Kiskutyáim mániákus dörgölőzők, ezzel fejezik ki örömüket és ragaszkodásukat egy csomószor, pl. amikor hazaérünk, de akár napközben is, ha rájuk jön a szeretetroham. Viszont így télen rajtam mindig van vagy 4 réteg ruha, amiből jópár - műszálas. És ebből már ki is lehet találni a lényeget... pont múltkor írtam ki facebook-ra, hogy kiegészíteném a skót juhász fajtaleírást: dörgölőzés és műszálas ruha esetén: RÁZ. Ez akkor még vicces volt. Már nem.
Mert közben más is történt. Apához sétálva lovak és legelő mellett megyünk el (évek óta). Na most, a területen telepőrző kutyák is vannak. Meg elektromos kerítés. A kutyáknak szóló hősködésük szerves elemeként ilyenkor mindkét kutyám megpróbálja lepisilni a bokrokat, amik a kerítés mellé vannak ültetve. Ez a történet is kitalálható. Newton-t már csípte meg villanypásztor (jó, mondjuk máig nem érti, most konkrétan ugrott egy rohadt nagyot, majd visszanézve felcsapott farokkal morgott a hülyéje - azt hitte, a kutyák csípték seggbe), de Asszírkát még nem. Csórika pedig megijedt és visított, aztán úgy döntött, hogy ez biztos az én művem volt... a tippje annyiból nem volt teljesen fals, hogy utálom, amikor odamennek a kerítéshez őrjöngeni és le szoktam tiltani őket.. bár pisilni ugyan szabad.. mindegy, Asszírka szerint akkoris én voltam a gonosz. És ezek után füllesunyva behúzott farokkal közlekedett mellettem és végig úgy viselkedett mint akit jól megvertek az imént...
Tegnap pedig ennek itthoni verziója következett be. A fentiek mentén a kedvenc itthoni műszálas bársonynadrágomban sikerült kb 3x megráznom szegényt, amit ő teljes depresszióba zuhanással könyvelt el. Nem mert odajönni hozzám, szinte kúszva közlekedett és menekült előlem, megérinteni isten ments... kimenekült a szobából az a kutya, aki állandóan 1 cm-re akar lenni tőlünk...
Lecseréltem a nadrágomat egy kevésbé "veszélyesre", de már mindegy volt.. annyira felidegesítettem magam, mert fogalmam sem volt, most mit csináljak. Arra gondoltam, basszus a valaha volt egyetlen bújós kutyámnak is annyi!!! Végül Gáborral abban maradtunk, hogy semmit... majd elfelejti. Az egyetlen probléma, hogy sohasem tudom, mikor fogom megrázni!!!! Úgyhogy most igyekszem állandóan valami fémhez érni, mielőtt megsimogatom a kisdögöt, mert szerintem ha még párszor előfordul, sohasem bocsájtja meg nekem....
Amúgy engem is folyton megráz pl. az autó (a dzsekim is műszálas), meg egy csomó ruhám levétel közben, de hát tele vagyok kötött, meg meleg cuccokkal... tél van basszus. És most dobhatom ki a kedvenc bársonynadrágomat (ráadásul 3 is van belőle áááá... ami bejön abból mindig többet veszek)???
Azt olvastam egyszer, hogy az öblítő jelentősen csökkenti a ruhák elektrosztatikus töltöttségét... használunk öblítőt általában (Gábor utálja, mert hogy még egy vegyianyag, ami bent marad a ruhákban), a mosógép öblítőtartálya viszont rossz, ezek mentén muszáj lesz gyorsan megjavítani...
Plusz, utánaolvasok, mit lehet még a baj.. azért nehéz megérteni, hogy miért pont most van ez, mert évek óta így öltözködöm és még nem merült fel a probléma. Komolyan, viccesnek tűnik, de nem az... rohadt frusztráló. Nem érhetsz hozzá a kutyához csak úgy, meg úgy érzed magad mint valami szemétláda, akit ha csak meglát a kutyája, inkább elbujdokol....
Amúgy a kiskutya mára már úgy tűnik megbocsájtott nekem, délutánra rendeződni látszott a helyzet, de azért még nem vagyok valami nyugodt, oda kell figyelnem rendesen.
Na mindegy, Asszírka kedvéért érintésvédelemből is tovább kell képeznem magam.
 |
| Ezért a tekintetért mindent :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése