Új év - új terelések

Hosszú beszámoló következik az idei tréningekről, leginkább magamnak :)

Az első tréningen Newton elég összevissza volt. Nyilván nagyon tele volt a s*gge, viszont a kondiját nem érte túl sok kihívás az elmúlt hetekben, szóval hamarabb is fáradt, mint általában. Túl magas volt a hisztifaktora, ez nagyrészben a nem értett dolgoknak szól, kisrészben a fáradtságnak. Miután én azért járok Gabihoz, hogy én és a kutyám boldogok legyünk, mindig a szépen sikerült dolgokat hangsúlyozom ki magamnak. Ebben a tréningben ezek a pillanatok a szlalom és a híd voltak, azonkívül a messziről, tókerülésből küldés. 

Az akadályokra azért vagyok ennyire büszke, mert együtt sikerült megoldanunk őket! Én is nagyon igyekszem már figyelni a jószágra, tippelni, hogy hogyan tudom "áthúzni" őket az akadályon a legnagyobb eséllyel, miben számíthatok a kutyára és hol kell őt kiegyensúlyoznom. Amikor sikerül, nagyon boldog vagyok :)

A máltait próbálgattuk, itt Newton már nagyon fáradt volt. Nem is sikerült megcsinálni, szóval a végén, hogy legyen sikerélmény, egyszerűen átsétáltunk rajta néhányszor egyenesen, mindannyian :)

Amin még dolgoznunk kell:

• önálló karámból kihajtás - a Nyúlnak fogalma nincs, mi lenne a hatékony megoldás, vagy legalábbis a lényeg...
• kifutás - néha tényleg fogalmam sincs, tudja-e az irányokat vagy sem, mindenesetre kifutásból általában nincsenek meg... 
• felvételi pont - az utóbbi pár alkalommal Newton belejött a körözésbe, illetve amikor messzebbről kell behoznia a nyájat, egyedül, akkor néha előrejön mögülük, felém és ha visszaküldöm, fut egy kört, aztán megint elöl van :D

Következő alkalommal aztán a máltaival kezdtünk, hogy friss legyen még az állatka agya, amikor megpróbálunk információkat közölni vele :) Sokkal jobb is lett a helyzet! Nyilván nekifutottunk párszor, de végül egyenesen és derékszögben is sikerült megoldanunk a dolgot! Annyira örültem :)

Szlalomoztunk is, kezdő szinten még, egyszerű együtthajtásban, de én akkoris nagyon szeretem ezt a feladatot, mert Newton végig koncentrál, csöndben van és nagyon dolgozik. Ezt a feladatot érti és jól érzi, komfortos számára. Itt ösztönből kell tolnia, a balansz a lényeg - és az szépen megy is. A bal oldal hiányzik kicsit, de például ma is megoldható volt a helyzet, így is.

A tókörfutás jobbról első szóra ment, balról egy újraindítás kellett, néha visszacsekkolt, de volt hogy csak rohanás közben. Cukor :D

A hidat ez alkalommal kihagytuk, nem is baj, csúszott a talaj, a birkáknak pedig ez veszélyes.

Újra próbáltuk a karámból kihajtást, a helyzet semmit nem javult. Viszont, miután minden pocsék próbálkozás után vissza kellett tenni a birkát a karámba, az kitűnően ment már :D Mindig van minek örülni! :D A sokadik próbálkozásra balról (! - ez Newton gyenge oldala) végül sikerült szépen kihozni őket, itt gyorsan abba is hagytuk a feladatot, nehogy elrontsuk.

A kifutások között inkább úgy fogalmazok, hogy volt szép is :) Illetve a fent felsorolt pontok még mindig érvényesek, lásd felvételi pont elfelejtése. Eh. Alkalmaznom kell a "hajtsd" vezényszót itt is. Vasadon már megszoktam, hogy rámondom. Itt nem szoktam, mert Newton amúgy is tolta mint az állat. De úgy látszik most kelleni fog, a felvételi pont megjelölése miatt. Természetesen ez a probléma is a túl erős jobb oldal miatt lépett fel. Balról nem csinálja, ott a nyáj mögött marad és hozza őket.

Na tehát, második alkalom boldogság: sikeres máltai, szép szlalomok mindkét irányba, bordercollies tókörfutás, szépséges behajtások a karámba és egy szép kihajtás :)

A harmadik tréningen ismét dekoncentráltak voltunk egy kicsit, illetve mindketten hamar kifáradtunk agyban :) A szlalomon kívül mindennel küzdöttünk, a hídra vagy 10x mentünk rá, ebből egy volt szép. A máltaira kiskutyának egyetlen agysejtje sem maradt, de nekem se nagyon :)

Ami viszont alakult picit, az az előrehívás, egyenlőre a kerítés mellett és alig mozgásban, de többször is sikerült!

Ezen felül ennek a tréningnek az érdekessége volt, hogy a kutya számára a nyáj felvétele továbbra sem egyértelmű minden szituációban.

Ha tókerülésből küldöm a kutyát a nyáj mögé, nem veszi fel, hanem lefutja őket, eljön felém aztán úgy kell visszaküldeni mögéjük. Viszont ha elküldöm a hodályhoz egyedül, hogy hozza el őket, akkor megoldja :D

A következő tréningen sem bírtunk igazán koncentrálni. Én sem voltam túl összeszedett, illetve reggel, utolsó pillanatban dőlt el, hogy megyünk-e vagy sem, az időjárásra kellett várnunk. Ami totálisan meghülyült az elmúlt hetekben. -12 fok után jött a plusz 12, hó aztán eső... megzavar mindannyiunkat. Én állandóan fáradt és nyúzott vagyok, egyre később megyek aludni, ami aztán rányomja a bélyegét a másnapra. Meg persze halmozódik a hullaság.

Szóval nem voltunk valami frenetikusak, de most a birkák sem voltak a kedvenceim, beszariak voltak mint fénykorukban. Pedig ismét kaptunk vagy 18-at. Ja igen és mivel múltkor mondtam, hogy még sohasem láttam fejelős birkát, Gabi rakott be nekünk a csapatba :D Tudtam én, hogy Gabinak van humora :D :D A fejelős birka Newton-nál nem próbálkozott be, mondjuk lehet, hogy a fekete hosszú szőr és csőfej újdonságként hatott neki, de legközelebbre felszívja magát :D

Minden feladatot elővettünk (kivéve híd), nos, egyikre sem mondanám, hogy csodálatosan sikerült :) Az előrehívás már picit jobb, illetve a kifutások szépek voltak, Newton nem rohant bele a nyájba, hanem hajlandó volt ívet venni :) Egyszer amúgy csúnyábban leszúrtam menet közben, mert nagyon belevetette magát a hajtásba és erősen megugrottak a birkák, persze ez azt jelenti hogy szarvval beleállnak a hátamba és egyéb részeimbe, azonkívül majdhogynem fellöknek, megelőznek és beszorulok közéjük. Ennél jobban nem utálok semmit, úgyhogy csúnyán lehordtam a kutyát, akinek ez tényleg hatott és összekapta magát.

Kezd sikerülni a nyáj felvétele messzebb, persze még nem minden alkalommal.

A karámból kihajtás még mindig mumus. Most már többször ment szép ívben bent, de aztán mégis bekeveredik közéjük és nem marad hátul... arrgh. Befelé gyönyörűen bepakolja őket, hibátlanul. Illetve a máltainál is rájött, hogy a cél hogy a birka bemenjen a bejáraton, ha ésszel dolgozik, akkor szépen betereli őket, akár segítség nélkül. A máltai halál még mindig. Vannak részek amik gyönyörűek, de mellé kellene dolgozni szárazon, ez még mindig hiányzik.. :(

Következő tréningen kértem Gabit, hogy toljuk kicsit az együtthajtást, ami neeeem igazán szokott szép lenni, Nyúl hisztiugatásának és időnként pattogásának köszönhetően. Illetve Őcolliesága időnként elunja magát a monoton melóban és elmegy pisilni (mert szerinte ráér.. bunkóóó), vagy az imént említett "na ugassunk csak be nekik hogy-legyen-valami-buli"-akciótervet veti be. Viszont: ha az együtthajtásba teszek egy kis csavart (mondjuk szó szerint, pl. szlalomot), akkor Nyúl boldog és koncentrál és kussol és dolgozik.

Mint már említettem, nagyon szeretem Gabit, mert teret ad az ilyen egyéni kívánságoknak is és mondta, hogy persze, akkor hajrá :) Nyilván az első köröket és indulást némi sebességvitával kezdjük a Nyúllal, aztán berendeződik mindenki és akkor már jobb a helyzet. Nagyon boldog voltam, mert volt több hosszabb szakasz, ami szépen sikerült!

Az érdekesség kedvéért bevittem a nyájat meg a Nyulat a fiatal fás részbe, keringtünk összevissza, mert itt a birkáknak is, meg a Nyúlnak is koncentrálniuk kell, nehogy pofára essenek vagy fának menjenek és nem érnek rá csak egymással meg a hülyeséggel foglalkozni :) Gabi volt olyan kedves és készített nekem rövid videót, ennek nagyon örülök, baromi hasznos kívülről látni magamat, magunkat! A videón látszik, amit mindig írok, hogy Newton erősen feljön jobb oldalon, ellenben a balt szereti hanyagolni. Most itt amúgy már sokkal szebb a bal oldal is, önmagához képest!! És az is látszik, hogy nagyon rendesen tolja, csendben van és melózik. Azonkívül állandóan kinézeget Gabira, tudja nagyon jól, hogy ki itt a főnök :D :D

Gyakoroltunk kifutást is, felteszem a videót, amin épp egy nem sikerült próbálkozás látható, csak a vizualizáció kedvéért. Az ezt megelőző próbálkozás persze tökéletes volt, de ha fel akarod venni nyilván nem sikerül :D :D Na mindegy én nem vagyok influencer, felvállalom a béna pillanatokat is :D Viccet félretéve, látszik, hogy min melózunk mostanában: a kutya nem veszi fel a nyájat rendesen a felvételi ponton, hanem lefutja őket és előrejön, majd visszakarikázódik mögéjük, és általában második próbálkozásra és némi segítséggel behozza őket. Az a furcsa ebben, hogy ha messzire küldjük, akkor általában sikerült neki a feladat, tök ügyesen. Ha közelről, akkor is. Viszont így, ezen a köztes távolságon nemmegy. Hát, javítgatjuk a dolgot.

A karámba/ból hajtást ma másik karámban próbáltuk - a behajtás a végére ismét csodaszép volt és a kihajtás is sikerült kétszer is! Viszont! A mai nap érdekessége, tádámm!! A fejelő birka! Nem a múltkori, hanem egy másik példány volt ma bent. Neki elege lett a fekete selyemfiúból, aki itt dirigál, szóval szembefordult, néha ki is jött 1-2 méterre, kapált és a szarvaival is magyarázott a Nyúlnak. Amikor hajtás közben történt ez, először, Nyúl nem is vette fel a dolgot, ment tovább. Viszont a karám az más helyzet, ott kicsi a hely.

Én, őszintén szólva, nagyon örültem a dolognak!!! Annyira kíváncsi voltam már erre a helyzetre!! Hogy meg tudja-e oldani majd a kutya. Nos. Az arcából visszavett, nem ugrott neki a birkának és rendezte le, eszébe sem jutott harapni, ott maradt a karámban és ordított, de ez már nem volt elég, hogy megmozdítsa őket. Próbáltam irányba küldeni, el is indult, de megint a fejelős volt a szélén :D Segítenem kellett :) Így én is bementem a karámba és a kutyával együtt mentem, toltam kicsit a birkát. Ezt eljátszottuk a kihajtáshoz néhányszor, szépen sikerültek a végére! Ezután ismét együtthajtottunk, majd Gabi mondta, hogy na, akkor híd! Hát én lélekben felkészültem, hogy eeeez nem fog menni. Már nem lesz meg a kutyában az erő. Mivel a birka is megboldogult és egyáltalán nem siette el a dolgokat (felfedezte, hogy ennek a kutyának vissza lehet szólni, ugye), nem is állítottam meg Newton-t, ahogy rámentünk a hídra. Azért flow élményünk nem volt, mert nyilván a nyáj megakadt és lestoppolt, viszont, ami csodaszép volt, tudtam Newton-t gond nélkül pozícionálni! Ilyen szépen még sosem tudtam küldözgetni jobbra-balra :D :D miért? Mert óvatosabb lett és nem szállt el az agya.. vagyis bejutottam hozzá. Szeretem a fejelős birkát. És áthajtottuk őket!! Mindet, veszteség nélkül!! Olyan szépen együtt dolgoztunk, öröm volt igazán!

A nagy örömre sétáltunk még kicsit - és a birka egyáltalán nem volt a fenekembe, mert lemaradtak, mert a Kisnyúl ázsiója lecsökkent kissé :D Én nagyon élveztem :D Mondjuk picit aggódtam, Newton bírja-e erővel, de azért eltolta őket utánam rendesen :) Volt még pár előrehívás kerítés mellett, kifogástalanul működött! Behajtással zártuk a napot, most a szokásos karámba, amit Nyúl hibátlanul megoldott.

Gabi azt mondja, nagyon szép teljesítmény volt Nyúltól a mai! Most először, de most viszont elég sokszor találkozott a szembeforduló birkával. Brit arisztokrata énje megbotránkozott kissé, és visszavett az arcából, de egy pillanatra sem adta fel. Kérte a segítségemet a karámban, mert egyedül nem tudta megoldani a helyzetet, de nem hagyta a francba az egészet és a munkakedvét sem veszítette el. Sőt, a további feladatokat is megoldotta. Bravó, Kicsi Nyúl!!!