Egy szokás mínusz... öregszem

Nincs ma valami jó hangulatom, amiben több minden is közrejátszik, kicsit nyomorultnak, elveszettnek és egyedül érzem magam, de mindegy, majd elmúlik.

Hétfőnként Gábor nem jön haza, így ezeket a délutánokat arra fordítjuk, hogy hármasban átsétáltunk Apához, ahol mindig forró teát és csodálatos szendvicseket kapok kapunk (persze, hogy nem maradnak ki csórikák a jóból, a kenyérszelet vége, vagy a feltétek vége mindig az övék, ami nem kis dolog, mert Apa tényleg mindenből a legjobbat válogatja ki nekem, a sajtok nevét szerintem ki se tudom mondani..).

A séta 1 óra 20 perc, ehhez az időhöz rendesen kell tempózni. A táj szép, a dombok alatt templomok kísérik, vezetik az embert végig az úton. A távolságot nem tudom, még sohasem mértem. Nagyon szeretem ezt az útvonalat, mert nyílegyenes, szántóföldek között, földúton halad, ahol hálaégnek igen ritkán fordul meg valaki. Vannak szakaszok, ahol jó időben futók, kutyasétáltatók felbukkannak, de az út nagy részén még sosem találkoztam senkivel. Éppen ezért végtelenül pihentető - és mivel nagyon szeretek "vándorolni", a lelkemnek is nagyon jót tesz. Mindig vártam, hogy "útra keljünk". Pont kellemes táv, a kutyák is kimozogják magukat. Természetesen elfáradást emlegetni botorság lenne, de Apánál azért többnyire elfekszenek, hogy kifújják magukat. Visszafelé pedig Apa elhoz minket kocsival, Newton a lábamnál, Asszírka az ölemben utazik hazáig.

Asszírka még meg sem volt, amikor Newton-nal már róttuk ezt az utat, minden évszakban. Szokássá vált, kellemes, kikapcsolós, meditálós úttá, a végén a nagyon finom vacsorával :)

Ma - a tegnapi óraátállításnak köszönhetően - már teljes sötétségben mentünk, végig. Ennek egyrészt örülök, mert a maradék ember is eltűnik a színről, másrészt viszont - talán öregszem - nem esett jól a feketeség. Máskor, többször is volt már ilyen "éjjeli" utunk, de ma zavart. Azt hiszem fáradt vagyok ehhez. Pedig nem történt semmi rossz, semmi különös. Csak nem esett jól, téblábolni a sötétségben. A kutyákat persze mindig szigorúan kivilágítom, LED-es nyakörvet és LED-es hámot is viselnek ilyenkor - csak így vagyok nyugodt, ha jól látom, hogy hol-merre mozognak. És ma nem is voltak túl őrültek :)

Arra gondolok, hogy ami nem jó, amitől nem vagyok egyértelműen boldog, és megengedhetem magamnak, hogy nem csinálom, azt nem kell erőltetni.. úgy döntöttem, nem megyünk át így többször. Amúgy is költözünk pár héten belül (igen, megint... no comment, 3 év alatt ötödször). És ugyan az új lakhelyünk körülbelül ugyanilyen messze van Apától, ezzel még várunk tavaszig. Aztán hátha újra vándormadarakká válunk.