jó megoldás. Nem kezdek el mentegetőzni, hogy én "javaslom" ennek használatát, mert én sem akartam soha eljutni idáig és még nem alkalmaztam. De fogom. Aki ismer, vagy aki olvassa ezt a blogot, az tud rólam és a kutyázásomról mindent. Szóval. Az elektromossal meg lehet akadályozni, hogy a kutya lelépjen. Ehhez viszont nagyon jól kell ismerni a kutyát és eltalálni a megfelelő másodpercet (és csak azt), mielőtt elindulna. A dolognak meglepetésszerűnek kell maradnia, hogy a kutya ne szokjon hozzá. Az elektromos nyakörv lényege nem a fájdalom, hanem a kutya kibillentése a viselkedésből, annak megszakítása, a kutya agyának "visszahozatala" a teljes elborult ösztönállapotból. Kérdezhetnék, hogy ehhez miért nem elég egy tiltás, ordítás, varázspalack odadobása? Lehet, hogy elég, egy érzékeny kutyánál. De egy megszállottnál ezek halvány lepkefingot sem érnek sajnos. Itt szeretném azonnal kihangsúlyozni, hogy a lényeg az lenne, hogy az elektromos segítségével visszanyerjük az irányíthatóságot a kutya felett és később ez szóra is menjen. A nyakörv pedig biztonságként legyen már csak a kutyán. Véleményem szerint annál a kutyánál, aki éppen csak "elkezdte" ezt a viselkedést, jó eredményt, sikert érhetünk el. Annál, aki már sokszázszor megerősítette magát a vadra elrohanásban, ne álmodozzunk. Az elektromos nyakörv nem szünteti meg a vadászvágyat/hajlamot/ösztönt/elszántságot. Egy eszközt ad a kezünkbe, hogy megmentsük a kutyánk életét, ha máshogy nem megy. Meghagyja viszont a kutya szabadságát, hogy olyan módon tudjon ő is mozogni, kikapcsolódni, ahogyan egy kutyának az jár (szerintem). A veszélye, hogy a kutya hozzászokhat, az egyre erősödő impulzushoz is. Ezért próbáljuk megfelelő erősséggel, meglepetésszerűen, sikeresen alkalmazni. A kutya még ezzel is leléphet, ha nem tudjuk időben elkapni a megindulást, mert pl. dús cserjésben lóg meg - és túl későn észleljük a helyzetet. Összefoglalva: nem szünteti meg a vadászhajlamot, viszont hatékony eszköz lehet és még taníthatunk is a kutyának vele valamit.

5. Én nem akarok ilyen drasztikus eszközökhöz nyúlni, pozitív módszerekkel nincs lehetőség a megoldásra?

Ez megint szituációfüggő. Ha kölyökkutyád van és el akarod kerülni ezt a problémát, akkor 8 hetes korától fogva extrém módon tréningezz önkontrollra, illetve ösztönállapot-önkontroll váltásra. Magyarországon akiktől tanulhatsz a témában és csak pozitív módszerekkel dolgoznak, azok az obediencesek. Ők tényleg csodálatos, amit csinálnak. Az őrző-védősök módszertana ugyanerre már nem ilyen tiszta. A vadászokét majd részletezem később, de az sem nevezhető éppen pozitívnak. Szóval a kölyökkel irány az obedience.

Ha már fennálló problémával küzdesz, akkor érzékeny kutyával, vagy aki még csak 1-2x rohant el, jó esélyed van a változásra. Az első csapatot könnyű "lebeszélni" az üldözésről, könnyű megállítani, vagy megakadályozni az elindulásukat. Próbálj tréningként tekinteni az egészre. Lefordulásra nagy jutalom, sok behívás csak úgy, éhes kutya stb. A második csapatot erősebb ráhatással (akár pár alkalom elektromos) még leszedheted a témáról, szintén kiegészítő, pozitív tréninggel. Gyakorolhatsz akár vadasparkban, egy biztos: sok energiát kell belefektetned, ha sikert akarsz elérni. Szokták javasolni az önkontrollt emelkedő ingerkörnyezetben, kontrollált körülmények között. Nekem ez kicsit félstabil megoldás, mert lehetetlen a környezetet pontosan úgy és olyan mértékűre kontrollálni, ahogyan az nekünk aktuálisan szükséges/ideális az adott stádiumban.

Erős ösztönű, magabiztos, vagy olyan kutyával, aki már sok-sok-sok alkalommal megerősítette magát a viselkedésben, én még nem láttam olyat, aki hatékonyan megszüntette volna a problémát (de, talán egyet, Enikőt a jagd terrierrel, aki szintén kontrollal dolgozott, és az első levegőbe szimatolást is azonnal erőteljesen tiltotta).

6. A vadászok kutyái csak megtanulták ezt.. ők hogy csinálják???

Azt mondom el, amit én hallottam, de kérdezz meg másokat is. Azt tudom mondani, hogy nem pozitív módszerekkel. Többnyire elektromost használnak. Vagy szöges nyakörvet, esetleg vékony zsinórt. A kutyára felteszik a szögest, vagy a zsinórt, amit felhúznak egészen a torkára, az állkapocs alá. Aztán ráteszik 30 m pórázra és hagyják hogy elrohanjon a vadra. A 29. méternél ráordítanak, hogy álljon meg. Ha nem teszi azonnal, akkor 30. méter végén fogja. Teljes lendületével belerántja magát ugyanis a szögekbe, vagy a vékony zsinór vágja el majdnem a nyakát. Hát, így.

7. Hogyan növeljem a biztonságot kirándulás közben, vadászásra hajlamos kutyával?

• A túrát mindig úgy tervezd, hogy hagyj rá minimum 3-4 órát sötétedésig. Ha közbejön egy elrohanás/elveszés, legyen időd világosban keresni a kutyát!!! Számold rá, hogy az erdőben amúgy is 1 órával korábban sötétedik, mint nyílt helyen!!
• Bár mindenhol (és tényleg mindenhol) rengeteg a vad Magyarországon, kicsit biztonságosabbnak tekinthetők a mély völgyek, árkok, szakadékok (nehezebb a kutyának csak úgy elrohanni, van időd leállítani, illetve a meredek emelkedő is csökkentheti a motivációját), illetve az erdészeti utak, amik körül nyíltabb az erdő, gyérebb a növényzet.
• Az autódban legyen tele az üzemanyagtank, a telefonok legyenek feltöltve!!! Nem hülyeség a walkie-talkie, akármilyen oldschool-nak is hangzik! A többiekkel, ha szétváltok, térerő hiányában telefonon nem tudtok majd kommunikálni.
• Ha pl. természetjáróban terveztél túrát, a térkép legyen offline letöltve! A Google Map-en nincsenek fent a turistautak, az online turistatérképet pedig hamar elveszti a telefon, térerő hiányában.
• Legyen nálunk papír alapú turistatérkép is. Ez a teljes tájegységet felöleli és nagy hasznunkra lehet, ha a telefonunk mégiscsak lemerül, vagy bármilyen okból kifolyólag használhatatlanná válik.
• Tájékozódj a vadászatok időpontjáról és helyszínéről és kerüld el ezeket messze. Persze vadász aktuálisan bárhol lehet, de legalább kerüljük el, ami elkerülhető. A vadászatok leginkább a reggeli és a sötétedés előtti órákban jellemzőek. Próbálj 9 és 15 óra között kirándulni, amennyire ez lehetséges.
• A kutyán legyen láthatósági mellény. A lehető legkontrasztosabb színű. Ez általában a narancssárga. A kék nem ér semmit, a zöld maximum az őszi, sárgás erdőben... én egyértelműen a narancsot javaslom. Jobban látjuk, merre mozog a kutya, a vadászok agyában hátha felkapcsolja a "nem kóborkutya"-lámpát és más emberek is látják, hogy nem veszélyes, félvad kóbor állatról van szó. A mellény veszélye, hogy a kutya fennakadhat vele a növényzetben, kerítésen, de ezt a problémát kiküszöböljük másként.
• A kutyán legyen nyakörv és biléta, érvényes telefonszámmal. Alap. A nyakörv legyen kicsit lazább, ne essen le, de ha a kutya nagyon erőlteti, le tudja húzni a fejéről.
• Legyen a kutyán nyomkövető. Én nem javaslom a mostanában annyira hirdetett, GPS-es nyakörveket, mert ezek az első igazi erdőben, az első domb mögött vesztik el a jelet, a hatótávolságuk pedig kb 200-1000 m, mindegy, hogy 10 ezer vagy 60 ezer forintba kerültek. Legyen rádiófrekvenciás nyakörv (ezt használják vadállatok nyomkövetésére is). Kurva drága, de működik, 20 km-es körzetben.
• Egészen kölyökkortól vidd a kutyát erdőbe. Amikor még bizonytalan, tapadni fog rád, jó, ha már fiatalon megszokja ezt. Lehet játszani a "nem-figyel-elbújok-egy-fa-mögé"-t, növeljük a kutya figyelmét saját magunk iránt.. Általában, ne adjuk fel az erdőbe járást a kutyával!! Lásson sok erdőt, ismerjen meg sok helyet, tanuljon tájékozódni, pocsolyából/folyóból inni, terepen mozogni, magasságot/veszélyt mérlegelni, szokja meg, hogy a gazdi az ösvényeken/utakon közlekedik... sohasem tudhatjuk, mikor kell ez a tapasztalat/tudás :(
• Próbáljuk szemmel tartani a kutyát minden pillanatban, ne engedjük messzire. Ha észleljük, hogy szagot fog, azonnal hívjuk le róla. Van aki arra esküszik, hogy ne engedjük be a kutyát bokrokba, cserjékbe, az egyenes vonalú mozgást az úton engedjük, az oldalra történő letérést ne. Számomra ez kicsit nehézkes, de ha meg tudod oldani, amúgy ez jó ötlet.
• Szoktasd rá a kutyát amúgy is, hogy el-vissza mozogjon, mondjuk 10 méterenként. Tehát térjen vissza akkor is, amikor nem hívod. Először ezt állandó visszahívogatással és jutalmazással tudod erősíteni, később automatikus lesz. Ha ez nincs is meg, hívd be többször a kutyát, csak úgy, amikor semmi okod nincs rá amúgy. Így nem tanulja meg azt, hogy "hoppá, hívtak, riadóóó, valami történik, de mimimi?".
• Figyeld az erdőt... persze nem könnyű előbb észrevenni a vadakat, mint egy kiváló ösztönökkel és érzékszervekkel megáldott ragadozó, de néha sikerül. A kutyát a lehető legnyugodtabban (!) kösd meg. Ne bízz benne, hogy "nem veszi észre őket".
• Ez nehéz pont, de ha megoldáson küzdesz éppen, vagy kölyökkutyát nevelsz, akkor átmenetileg ne sétálj olyanokkal, akiknek a kutyája elmegy vadra. Rohadt fontos: egy nem vadászó kutyát is simán berántanak a többiek a buliba, aztán rájön az ízére és igen gyorsan önállósítja magát.
• Járjatok mantrailingezni. Ez nem fogja megerősíteni a kutyát a vadra elrohanásban, ha amúgy nincs hajlama, viszont megtanítja a tudatos orrhasználatra, az emberi szag követésére és a zavaró szagok figyelmen kívül hagyására. Hasznos lehet még, amikor téged keres az erdőben :(
• Érdemes a sípra történő behívást kondícionálni, a síp ugyanis messzebbről is hallható, mint a kiabálás. Ez lehet ultrahangos síp vagy terelősíp akár.
• A kutyák ha elrohannak, általában megpróbálnak visszatérni a kiindulási (elrohanási) helyre. Ha ismerik a terepet valamennyire, akkor a megszokott útvonalon próbálnak haladni és keresni minket, illetve nem távolodnak el túl messzire az addig bejárt úttól. Próbáljuk ezért a környéken keresni őket, ne induljunk el túl hosszan egy irányba. Keresés közben hívogassuk, szólongassuk folyamatosan, hogy hallja, ha a közelben vagyunk.
• Ha esetleg lelépett, de visszajött, soha ne bántsd!!! Ez nem csak cuki pozitív kiképzési szempont ez esetben, hanem életbevágó. Van olyan ismerősöm is ugyanis, aki párszor lecseszte és ezzel szoktatta le a kutyát a teljes visszatérésről. A kutya visszajött ugyan a közelbe, de elbújt egy bokorban (úgy, hogy nem is lehetett látni) és nem jött be a gazdához. Ha ideges vagy, akkor kösd meg a kutyát, de tartsd lazán pórázt és inkább ne szólj hozzá, ne foglalkozz vele és így vidd biztonságos helyre.
• Ne gondoljuk, hogy egy esetleges baj/elveszés után a kutya majd "megtanulja", hogy ne menjen el vadra. Nem fogja megtanulni. Az üldözés ösztön. A kutya nem képes olyan komplex gondolkodásra, hogy messzemenő következtetéseket és logikai íveket vonjon le egy elveszésből.

8. Mit tegyünk, ha a kutya elveszett és nem tudjuk tovább keresni?

• Ha azt látjuk, hogy ránk sötétedne, vagy teljesen kimerültünk, adjuk fel a keresést, gondoljunk a saját biztonságunkra is!!
• Ahol a kutya elveszett, hagyjunk egy saját illatunkkal átitatott tárgyat, ruhadarabot.
• Értesítsük az erdészetet, vadásztársaságot minél hamarabb, megadva a kutya adatait és a saját elérhetőségünket (a biléta lehet hogy elveszett azóta..).
• Tegyük ki az összes közösségi platformra a kutya "plakátját", fotóval, ismertetőjegyekkel, pontosan megadva az eltűnés helyszínét, időpontját! Lehet, hogy valaki befogta a kutyát és akkor terepen hiába keressük tovább.
• Tegyük meg ugyanezt az eltűnési területhez legközelebb levő települések facebook oldalán, csoportjában is!
• Értesítsük a fajtamentő szervezeteket, helyi gyepmesteri telepet, menhelyet!
• Amint tudunk, térjünk vissza e helyszínre, amennyien csak tudunk, elsősegélydobozzal, vízzel, walkie-talkie-val felszerelkezve és fésüljük át a területet újra.
• Számítsunk rá, hogy ha a kutya régebb óta eltűnt, sokkos állapotban lehet. Ez azt jelenti, hogy már a gazdáját sem fogja feltétlenül felismerni és nem fog odamenni hozzá első szóra!!! Ha meg is látjuk, nagyon óvatosan közelítsünk hozzá, kedvesen szólongatva, mindennemű hangoskodás és kapkodás nélkül. Ha megvan, azonnal fixáljuk, hogy ne kezdjen menekülni újra és vigyük biztonságos, meleg helyre, illetve állatorvoshoz!!

Soha, senkinek nem legyen szüksége a fentiekre, ezt szívből kívánom, főleg a mai élményeink után. Ugyanakkor sohasem tudhatjuk, mi vár ránk és itt is érvényes, hogy a megelőzés, előre tervezés nagyon hasznos tud lenni. Remélem tudtam segíteni benne egy kicsit.