Sportalapozó gyakorlat I.

Szombaton megvolt a sportalapozó tanfolyamunk első gyakorlati alkalma.

Nagyon igyekeztünk időben ott lenni Tárnokon, nem ismertük a helyet, de 9-re kutyát és gazdát megpisiltetve, kutya nélkül, rajtra készen kellett felsorakozni a pályán. Negyed 9 körül érkeztünk, így minden rendben ment.

Érdekes ez a Kraft SE. Óriási csodaszép gyepes terület, csak két kisebb pálya van lekerítve. Az agility illetve rally obedience, sportalapozó tanfolyamok párhuzamosan futnak, nulla fizikai szeparáltság mellett. Ezen kívül a házirend kimondja, hogy a kutyáknak a pályán pisilni is tilos. Hm. Értem én, hogy munka közben nincs pisilés, de egyben nagyon furcsállom is, hiszem ez egy kutyás sporthelyszín, a párosok akár órákat vannak a pályán, szünetekkel... a kankutyák a fákat sem pisilhetik le. Na most akkor vedd Newton-t, aki kb kétmásodpercenként pisil, ha teheti... ááá. Rohadtul oda kellett figyelnem. Tényleg csak addig vettük ki őket a kocsiból, amíg ők következtek és a gyakorlat kezdésének pillanatáig, illetve befejezésekor azonnal póráz... egyszer így sem sikerült megakadályozni a pisilést... no comment.

Szóval. A tanfolyamon max 6 páros vehet részt, az alkalmak 2 órásak. Ebben a két órában minden páros kétszer 10 percet kap (ez átlag, van hogy kevesebb alatt végeznek, van hogy több kell). A köztes időben a kutyák a kocsiban elzárva kell hogy legyenek. "Sorszám" van, amikor az előtted levő kapja a házi feladatot, el kell menned a kutyádért. Erre a feszített rendre tényleg szükség van, nem sok a 2 óra. Egyféle szempontból. Másik oldalról amúgy rohadt hosszú és agyilag elképesztően fárasztó. Mert a többieket is meg kell figyelned. Mivel minden páros más, mindenki más feladatot/fejlesztést/házi feladatot kap és mindegyikből lehet tanulni. A végére konkrétan megfájdult a fejem (ahogyan az előadást követően is), annyira elfáradtam a koncentrálásban.

Az első blokk a játékról, a második az önkontrollról szólt. Gábor vitte Asszírt, én Newton-t, mint általában, ha ketten vagyunk a két kutyára.

Ők voltak előbb a sorban.

Anita először kíváncsi volt, ki hogyan játszik a kutyájával, aztán a látottak szerint adott tanácsot/feladatot.

Gáborékat nagyon megdícsérte, tényleg nagyon szépen csinálták, nagyon boldog voltam!!! Ők azt a tanácsot kapták, hogy a játék mindig legyen feszes a huzavona közben. Gábor időnként engedje a játékot Asszírka felé mozogni, csúsztassa kicsit ki a kezéből, legyenek benne erősebb húzásos, majd "engedős" részek. Általános tanácsként kapták, hogy a játék eleje és vége nagyon szép, de közben legyen dinamikusabb.

Newton jött, a várakozásommal ellentétben nagyon szépen játszott velem (már ezért nagyon-nagyon boldog voltam :)). Szerintem 1. felismerte az iskolaszituációt, 2. ebben vezette le a feszültségét a háromnegyed óra kocsiban ücsörgés után. Végülis mindegy, játszott, ez a lényeg :) Anita minket is megdícsért. Azt a házifeladatot kaptam, hogy amikor Newton csak kergeti, s még nem fogja a játékot, addig legyek néma. Amikor elérte vagy fogja, akkor bíztassam. Ezt pedig ne úgy, ahogyan most csinálom, tehát ne visítozzak, hanem inkább komolyan, elismerően dícsérjem, mint aki nagyon büszke a kiskutyájára - aki végülis felnőtt kan kutya, nem pedig egy kölyök! Ezen kívül nekem is feladatom, hogy Newton is mozogjon hátrafelé is, húzzon rendesen, tehát mi is játsszunk húzdmeg-ereszdmeget :)

A második körben az önkontrollban Asszírka nagyon profi volt. Elképesztően tud koncentrálni - nem a mi érdemünk, ez a képessége egészen kicsi kora óta erős. Nagyon szépen csinálta a feladatot. Anita azt mondta, hogy amit fejleszteni kell, az a váltás. Tehát nagyon szépen "lemegy alfába", de lassan jön vissza. Tehát, a falat odaadása előtt a klikkelőszó után kicsit kergetőzni kell a kiskutyával, hogy le kelljen "vadásznia" a falatot. Illetve játszaniuk kell játék-stop-játékot, ezekkel fejleszthető a gyors váltási képesség a passzív/aktív állapotok között.

Newton is szépen koncentrált, önmagához és az ingerekhez képest meg főleg. A mi házi feladatunk az, hogy a tenyeremet eleve nyitott állapotban tegyem ki elé, figyeljek a váltakozó idejű megerősítésre. Ha hosszabban kellett koncentrálnia, akkor én is mozgassam ki a falattal, játsszunk kicsit. Illetve kezdjem beépíteni a zavarást, a másik kezemet mozdítsam meg, aztán próbáljam a feje fölött közelíteni.

Nagyon élvezem ezt a tanfolyamot, ajánlom mindenkinek, aki szeretné tudatosabban motiválni, önkontrollra tanítani a kutyáját. Most látom, milyen mélységek vannak ebben a témában. És most kezd fogalmam lenni róla, hogy milyen elképesztő sport lehet az obedience.

Számomra egészen fantasztikus, hogy Anita mindenkinek tud hasznos tanácsot adni, amivel tovább fejlődhetnek a kutyával - és mikrojelekből olvas... folyamatosan figyel 2 órán keresztül és a legkisebb dolgokra is felhívja a figyelmet (hiszen a kutyázásban a nüansznyi különbségek is rengeteget számítanak) - valamint hogy mindenre van megoldása.. hihetetlen. Ilyenkor gondolom, hogy soha a közelében sem leszek ennek a tudásnak, hiába van rengeteg elméleti alapom. Végülis nekünk most nem is ez a feladatunk - gyakorolnunk kell. Muszáj, hogy beleférjen a hétköznapokba. Kár lenne nem kihasználni Anita tudását. :)